Rejtély, hogyan fért rá Hutchinson nyomozó coolsága a szocialista tévé képernyőjére

Szerző: Lakinger Béla

A maga szerény eszközeivel tán ő is hozzájárult a rendszer bukásához. Nyugodjon békében.

A héten meghalt a hetvenes évek Starsky és Hutch című amerikai zsarusorozatában Hutchot alakító David Soul. Nem mondanám nagy színésznek – bár játszott egy-két híres filmben, például Clint Eastwood oldalán A Magnum erejében -, de meglepően sokoldalú figura volt. Amikor még nem döntötte el, melyik pályát választja, voltak az USA-ban és Európában is slágerlistaelső dalai, élete második felében pedig egész szép karriert futott be Londonban színpadi színészként.

Két laza rendőr, ilyen is van?

Mindennek persze semmi jelentősége sem volt még akkor, amikor a nyolcvanas évek derekán a magyar tévé leadta a Starsky és Hutch epizódjait. Egy 5-8 éves gyereknek akkor még nem engedtek nézni akármilyen krimisorozatot, ez azonban nálunk átcsúszott a rostán. Nem mintha nélkülözte volna az erőszakot, elvégre két rendőrről szólt, akik az utcán nap mint nap bűnözőkkel (is) találkoznak, mégis sokkal inkább meghatározta a két főszereplő lazasága.

A szocializmusból nézve nyilván különösebb megerőltetés nélkül menő tudott lenni bármi, ami az amerikaiságával tüntetett, de nehéz lenne szavakba önteni, mennyire cool volt ez a két ember egy akkori magyar gyerek szemének. A foglalkozásuk, az öltözködésük és persze főképp a kocsijuk. A Ford Gran Torino, amelybe szükség esetén minden további nélkül így szálltak be:

Hogy mit jelentett a sorozat idehaza, a vasfüggöny mögött, arról akár abból is fogalmat lehet alkotni, hogy még a szabad világban is micsoda elképesztő hatása volt. Nemcsak Amerikában, de Nagy-Britanniában is olyan autót akartak a suhancok, mint amivel ők száguldoztak a képzeletbeli Bay City (valójában Los Angeles) utcáin.

Erről Jeremy Clarkson is megemlékezett a Top Gear azon részében, amikor Soult látta vendégül (aki egyébként a pályán kimondottan jó időt ért el, annak ellenére, hogy két Suzuki Lianának is tönkretette a sebességváltóját):

Szóval nemcsak a forgatókönyv segítségével kapta el a rosszfiúkat könnyedén csikorgatott kerekekkel, hanem még vezetni is tudott az ürge. Mondom, hogy eszményi hőse volt egy nyolcvanas évekbeli kisfiúnak. Nem akarok nagy szavakat használni, de

a figuráját csak Sandokan portugál cimborájához, Yanezhez tudom mérni – érti, aki érti!

Itt van még jó kis kontent