Hiába tűnhet úgy, a konfliktuskerülés messze nem párkapcsolati klasszisteljesítmény

Szerző: Lakinger Béla

A konfliktus ugyanis nem feltétlenül rossz. Aki az összetűzés erejét a fejlődésre tudja használni, az fog jól járni.

„Mi sohasem veszekszünk”

– ez az egyik legaggasztóbb dolog, amit egy jegyespár mondhat. Legalábbis így véli Kara Shade pszichológus, kapcsolati szakértő, aki többek között „házassági előkészítő” foglalkozásokat tart. A párok általában azt hiszik, hogy a konfliktusok hiánya azt jelzi, jól illenek egymáshoz, így várhatóan zökkenőmentes lesz a házasságuk.

Holott a konfliktus természetes, elkerülhetetlen, sőt gyakran szükséges része az egészséges kapcsolatoknak – mint a kommunikáció általában, a konfliktus is lehet építő vagy romboló jellegű.

„Minden azon múlik, hogyan közelítjük meg, és milyen eszközök állnak rendelkezésünkre”

írja Shade a Psychology Todayen megjelent cikkében. Tapasztalatai szerint a sohasem veszekedők többnyire az alábbi csoprtok egyikéhez tartoznak:

#1 Akik veszekednek, csak másképp hívják

Bár nem használják a konfliktus vagy a veszekedés szavakat, de időnként nem értenek egyet, néha félreértik egymást. Lehet, hogy a konfliktus fogalmához negatív asszociációik fűződnek (mint sokaknak), ezért csúnya szónak tartják, de elismerik, hogy nem minden kérdésben vannak tökéletesen egy véleményen.

Valószínűleg tisztelettel vannak egymás iránt, egyszerre csak egy-egy problémát kezelnek, nem hagyják, hogy a dolgok elmérgesedjenek, és elválasztják a személyt (a partnerüket) a problémától. Mivel jó konfliktuskezelési készségeket alkalmaznak, nem tekintik „harcnak” a nézeteltéréseiket. Ez legtöbbször működik.

#2 Akik még nagyon friss kapcsolatban vannak

A pár a szerelem korai stádiumában van, a kapcsolat még nem állt ki igazi próbatételt. Lehet, hogy egymás pozitív tulajdonságaira koncentrálnak, és szemet hunynak a kigyulladó piros lámpák felett. Ebben a szakaszban az is előfordulhat, hogy nagyon aggódnak amiatt, hogy a másik miként látja őket. Attól tartanak, hogy az aggodalmak felvetése elriaszthatja a partnerüket.

Ez egy ideig működik, de az idő úgyis felfedi az ember valódi természetét. Nincs recept rá, hogy mennyi idő kell a másik megismeréséhez, inkább azt kell átgondolni, hogy tudjuk-e, milyen, amikor a másik stresszes, szomorú vagy dühös. Ismerjük-e a barátait, a családját? Milyenek az interakciói velük? Hogyan viselkedik idegenekkel?

#3 Akik látszólag nagyvonalúak

Egyes emberek szeretik a dolgokat könnyedén venni. Konfliktuskerülők és alkalmazkodók, és általában kevésbé határozottak. Nem szeretik, ha valami túl mély vagy intenzív. Meg akarják őrizni a harmóniát, és hajlandók figyelmen kívül hagyni a valódi problémákat és szükségleteket, hogy fenntartsák a status quót.

Ezeket a párokat az érzelmek elfojtása és a kielégítetlen szükségletek és frusztrációk felhalmozása arra készteti, hogy nehezteljenek egymásra.

Amit rövid távú győzelemnek éreznek egy vita elkerülésével, az hosszú távú veszteséggé válik, mivel lassan elveszítik magukat a kapcsolatban.

Ha a kapcsolatból hiányzik a mélység, csak táncolnak a konfliktusok körül, és kerülik a kényesebb, érzékenyebb témákkal való szembenézést, akkor amint a dolgok végül kiéleződnek (márpedig ki fognak), nem egy apró problémával kerülnek szembe, hanem egy óriásival.

#4 Akik át akarnak menni a teszten

Ezek a párok azzal a szándékkal jönnek a foglalkozásokra, hogy lenyűgözik a pszichológust, vagy valamiféle vizsgának tekintik a beszélgetét, ahol teljesíteni kell, ezért megszépítik a dolgokat. A szakember megpróbálja megnyugtatni őket, hogy minden párnak vannak konfliktusai, és megpróbáálaj felderítani az övéket.

Ha a súrlódási pontok elkezdenek felszínre kerülni, ezek olyan beszélgetéseket indítanak el, amelyek után a párok szinte mindig biztosabbnak érzik a kapcsolatukat, mint korábban. Hiszen ha együtt nézünk szembe valamilyen nehézséggel, és a másik oldalon megerősödve jövünk ki belőle, az feldobja a morált.

Itt van még jó kis kontent