Maga a döntés elég nehéz szülés volt.
Háromnegyed évig fontolgatta a brit kerékpárszövetség, de most végre döntést hozott: mostantól nem versenyezhetnek transznők a női kategóriában a brit profi kerékpárversenyeken, hanem csakis azok nevezhetnek majd, akik születési nemük szerint nők.
Emily Bridges, a legismertebb transznemű brit kerékpáros pedig erre azt találta mondani, hogy „egy bukott szervezet erőszakos lépése”, pedig a szövetség csak a profi versenyekről határozott ilyeténképpen, alacsonyabb szintű versenyeknél nincs ilyesmiről szó.
Korábban egyébként olyan transznőket is beengedtek a nők közé, akiknek nem volt túl magas a tesztoszteronszintjük, pontosabban ha az a megengedett alatt maradt. Ám olyan kutatási eredmények jelentek meg – ezekre hivatkozik a szövetség is – , miszerint a serdülést követően tranzíción átesett transznők még akkor is komolyabb teljesítményre képesek, ha kifejezetten lecsökkentik a tesztoszteronszintjüket. Közleményükben az áll, hogy
egyszerre vannak rajta az egyenlőség, a sokszínűség és a befogadás ügyén, de közben az igazságos versenyzés feltételeit is biztosítaniuk kell.
A nagy port kavaró témával tavaly mi is viszonylag sokat foglalkoztunk: márciusban megírtuk, hogy a társai és a nézők is tiltakoztak az első komoly női úszóversenyt nyerő transznő versenyző ellen; aztán júniusban beszámoltunk róla, hogy a Nemzetközi Úszószövetség a nőként születést tette a nők közötti indulás feltételének, illetve hogy egyre több sportági szakszövetség foglal állást a témában hasonlóan.
De megírtuk azt is, hogy a német transz focista nők eldönthetik, hogy férfiak vagy nők között játszanak-e, aztán augusztusban azt is, hogy nemzetközi bokszszövetség sem engedi született férfiak ellen öklözni a nemváltáson átesetteket. És végül Martina Navratilova véleményét is hoztuk: