Az idegtudományi kutatások megmutatják, hogyan lesz a mindennapi stresszből kevesebb szürkeállomány.
Több korábbi kutatás eredménye utal arra, hogy a szegénység, és mindaz, ami vele jár, jelentősen megváltoztatja, fizikailag is a rossz körülmények között álló gyerekek agyát. Az esélyegyenlőséget merőben más megvilágításba helyező tanulmányok szerint nem arról van szó, hogy csak az elégtelen vagy helytelen táplálkozás, vagy mondjuk, a sivár, kulturális-intellektuális szempontból ingerszegény közeg hatna negatívan a gyerekek agyfejlődésére.
Sokkal inkább arról van szó, hogy ezért az erőszakos és kaotikus környezet a felelős. A változások pontosan mérhetők: azoknál a gyerekeknél, akik erőszakos körülmények között nőnek fel, az MRI-vizsgálatok szerint gyengébbek a valós idejű neurális kapcsolatok és kölcsönhatások az agy azon részein, melyek a tudatosságban, ítélőképességben és az érzelmi feldolgozásban játszanak szerepet.
Épp ott roncsol, ahol a legtöbb kárt tudja okozni
Azt is kimutatták, hogy a szegény gyerekeknek kevesebb a szürkeállománya (ami a többek között az információfeldolgozást támogató agyszövet) a hippokampuszban, a homloklebenyben és a halántéklebenyben. Ezen agyterületek
az információk elraktározásában, döntéshozatalban, problémamegoldásban, impulzuskontrollban, ítélőképességben, szociális és érzelmi viselkedésben, a nyelvi, vizuális és auditív feldolgozásban és az önismeretben játszanak szerepet. Együttesen kulcsfontosságúak a figyelem és a tanulás szempontjából.
„Régóta tudjuk, hogy a tanulási eredmények mögött ott vannak a társadalmi különbségek is, az idegtudomány azonban mostanra összekapcsolta a környezetet, a viselkedést és az agyi aktivitást, ami az oktatási és szociális politikák radikális felülvizsgálatához vezethet”
– idézi a cikk dr. Jack Shonkoffot, a Harvard Egyetem tudósát. Szerinte olyan, új fejlesztő programokra van szükség, melyek a szociális és érzelmi fejlődésre is összpontosítanak, ahelyett, hogy egyszerűen meg akarják tanítani a szegény gyerekeket jól írni, meg olvasni.
Mit tesz az erőszakos közeg a gyerekek agyával?
A tudósok szerint a folytonos veszély által kiváltott stressz miatt az agyi struktúrák eltolódnak, az idegi szinapszisok megváltoznak, a neuronok pedig másképp működnek, mint normál esetben. Nagyon leegyszerűsítve: az agyat elárasztó stresszhormonok túlpörögnek.
A fenyegetések beindítják a harc-vagy-menekülés választ, amivel olyan hormonokat szabadítanak fel, köztük kortizolt és adrenalint, melyek erősítik az izmokat. Az amigdalába olyan neurotranszmitterek jutnak, mint a noradrenalin, az adrenalin és a dopamin.
A szervezet riadókészültségbe kerül, felkészül rá, hogy fusson vagy harcoljon az életéért. Ez annyira megterhelő, hogy az alkalmi utcai rablások áldozatainak harmada poszttraumás stresszben szenved, nyolcvan százalékuk pedig arról számol be, hogy
túlzottan fél az emberektől – nos, az erőszakos környékeken, esetleg egyúttal erőszakos családban is élő gyerekek ezt élik át naponta akár többször is.
A Dél-Kaliforniai Egyetemen azt is elemezték, hogy az erőszaknak való kitettség befolyásolja-e a tinédzserek hatékony tervezésre, célok kitűzésére, erkölcsi döntések meghozatalára, illetve az érzelmi stabilitás fenntartására való képességének fejlődését.
„Az agyi aktivitásuk kevésbé szervezett, kevésbé fejlett és kevésbé szisztematikus”
– jelentette ki a kutatást vezető neurológus, Mary Helen Immordino-Yang.
Hozzátette, a tudósoknak közben arra is figyelni kell, hogy az aggasztó eredményekről való kommunikációjuk ne süljön el fordítva. A szegények és az agyi fejlődés összefüggéseinek taglalása ugyanis könnyen az érintettek stigmatizációjához vezethet, kontextus nélkül sokféle sztereotípia igazolásának megágyazhat.