Kis odafigyeléssel nem lenne olyan nehéz elkerülni az emlékezőképességünk lassú erodálását.

Teljesen érthető, ha az ember élete delén elkezd azon morfondírozni, hogy akkor mostantól vajon egyre tompább és feledékenyebb lesz-e, míg el nem éri a jóleső tyúkeszűség állapotát. A válasz természetesen az, hogy nem (feltétlenül), elvégre mindannyian ismerünk szellemileg friss, gyors észjárású idős embereket.

Az viszont tény, hogy a memóriánkon képesek vagyunk rontani, és az életmódunk nagyon is alkalmas erre – sokkal inkább, mint azokban a korokban, amikor lassabb volt az élet. Ehhez kapcsolódóan jelent meg a minap egy cikk a CNBC amerikai hírtévé oldalán egy szakember tollából arról, hogy mik azok a szokások, amelyeket ő maga mindenképp próbál elkerülni.

Charan Ranganath, a Kaliforniai Egyetem idegtudományi központjának professzora saját bevallása szerint az elmúlt 25 évet a memória kutatásával töltötte, és a tapasztalatai alapján a következőket tartja az emlékezőképesség legnagyobb ellenségeinek.

#1 Túl sok multitasking

Az agyunk egy prefrontális kéreg nevű területére támaszkodva figyeljük meg a körülöttünk lévő világot, és ennek a funkcionalitása sajnos az idő múlásával gyakran csökken, rintva a koncentrációs képességünket. A multitasking pedig súlyosbítja a helyzetet, mivel megterheli a prefrontális kéreg működését, elszívja azokat az erőforrásokat, amelyek normális esetben segítenének erős emlékeket bevésni.

Mit lehet tenni? Ha van az ember telefonján az értesítések megjelenítését szűrő-korlátozó fókuszmód, azt érdemes bekapcsolni az összpontosítást igénylő feladat elvégzése idejére, továbbá meghatározott időtartamot is kitűzni rá. Emellett jól jönnek a tudatosan beiktatott szünetek, például séta vagy bármi más, ami feltölt. De a lényeg, hogy ne próbálj mindent egyszerre csinálni!

#2 A minőségi alvás elhanyagolása

Az alvás mennyisége és minősége általában csökken az életkor előrehaladtával, aminek a természetesek mellett olyan okai is lehetnek, mint a gyógyszerszedés, az alkoholfogyasztás és a stressz. Pedig amikor alszunk, az agyunk kiszortírozza a napközben felhalmozódott anyagcsere-hulladékot, miközben az emlékek aktiválódnak.

Az alvásmegvonás pusztító hatással van a prefrontális kéregre, töredezett emlékekhez vezet.

Mit lehet tenni? Lefekvés előtt próbáld meg csökkenteni a képernyőidőt, továbbá a nehéz ételeket, a koffein és az alkohol bevitelét. Ha durván horkolsz, vizsgáltasd ki, nincs-e alvási apnoéd. Ha ezután is rosszul alszol, a nappali szundítás segíthet.

#3 Monoton tevékenységek

Az eseményekre úgy emlékszünk, hogy összekötjük az információkat arról, hogy mi, mikor, hol történt – ezt nevezzük epizodikus emlékezetnek. Egy szó, amely kimondottan egy adott helyhez és időhöz kötődik vagy egy szám, amelyet a középiskola óta nem hallottál, egy nagymamád által főzött étel illata élénk epizodikus emléket idézhet elő. De ez csak akkor működik, ha az élményeid határozott kontextushoz kapcsolódnak.

Mit lehet tenni? Valószínűleg kevés élénk emléked lesz egy olyan hétről, amelyet szinte teljes egészében az íróasztalnál töltöttél, ezért igyekezz változatosabbá tenni a rutinjaidat. Sétálj egyet, kerülj interakcióba minél több emberrel, keress fel új helyeket, próbálj új dolgokat csinálni, hogy maradandó emlékeket szerezz.

#4 Elbizakodottság

Biztos előfordult már veled, hogy miután találkoztál valakivel, biztos voltál benne, jól megjegyezted a nevét – aztán hamar kiderült, hogy egy frászt.

Többnyire túlbecsüljük, hogy mennyi ragad meg elsőre az ilyen jellegű információkból.

Mit lehet tenni? Az iskolából ismerős lehet a tény, hogy a tanulás akkor a leghatékonyabb, amikor megküzdünk azzal, hogy felidézzünk egy emléket, majd sikerrel járunk. Tehát néhány perccel azután, hogy megtanultál valamit, teszteld magad, majd egy órával később megint. Minél nagyobb időközönként ismétled, annál jobb.