A friss kutatási eredmények rávilágítanak a pozitív férfiszerepmodell fontosságára.
Egy férfi rossz kapcsolata az apjával közvetve, a narcizmuson keresztül összefügg az izomdiszmorfia nevű mentális betegség tüneteivel – állítja egy, a Personality and Individual Differences nevű szaklapban megjelent kutatás.
Az izomdiszmorfia, más néven bigorexia vagy fordított anorexia, a testképzavar egy típusa. Azt jelenti, ha valaki kórosan sokat foglalkozik izomzatával, és általában torzult önképpel párosul. Gyakrabban fordul elő férfiaknál, mint nőknél, és sűrűn társul más mentális betegségekkel, például depresszióval, szorongással vagy kényszerbetegséggel – írja a Psypost.org.
Narcizmus, de melyik
A kutatók az izomdiszmorfia, a narcizmus és az apa-fiú kapcsolat közötti összefüggésekre voltak kíváncsiak. Feltételezték, hogy a negatív kapcsolat, ezáltal a pozitív férfiszerepmodell hiánya emeli az izomdiszmorfia és a rossz önértékelés valószínűségét. Arra keresték a választ, hogy ezt a kapcsolatot magyarázza-e a sérülékeny vagy a grandiózus narcizmus.
Ezek a narcizmus altípusai, megjelenési formájukban és mögöttes pszichológiai mechanizmusokban különböznek. Grandiózus narcizmusra utal a túlzott önérzet, a csodálat iránti igény és a mások iránti empátia hiánya. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy felsőbbrendűek másoknál, úgy érzik, különleges bánásmódra jogosultak. A sérülékeny narcizmusra törékenyebb önbecsülés és önértékelés, illetve mások figyelmének az igénye jellemző, amely bizonytalansággal és szorongással párosul.
„Az izomdiszmorfia egyre nagyobb egészségügyi problémát jelent, és súlyos egészségügyi következményekkel jár az érintettek számára”
– idézi a cikk a tanulmány szerzőjét, Sebastian S. Sandgrent, a Stavangeri Egyetem docensét.
A kutatók 503, 18 és 78 év közötti, angolul beszélő férfit toboroztak közösségi médiaplatformokon. A potenciálisan veszélyeztetett személyek védelme érdekében kizárták azokat, akik klinikai mentális zavar diagnózisáról számoltak be. A résztvevőkkel olyan önbevallásos teszteket töltettek ki, amelyek az izomdiszmorfia, a narcizmus és az apához fűződő kapcsolat feltárására alkalmasak.
Az apa jelentősége
Az eredmények szerint az apai kapcsolat közvetett negatív hatást gyakorolt az izomdiszmorfia tüneteire a sérülékeny nárcizmuson keresztül. Azok, akik nem értettek egyet az olyan állításokkal, mint „Apám nagyon fontos nekem” vagy „Apám segített új dolgokat tanulni”, nagyobb valószínűséggel értettek egyet az olyan állításokkal, mint „Gyakran úgy érzem, hogy szükségem van mások elismerésére ahhoz, hogy biztos legyek magamban” – ez pedig összefüggés mutatott a fokozott izomdiszfmorfiával.
Az kutatók arra következtettek, hogy az apához fűződő rossz kapcsolat vezethet ahhoz, hogy a férfiak saját magukról egészségtelen önképet alakítanak ki, melyet alacsony önértékelés és énközpontúság jellemez.
Az önbecsülés felépítésére tett kísérletek ezután az izmossággal való túlzott foglalkozásban nyilvánulhatnak meg.
„A fiatal férfiaknak tisztában kell lenniük az edzéshez fűződő motivációikkal. Legyen bátorságuk támogatást kérni és beszélni valakivel, ha szükséges, például ha gyakran szoronganak, amikor kihagynak egy alkalmat vagy úgy érzik, hogy az edzés túlságosan uralja az életüket. Van segítség” – mondta Sandgren a PsyPostnak.
Hozzátette, sok izomdiszmorfiában szenvedő ember nem keres támogatást vagy segítséget, valószínűleg a férfiak mentális egészségéhez kapcsolódó megbélyegzés miatt, valamint azért, mert az étkezési zavarokra kezelésére rendelkezésre álló terápiás módszerek az érintett férfiak számára nem éppen vonzók.