Hagyomány már, hogy ajánlunk karácsonyi dalokat az ünnepekre a szokványoson túlról.
A kikerülhetetlen karácsonyi dalokkal nemcsak az a baj, hogy már súlyos évtizedek óta minden egyes karácsonykor ugyanazok és nemhogy rosszul öregednek, de zömüknek már új korában sem állt jól a puszta létezés – ó, nem.
Sokkal kellemetlenebb, hogy emellett baromi egyformák is, ezért még annál is semmitmondóbbnak tűnnek, mint amennyire valójában azok. Ugyanazt a néhány témát és látásmódot hozzák magukkal, görcsösen igyekeznek ugyanazt üzenni, egyszóval
vérfagyasztóan egyforma képet festenek a karácsonyról.
Pedig a karácsonynak is ezer arca lehet, és nem mindenkinek ugyanazt jelenti. Az emberek jóval többféleképpen élik meg ezt az érzelemdús időszakot, mint ahogy azt a könnyen kifigurázható, default karácsonyi örökzöldek előszeretettel leírják.
Ennek lenyomata a karácsonnyal közvetlenül vagy érintőlegesen, akár csak szimbolikusan foglalkozó, kevésbé sablonos művek sokfélesége is – pech, hogy pont ezek hajlamosak a köztudat radarja alatt maradni. Olyan zeneszámok, amelyek jóval árnyaltabban, mégis néha egészen specifikus szemszögekből mesélnek az ünnepekről, gyakran gondolatébresztő jelleggel. Épp azért, hogy felhívják rá a figyelmet: nem mindenki ugyanúgy éli meg az évnek ezt az időszakát.
Ezek a dalokba költött történetek – legyenek humorosak, abszurdak, elkeserítőek, dühösek, küzdelmesek, félelmekkel teliek vagy bizakodással fűtöttek, vidámak, boldogok, önfeledtek, magányosak vagy csak nagyon személyesek – végső soron mind arra emlékeztetnek, hogy többet gondoljunk és jobban figyeljünk egymásra, mert mindig van mit tanulni a másik embertől.
#1 Run-DMC: Christmas in Hollis
A Joseph Simmons (Run), Darryl McDaniels (DMC) és Jason Mizell (Jam Master Jay) által alapított Run-DMC formáció Christmas in Hollis című száma eredetileg önálló kislemezként jelent meg, de két 1987-es karácsonyi válogatásalbumra is felkerült. Az egyik az irigylésre méltóan pragmatikus Christmas Rap címet viseli, a másik pedig a jogdíjbevételeinek száz százalékával a Speciális Olimpiai Szövetséget támogató, máig futó Very Special Christmas című sorozat első kiadványa volt.
Amikor a hiphopkultúra egyik emblematikus Mekk Mestere, Bill Adler (publicista, életrajzíró, lemezkiadó-vezető, dokumentumfilm-rendező, múzeumi tanácsadó, kurátor, galerista és archivista) először felkérte a Run-DMC-t, hogy járuljon hozzá egy számmal a kezdeményezéshez,
a srácok első körben elhajtották.
Ám nem sokkal később épp Adler – aki akkoriban a Run-DMC mögött álló Rush Productions pr-igazgatója volt – adta a zenekarnak a Christmas in Hollis című dal ötletét, így aztán a trió ezt követően meggondolta magát és beleegyeztek, hogy szerepeljenek vele a jótékony célú válogatáslemezen. Olyan nevekhez csatlakoztak ezzel, mint Whitney Houston, Sting, Bruce Springsteen, Madonna és Bob Seger.
A dal címében szereplő queensi Hollis egyébként az a New York-i városrész, ahol a Run-DMC tagjai felnőttek. A szám a Frosty the Snowman, a Jingle Bells és a Joy to the World című karácsonyi dalokból, valamint Clarence Carter 1968-as Back Door Santa című szerzeményéből is tartalmaz elemeket.
A dal klipjét Michael Holman rendezte, és az Északi-sarkon, illetve természetesen Hollisban játszódik. 1987-ben a Rolling Stone magazin Az év legjobb videójának választotta – mindenki meglepetésére megelőzte még Michael Jackson Martin Scorsese által rendezett Bad című klipjét is.
#2 LCD Soundsystem: Oh You (Christmas Blues)
Ez a bluesos tétel az egyike annak a tucatnyi számnak, amelyeket James Murphy írt Noah Baumbach és Ben Stiller Greenberg című 2010-es filmjéhez, de érdekes módon ez az egyetlen mind közül, amely az LCD Soundsystem név alatt jelent meg. Murphy egyébként parádés munkát végzett a film zeneanyagának teljes egészén, hiszen
minden, amit komponált, integráns része az élete fordulópontjához érkezett, 40 évesen is bizonytalansággal és önsajnálattal teli, az elmúlt ifjúságot elkeseredetten visszahozni próbáló Roger Greenberg küszködéseit bemutató filmdrámának. Továbbmegyek: jobb a soundtrack, mint a film.
Bár talán pontosabb úgy, hogy James Murphy zenéje nélkül ez a film egyszerűen nem volna képes húsba vájón átadni azokat az érzéseket és hangulatokat, amelyek az idegösszeomlást elszenvedett, mentális problémákkal gazdagon megáldott férfi cselekedeteit övezik.
Annak ellenére, hogy megkapta az LCD Soundsystem plecsnit, az Oh You (Christmas Blues) egyáltalán nem úgy hangzik, mint mondjuk a Sound of Silver album. Murphy itt egy melankolikusan durva dallal jön a fülünknek, amely kicsit olyan, mintha a Pink Floyd-féle Animalst akarná ötvözni John Lennon Plastic Ono Bandjével.
#3 The Kinks: Father Christmas
Az észak-londoni Davies testvérpár alapította The Kinks 1964 és 1996 között volt aktív, a brit invázióként emlegetett korszak egyik legfontosabb és legnagyobb hatású zenekara volt. Persze mindez most teljesen mindegy volna, ha később, 1977 novemberében nem adták volna ki az egyik legjobb karácsonyi témájú dalt evör.
A kislemezt már a B-oldalára nyomott, nem kevésbé briliáns Prince of the Punks miatt is abszolút érdemes lett volna megvenni, de a címadó Father Christmas vitán felül az egyik legjobb dolog volt, ami a karácsonnyal történhetett abban az évben. A dalt
egy bevásárlóközpontban szolgálatot teljesítő Mikulás szemszögéből éneklik, akit megver és kirabol egy csapat munkásosztálybeli gyerek.
Akik azt kérik tőle, hogy a számukra se nem praktikus, se nem hasznos játékokat adja „a gazdag kisfiúknak”, nekik pedig inkább pénzt adjon és munkát a szüleiknek.
Dave Davies gitáros így kommentálta a dalt:
„Imádom a humorát, az agressziót és a keserűséget benne. Láttam a szüleim arcát, amikor eljött a karácsony. Küszködniük kellett a megélhetésért. Valahogy mindig megkaptuk, amire szükségünk volt, de úgy érzem, hogy mindig volt valami hamis ebben az ünnepben.”
A banda fellépésein testvére, a dalszerző frontember Ray Davies akkoriban mindig komplett Mikulás-hacukát öltött a Father Christmas előadásához.
#4 The Killers: Don’t Shoot Me Santa
A Las Vegas-i Killersnek nem ez az egyetlen karácsonyi témájú dala, de ez úgy a legjobb közülük, hogy 2007-es novemberi megjelenésekor a korántsem mindenben mérvadó Rolling Stone magazin azt állította róla, hogy ez minden idők nyolcadik legrosszabb karácsonyi dala:
„Mégis miféle pszichopata gondolhatja, hogy egy tizenéves belföldi terrorista és egy bosszúálló Mikulás kettőse kiadhat egy jó karácsonyi dalt? Úgy tűnik, hogy Brandon Flowers. Lődd le, Mikulás, kérlek. Fizetjük a golyókat.„
Nem szokványos videóklipjét a szintén Las Vegas-i Matthew Gray Gubler színész-rendező-modell és vizuális művész készítette. Engem már ott megvett, hogy
a klip egy sivatagban kezdődik Flowers és a Mikulás bábváltozataival egy teljesen indokolatlanul elhelyezett bábszínházban, aztán felbukkan a színen az igazi Mikulás egy „meg van töltve” felkiáltással;
és hát az ezt követő események se lesznek kevésbé groteszkek.
A Mikulás szerepét egyébként a Killers-rajongók által csak Kapitánynak elkeresztelt, néha turnémenedzserként is funkcionáló Ryan Pardey énekes-dalszerző és dj játssza – mármint ő énekli a részeit a dalban és a klipben is ő alakítja. Pardey a koncerteken is rendre feltűnik, ahol a közönség legnagyobb örömére vízipisztollyal valósítják meg a csúnya karácsonyi mészárlást.
