Kis gyakorlással szándékosan is kiváltható a ritka állapot, amikor tudod, hogy éppen álmodsz.

Bár a pszichológusok szerint a tudatos álmodást az emberek több mint fele legalább egyszer megtapasztalja, összességében meglehetősen ritka jelenség. Kár, mert aki átélte, az tudja, hogy szinte mindig pozitív élmény: ha jó az álom, akkor óriási flash elkezdeni irányítani a történéseket, ha pedig rossz, akkor hatalmas megkönnyebbülés ráeszmélni, hogy nem a valóságban vagyunk.

A dolog azonban némi gyakorlással szándékosan is előidézhető. (A spontán kialakulásának oka egyébként nem teljesen ismert, a neuropszichológusok annyit állapítottak meg, hogy az alvás REM-szakasza során „felébred” a cuneus – az agy azon része, amely a vizuális információkat dolgozza fel – és a dorsolaterális prefrontális kéreg – ez felelős a magasabb rendű gondolkodási folyamatainkért.)

Nyilvánvaló, hogy egy tudatosan irányított álom legfőbb célja és értelme

a való életben valamilyen okból elmaradt, khm, romantikus tapasztalatok megélése a megfelelő szereplőkkel, helyrebillentve a realitás sajnálatos hiányosságait.

Ugyanakkor hasznossá is tehető, mert betekintést adhat a tudatalattiba. Mintha beléphetnél a kulisszák mögé a saját elméd színházában, ahol te vagy az előadó és a közönség is.

Olyannyira igaz ez, hogy komplett terápiák épülnek már a módszerre, de természetesen a különösebb mentális problémákkal nem küszködőknek is jól jöhet megismerni a saját érzelmeket, szembenézni a félelmekkel, növelni az önbizalmat – írja a Psychology Today.

Több dologra is jó

Az International Journal of Dream Research nevű folyóiratban megjelent tanulmányból kiderül, hogy a legtöbb tudatosan álmodó pozitív hatásokat tapasztal a mentális és a fizikai állapotában. Ennek valószínűleg a stresszoldó hatás az oka, de fontos lehet az is, hogy lehetővé teszi a problémamegoldás és az érzelemszabályozás gyakorlását. Sőt!

A fizikai készségek gyakorlása a tudatos álomban javíthatja a valós fizikai képességeket.

Egyik másik kutatásban pedig a tudatosan álmodók arról számoltak be, hogy megtanulták szándékosan felébreszteni magukat a rémálmokból vagy szembeszállni az antagonistákkal. Néhányuknál ritkultak vagy akár meg is szűntek a rémálmok . A visszatérő álomtémák felismerésével azonosíthatók az esetleges depresszió vagy trauma forrásai, és a feldolgozás is lehetséges.

Igaz, ritkán rosszul is elsülhet a dolog – hangulatzavart, rossz alvást, alvási paralízist eredményezhet -, ez azonban elkerülhető a kutatásokkal alátámasztott technikák gyakorlásával. Több ilyen is létezik, a legjobb eredményeket valószínűleg a kombinációjukkal lehet elérni:

#1 Valóságtesztelés

Egyszerűen naponta többször felteszed magadnak a kérdést, hogy éppen ébren vagy, vagy álmodsz. Ha ez szokássá válik, egy idő után álmodás közben is eszedbe jut, és amint belegondolsz, már tudni is fogod a választ.

#2 Mnemonikus előidézés

Közvetlenül elalvás előtt megfogalmazod magadnak a vágyadat, tudatosan szeretnél álmodni. Ha minden jól megy, a tested engedelmeskedni fog – végül is ez a dolga, nem? A cikk szerint egyébként ugyanezt érdemes kb. 5 órával az elalvás után is csinálni, mert a visszaalvás után még jobbak az esélyek, de a magunk részéről senkit sem biztatnánk arra, hogy emiatt direkt felébressze magát az éjszaka közepén.

#3 Érzékszervek triggerelése

Ez a technika külső ingereket használ, mint például villogó fények vagy hangok a REM alvás alatt, a külvilágból érkező jelzések ugyanis az álmodás felismerésére késztethetnek. Persze megvan a kockázata, hogy az ember teljesen felébred, amellett a szobatársa esetleg illetlen kifejezéseket használhat, ha a feje fölött beindul egy időzített diszkógömb.