Érzelmi szuverenitás – elfojtás helyett megélés.

A Yale Egyetemen is tanító Emma Seppälä szerint a magas érzelmi intelligenciával (vagyis EQ-val) bíró emberekre jellemző az érzelmi szuverenitás, amelynek lényege, hogy az ember ne meneküljön el a rossz érzései (például a gyász, a düh) elől, hanem élje meg és dolgozza fel őket. 

Ehhez jó adag kurázsira van szükség, viszont

létfontosságú a jó emberi kapcsolatok kialakításához és fenntartásához.

Ugyanis ha valaki elnyomja a negatív érzelmeit, akkor azok továbbra is mérgezik majd őt, ez pedig az ember szerettein csapódhat le – vagy akár önpusztításhoz is vezethet.

Nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki elfojtás helyett beleálljon az érzelemcunamiba, de így sokkal gyorsabban túl lehet lépni a  kellemetlenségeken, boldogabb és kiegyensúlyozottabb lehet az ember.

Seppälä a gyermekeket hozza fel példaként, akik emocionálisan sokkal ellenállóbbak, mint a legtöbb felnőtt, ugyanis hagyják, hogy az érzéseik átjárják őket. Ha valami fáj nekik, szomorúak vagy elégedetlenek, akkor letolnak egy kiadós hisztit, ordítanak egy sort vagy kisírják a szemüket,

utána pedig sanszos, hogy túl is lépnek a dolgon.

Ugyanezt felnőttként egy-az-egyben beadni nyilván nem a legparádésabb ötlet – persze egy emberes üvöltés vagy sikolyterápia az üres természetben csodákra képes –, de ha valami bánt minket, akkor semmiképp se próbáljuk meg elfojtani, éljük meg az érzést teljes egészében, akármennyire is fáj.

Seppälä hozzáteszi, a fullos megélés nem jelenti azt, hogy rögtön, önkontroll nélkül ki is kell fejeznünk érzelmeinket, ez ugyanis káros lehet az emberi kapcsolatainkra. Jobb inkább hagyni, hogy átjárjon az érzés, dolgozzuk fel és emésszük meg, amennyire tudjuk, majd, ha lenyugodtunk, akkor beszéljünk a dologról, és sokkal hatékonyabb lesz a kommunikáció.

És persze nemcsak a rossz dolgokat fontos megélni, hanem a sikereket, boldog pillanatokat is.

Ha valami jó történik az emberrel, érdemes megállni egy pillanatra, hogy igazán értékelni tudjuk a pozitív élményeket.