Azok a legboldogabbak, akiknek egy se, de innentől fölfelé nemigen számít, hogy pontosan mennyi.

Akad néhány közkeletű elmélet arról, hogy a házasságok tartósságát, sőt boldogságát hogyan befolyásolja a felek előélete. Az önjelölt párkapcsolati szakértők egy része szerint a túlzottan promiszkuis életmód lehetetlenné teszi a későbbi megállapodást egyetlen társ mellett, míg mások úgy vélik, éppen az az egészségtelen, ha az ember nem szerez elegendő tapasztalatot, mielőtt elkötelezi magát.

Nincs olyan, hogy túl sok

Nos, egy nemrég befejezett, hosszú távú kutatás választ ad a kérdésre, hogy mekkora jelentősége van a szexuális partnerek számának – írja a Hackspirit.com. Nicholas H. Wolfinger, a Utah-i Egyetem professzora közel 30 éven át gyűjtött amerikai adatokból dolgozva a következőket állapította meg.

Akiknek csak egyetlen szexuális partnerük van egész életük során, azok kicsivel nagyobb valószínűséggel élik meg boldognak a házasságukat, mint akiknek több (vagyis a házastársukon kívül még legalább egyvalaki). Érdekes módon azonban innentől már nem tudtak érdemi különbséget kimutatni a partnerek mennyisége alapján – tehát az gyakorlatilag mindegy, hogy a szóban forgó szám 2 vagy 20.

Mindegy, ki honnan jön

A fenti összefüggéseket érdekes módon nem befolyásolják jelentősen az olyan változók, mint a vallásosság vagy a társadalmi-gazdasági státusz, a tendenciák a különböző demográfiai csoportokban hasonlóan érvényesülnek. Ugyancsak nem releváns, hogy a házasság hány éve áll fenn.

Wolfinger összességében arra jutott, hogy a házasság minősége sokkal inkább a partnerhez fűződő kapcsolat milyenségétől függ, semmint a korábbi szexuális tapasztalatok változatosságától. Ami alkalmasint azt is jelenti, hogy a feleknek nem szükséges rossz előjelnek tekinteni, ha kiderül, hogy a másik gyökeresen eltérő mélységű jártasságra tett szert ezen a téren.

Megrendülni, megbotránkozni persze ettől még lehet (bár sok értelme nincs).

Az egypartneresek aránya egyébként a múlt század 20-as éveiben még nagyon magas volt az amerikai társadalomban: nőknél 70, férfiaknál 50 százalék fölött. Aztán persze sokat csökkent, 45, illetve 30 százalékra – mégpedig már a 40-es évekre, azaz a nagy változás nem a szexuális forradalom időszakaként számon tartott 60-as években következett be, bár akkor is mérséklődött valamelyest.