A Harvard diákjainak tartott kiselőadást a színész, aki nem is egy filmjében játszott harvardi professzort.
A 66 éves, kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks A-listás világsztárként is egész egyszerűen: jó arc. Közvetlen és kedves a rajongókkal, gyakran ugrik be hívatlanul esküvőkre, és általában frappánsan is nyilatkozik. Ráadásul férjként és apaként is valódi példakép, nem véletlen, hogy a Harvard őt kérte fel, hogy mondjon beszédet a végzős diákoknak.
Az egyetem elnöke, Lawrence Bacow egy személyre szóló, Harvard-röplapdával is megajándékozta Hankset, utalva a Számkivetett (Cast Away) című film ikonikus Wilson lasztijára. A színész meghatódva vette át az ajándékot, mielőtt belefogott beszédébe, amelyben az igazság és az amerikai értékek védelmének fontosságáról elmélkedett.
De bármennyire is jó arc, azért őt is el tudja ragadni a hév, és az igazság relativizálásának nagyon fontos, súlyos és aktuális problémájára való rámutatás után bántóan sarkosan kijelentette, hogy aki mást gondol, arra nincs is szükség.
„Az igazság egyesek számára már nem empirikus. Már nem alapul sem adatokon, sem józan észen, de még csak józan tisztességen sem… Az igazság kimondása már nem a közszolgálat mércéje. Többé már nem a félelmeink enyhítése, vagy a cselekedeteink irányadója. Az igazságot ma már sokan képlékenynek tekintik. Minden felnőtt választhat, hogy a három típus közül melyikbe akar tartozni. Azokhoz, akik elfogadják a szabadságot, és azt, hogy a szabadság mindenkinek jár; azokhoz, akik nem fogadják el; vagy azokhoz, akik közömbösek. Csak az első kategóriába tartozók teszik meg azt, ami a tökéletesebb unió, az oszthatatlan nemzet megteremtéséhez szükséges. A többiek útban vannak”
– mondta Hanks az összegyűlt diákoknak.
Azt is kikötötte, hogy mindenkire vonatkozik a felelősségvállalás, és hozzátette, hogy „az igazság szent és megmásíthatatlan. Kőbe vésték, és ez köztársaságunk alapja”. Ennyire ismert és szeretett közszereplőként hunyorogva olvassuk a beszédének a végét,
végletekig megosztott világunkban pont nem a más véleményen lévők kirekesztését és megbélyegzését kellene harsogni, hanem szempontjaik megértésére és a párbeszédre lenne fontos törekedni.
Hanks amúgy a labda mellett egy tiszteletbeli Művészetek doktora elismerést is kapott, és ennek kapcsán felhozta egyik leghíresebb szerepét: a Dan Brown-regényadaptációkban – például a Da Vinci-kódban és az Angyalok és démonokban – egy Robert Langford nevű harvardi professzort játszik.
„Most anélkül, hogy egy fikarcnyit is dolgoztam volna, anélkül, hogy egy percet is töltöttem volna az órákon, anélkül, hogy egyszer is bementem volna abba a könyvtárba – hogy bármi közöm legyen a Harvard végzős osztályához, a karához vagy a kiváló öregdiákjaihoz –, átkozottul jól keresek azzal, hogy eljátszom valakit, aki megtette ezeket. Ez a világ rendje, gyerekek”
– viccelődött a színész.
Hanksről nem mellesleg két hete írtunk mint a szólásszabadság védelmezőjéről: