A memóriánk bánhatja a digitális ingerek tobzódását a fejünkben

Szerző: Lakinger Béla

Veled is megesik, hogy megmagyarázhatatlan módon kiesnek a fejedből információk? Nem vagy egyedül.

A digitális világ által okozott problémákat sokan sokféleképpen próbálják megfogni, de talán a koncentráció a legveszélyeztetettebb szellemi képességünk, a hiánya pedig kollektív memóriavesztéshez tud vezetni – írja a Psychology Todayen Melissa J. Perry, a George Mason Egyetem dékánja.

A jelenséget digitálisan indukált amnéziának nevezi: ez az, amikor a digitális ingerek krónikus túlfogyasztása miatt képtelenek vagyunk feldolgozni, eltárolni és később felidézni az információkat. Ahogy a környezetünk egyre információdúsabbá válik, miközben egyre kevesebb az időnk, az információk megjegyzésére való képtelenségünk arra késztet bennünket, hogy a gépekre hagyatkozzunk.

Ennek pedig előbb-utóbb kárát látjuk.

Annak idején sokan örömmel ébredtek rá, hogy az agyi merevlemezük tartalmának jó részét – rengeteg megjegyzett adatot, információmorzsát – végre átadhatják egy gépnek. Azt gondolták, a felszabaduló mentális kapacitásukat magasabb rendű, kreatív gondolkodásra használhatják majd. Tulajdonképpen igazuk lett, az emberi memória egyszerűen már olyan értékes, mint amikor Julien Sorel kívülről megtanulta a Bibliát, és ez nemcsak lenyűgözte embertársait, de az életben is előrevitte őt.

Szórakozott hallgatók

James Lang azonban a 2020-ban megjelent, Distracted című könyvében megállapítja, hogy az amerikai egyetemisták körében a szórakozottság lett a norma. Perry azt írja, neki is mondják néha a diákjai, hogy nem emlékeznek az imént olvasott mondatokra. Ennek az lehet az oka, hogy az agy szimpatikus (reagáló) funkciójából a paraszimpatikus (szemlélődő) funkciójára nem tudnak elég ideig átváltani ahhoz, hogy az információk bevésődjenek.

Cal Newport a

„hiperaktív kaptárelme”

kifejezéssel írja le mindezt. Az emberi agy ma routerként működik, nap mint nap adatokat fogad, továbbít, keres, talál, felejt és ismétel. Ez egy gyökeresen más viselkedésforma, mint az olvasás, a szemlélődés, a szintézis, az iktatás és végül a tartós tudás megőrzése.

Úgy tűnik, a megőrzés képességének elvesztése az az ár, amelyet a bármelyik pillanatban elérhető információ kényelméért fizetnünk kell, ha a hozzáférésre és a pillanatnyi tudásra jobban vágyunk. Egyes futuristák szerint agyunk idővel egyre inkább gépszerűvé válik, ahogy alkalmazkodik ahhoz, hogy naponta több ezer műveletet kell elvégeznie.

Itt van még jó kis kontent