#5 Pearl Jam: Let Me Sleep (It’s Christmas Time)
A Killers lázálomszerű műve után elgondolkodtató a címben szereplő kérés, mert ha olyan az álmodás, akkor inkább maradna ébren az ember. De szerencsére ez – ahhoz képest – egy nyugisan nyomasztó léleksimogató és szemfelnyitó a seattle-i Pearl Jamtől, az 1990-es évek grunge-robbanásának egyik legnagyobb hatású és legikonikusabb rockbandájától. Eddie Vedderék egyébként már a kezdetektől fogva
nagymesterei a hallgatósággal mély érzelmi szinten rezonáló daloknak,
és az 1991-es Jeremy című kislemezük B-oldalán megjelent Let Me Sleep is pont egy ilyen szerzemény.
Sokatmondón puritán, szimbolikus szövegével és kísérteties dallamaival azonnal megragadta és máig nem ereszti a rajongók és az arra fogékonyak szívét. Első blikkre könnyen egy egyszerű altatódalszerűségnek tűnhet, pedig a dalszöveg az álmatlansághoz és a regeneráló alvás utáni vágyakozáshoz kapcsolódó összetett érzelmekbe ássa bele magát. Eddie Vedder, a Pearl Jam énekese és szövegírója gyakran személyes élményekből merít ihletet, és ez alól ez a dal sem kivétel.
A megrendítő dal élénk képet fest egy nyugtalan elméről, amely pihenésre vágyik. Megragadja azt a kétségbeesést, amelyet akkor érez, amikor az alvás elkerüli és ezáltal elszigeteli, elszakítja őt a világtól. Míg a Let Me Sleep az inszomniával küzdők egyetemes – egyben mégis nagyon személyes – küzdelmét vizsgálja, a mentális egészséggel kapcsolatos tágabb üzenetet is hordoz.
„A dal túlmutat az álmatlanságon; arról szól, hogy sok ember teljesen elveszettnek érzi magát az életben, és azért küzd, hogy békét találjon önmagában”
– mondta Egy interjúban Vedder.
Miközben az emberek többségének a karácsony hagyományosan a szeretet, a megbékélés és a megnyugvás időszakát jelenti, a mentális egészségi zavarokkal küzdők gyakran szembesülnek azzal a kihívással, hogy elszakadnak a körülöttük zajló élettől, túlterheltek, és egyre kétségbeesettebben keresik azt a bizonyos megnyugvást, amit ilyentájt mindenki emleget.
#6 Weezer: Hark! The Herald Angels Sing
Az egyik legnépszerűbb amerikai alternatív rockzenekar, a Weezer 2008-ban fogta magát és csak úgy ukkmukkfukk, hat exkluzív karácsonyi dalt rögzített a Tapulous Inc. által fejlesztett, sokáig irdatlanul közkedvelt Tap Tap Revenge nevezetű Iphone-os játék karácsonyi különkiadásához.
A Christmas With Weezer teljesen az eredeti Tap Tap Revenge-re épül, amelynek az a lényege, hogy a játékosok az adott zene ritmusára és dallamára tapicskolják, illetve rázogatják Iphone-jukat vagy Ipod Touch-ukat. A Los Angeles-i garázsbanda kizárólag ehhez a játékhoz vett fel hat – jellegzetesen weezeres hangvételű – karácsonyi dalt, nem is akármilyeneket.
Csupa-csupa dermesztő plázaklasszikust dolgoztak át torzított elektromos gitárra és végtelenül unatkozó monoton vokálra.
We Wish You A Merry Christmas, Silent Night, O Holy Night, First Noel, Hark! The Herald Angels Sing és O Come, All Ye Faithful – mind pont olyan lett, amilyennek így leírás alapján elképzeled. Ami kész szerencse, mert ezeket a karikatúrának is beillő számokat nem jelentették meg hanghordozón, kizárólag a játékban voltak elérhetőek.
A Tapuloust aztán 2014 után mindenestül bekebelezte a Disney Mobile, az egykoron rendkívül népszerű Tap Tap-univerzum pedig szinte nyomtalanul odalett. „Azért mentem bele a dologba, mert mindegyik dalért egyenesen rajongok. A dallamok és az énektémák hihetetlenek, nagyon szórakoztató volt énekelni őket” – mondta a Weezer frontembere, Rivers Cuomo az NME zenei magazinnak annak idején, amin egyszerűen nem lehet nem felkacagni.
A megweezerelt karácsonyi nótákat a YouTube-on kívül legutóbb Japánban látták újra felbukkani, miután tavaly a Geffen Records valamiért kiadta őket cédén a Christmas Album Masterpieces elnevezésű sorozata egyik részeként. Igen, jól olvastad: „masterpieces„.
Íme, a lejátszási lista a Spotin:
Idetesszük azért a tavaly karácsonyi zenelistánkat is: