Jobban megérné dolgozni a kapcsolatért, mint vakon bízni a sorsban.

Az embert gyakran éri váratlanul, ha egy tökéletesnek tűnő pár hirtelen szakít, mégpedig nagyon randa körülmények között. Ahogy az is előfordul, hogy a saját kapcsolata ér véget olyan rossz érzést keltve, amit el se tudott volna képzelni. Az efféle végső marakodások, gyűlölködések oka a kutatások szerint sok esetben ugyanaz: a végzetszerűségbe vetett hit.

Az a kezdeti meggyőződés, hogy a párunkat a sors rendelte nekünk, és csak nekünk

– írja a Psychology Todayen Seth J. Gillihan.

Számos tanulmány kimutatta, hogy az efféle sorshit megmérgezheti a kapcsolatot. Ha mindkét félre jellemző, akkor egy igazán nehéz helyzetben jelentősen megnő a szakítás valószínűsége. Sőt, azt találták, hogy az ilyen párok nagyobb valószínűséggel válnak ellenségessé a partnerükkel szemben, ha a kapcsolat valamilyen szempontból nem felel meg az elvárásaiknak, és megbocsátani is kevésbé hajlandók.

A sorshitek hátulütőit többféleképpen lehet magyarázni:

Félelem attól, hogy mit jelent az adott konfliktus. Egy kisebb nézetkülönbséget is felnagyíthat a gondolat, hogy a konfliktus esetleg annak a jele: mégsem ő az igazi. Vagyis ilyenkor nem egy megoldandó problémának tekintik, hanem a sors által küldött jelzésnek. Ez az értelmezés erős, ítélkező következtetésekhez vezethet.

A másik leírása. A következő lépés ezen az úton annak belátása, hogy nem egymásnak vagyunk teremtve. Ilyenkor könnyebb egyszerűen ejteni a partnert. Elvégre minek maradni és megpróbálni megoldani a dolgot, ha a kapcsolat nincs megírva a sors nagykönyvében?

Mélyebb veszteségérzet. Ha egy olyan kapcsolat, amelyet korábban a sors által rendeltnek gondoltál, szétesik, az szörnyű érzés. Elveszteni „az igazit” óriási trauma hosszan tartó kiábrándultságot, általános reényvesztettséget okozhat.

Neheztelés a volt partnerre. Ilyenkor a veszteség érzése egyeseknél dühöt válthat ki, mert úgy gondolják, a sorsszerű kapcsolatuk egy életre szóló boldogságot hozhatott volna, ha a másik nem rontja el a dolgokat. Az illető akár úgy is érezheti, hogy a párja becsapta, megjátszotta magát.

Miért olyan elterjedt a sorshit?

Könnyű megérteni, az ember miért szeretné azt hinni, hogy a párjával együtt kell lennie – különösen, ha házasságon gondolkodik. Kockázatos évtizedeket szánni az életünkből egy másik emberre. Mi van, ha rosszul választunk? Sokan megnyugvást találnak abban a hitben, hogy a kapcsolat valamiféle magasabb dimenzióban köttetett.

Az alternatíva

A problémákat csak úgy lehet kezelni, ha elfogadjuk őket a párkapcsolat részeként. Nem a végzetszerűségre, hanem a fejlődés lehetőségére érdemes alapozni a kapcsolatot – arra, hogy képesek vagyunk a nehézségeket megoldani. (Ami persze nem jelenti azt, hogy minden párnak együtt kell maradnia: egyes nézeteltérések nyilván kibékíthetetlenek.)

A kapcsolat hosszú távú egészsége tehát nem a sors szeszélyétől függ, hanem attól, hogy hajlandók vagyunk-e figyelni és őszintén beszélni.