Itt az ideje, hogy a tudtodra adjuk Henry Cavill királyságának mértékét. Spoiler: ami jóval magasabb, mint gondolnád.

Henry Cavill karaktere és lénye egy letűnt éra főnixdalának és a XXI. századi érzékenységnek tökéletes ötvözete. Úgy tud egyszerre klasszikus színészsztár, no-bullshit -fitneszguru és hétköznapi ember lenni, hogy a legtermészetesebb módon motiválhat minden férfit, függetlenül attól, hogy mennyi sárm vagy spenót szorult beléjük.

Egy kompromisszumot és vereséget nem tűrő melós portréját írtam meg, aki a fagyott föld alól is körömmel kaparja ki a gesztenyét, miközben alázattal és tisztelettel tekint minden kollégájára és embertársára.

Az ember, aki Superman lett

A 16 éves Henry előtt úgy tűnt, kikövezett út áll: még jó két évig rúgja a rögbilabdát buckinghamshire-i bentlakásos suliban, aztán a tesái példáit követve beáll a Brit Királyi Haditengerészetbe. És hát annyira sajnálni se lehetett volna emiatt, a kis csimasz is teljesen ki volt békülve ezzel a jövőképpel.

Aztán egy meseszerű sorsfordulat teljesen más röppályára terelte, mikor Russel Crowe pont az ő iskolájába jött forgatni egy harmat gyenge túszdrámás filmet. Henry egy angol katona modorával lépett oda az akkor még viszonylag fiatal színészlegendához, tiszteletteljesen kezet rázott vele, majd tanácsot kért arra vonatkozóan, hogy mégis hogyan lehet berobbanni a show-bizniszbe.

Innentől Crowe úgy meséli a történteket, hogy a szokásos rizsa helyett megmondta Henrynek a frankót, miszerint

a nagy gázsihoz és csillogáshoz az kell, hogy készakarva taposd ki a saját beledet – Cavill militánstempóra huzalozott agyának pedig több se kellett, máris fejest is ugrott a projektbe.

Egy évvel a találkozás után egy casting-szervező is felfigyelt az acélozott tekintetű, ám még borzasztóan kölyökképű srácra, és megkínálta egy szereppel a Monte Cristo grófjában. Innentől beindultak a dolgok, Cavill becsülettel végigküzdötte magát a legergyább szerepeken is, melyekbe könnyűszerrel bele is ragadhatott volna, ha nincs a Tudorok című HBO-s történelmi sorozat, mellyel már sikerült legalább annyira kiékelnie az ajtót a lábával, hogy nem csaphatták csak úgy rá.

A Halhatatlanok című fantasycsörtében megkapta élete első főszerepét is, amit úgy hálált meg, hogy megismertette a világgal az eight-pack fogalmát, csicskasorba nyomva mindenkit, akinek mindössze csak hat darab izompukli türemkedett ki a hasán.

Ezt a szinte már ismert státuszt meglovagolva eljutott a karrierjét meghatározó Superman szerepéig, melyet részben azért kaphatott meg, mert a spandex-ruha úgy pattant rá a kigyúrt testére, mint Hamupipőke lábára a cipő. A beszámolók szerint az S betűs gúnya felöltése egy olyan próba, mint megpróbálni felemelni Thor kalapácsát: szinte csak felsülni lehet vele.

Aztán láss csodát, Zack Synder filmjében a történelemben először egy angol férfi játszhatta az amerikanizált földönkívüli szerepét, akinek a vér szerinti apját egy már őszülő Crowe játszotta. Erre mondja az angol, hogy noice.

Az ember, akiről a teste mindent elmond

Abban semmi meglepő nincs, mikor egy eleve jóképű színész ágyukat gyurmázik a karjai helyére, hogy teljes biztonsággal lehozza az összes fizikalitást vagy megjelenést kihangsúlyozó hollywoodi alkotást. Szinte nincs olyan színművész a tenger túlsó felén, akinek ne sikerült volna ez a mutatvány.

Az se különösebb újdonság, ha valaki dagi kisfiúból lesz emberi páncélököl. Cavill ennek az ismerős fejlődéstörténetnek sokezredik példája. Persze egy ilyen férfiembernél az is alap, hogy az öltöny is úgy áll rajta, mint amit a mátrix renderelt pixelpontosra, így erről álmélkodni kicsit ugyancsak redundáns. Na, de az már aztán valami,

mikor egy ilyen Dávid-szobor wannabe-bevallottan egy kínai kifőzde menüjével veri vissza a másnapi rosszullétet, vagy épp őszintén beszél arról, hogy bizony az ő erőnléte és megjelenése is ingadozó.

Nincs semmi titkos edzésterv, mellyel garantáltan fél év alatt te is Henry Cavill leszel, nincs szuperegészséges paleo/keto/vegán/konteóételekkel való pózolás Instán, nincs görcsös túlhajszolás, se vérengzés az edzőteremben.

Cavill célja mindössze annyi, hogy magával elégedett legyen, és ne kelljen olyan címlapokat olvasnia, hogy A Dagadt Superman a tengerparton henyél, ha véletlen egy lesifotós lekapja strandon. Oké, kicsit talán túltolta a megelőzést, de szerintem nyugodtan hidd el neki, hogy neked is ezt az élhető hozzáállást kívánja.

Ami viszont még az egészséges életmódhoz való reális és barátságos hozzáállásnál is tiszteletreméltóbb, az katonás fegyelme és állóképessége. Míg a legtöbb színész azzal próbál vagánykodni, hogy mondjuk a method acting nevében nyers húst eszik, meg hogy csontsoványra fogy egy szerep kedvéért, addig Cavill szimplán csak tűr.

Tűrte, ahogy a Mission Impossible 6 forgatásán egy mínuszokban repkedő helikopterből lógva fagyasztotta le a hárommilliós bajszát. Azt is tűrte, mikor a Witcher egyik jelenetében olyan részleges ínszalagszakadást szenvedett, hogy könnyen lőhettek volna az akciószerepeinek. De hogy hogyan, átadom a szót neki:

Ehhez képest ledobni vagy felszedni pár kilót nem is tűnik annyira nagy ügynek, ő ilyenre azonban legföljebb akkor vetemedne, ha ezzel valami edukatív üzenetet tudna közvetíteni. Szóval míg nem filmesítik meg saját lefogyástörténetét, melyben Russel Crowe saját magát játssza, addig bizonyára nem Cavill lesz az új Christian Bale.

Az ember, aki a szomszédod is lehetne

Úgy írtam le eddig Cavillt, hogy olybá tűnhet, egy karrieristáról, egy törtetőről van szó, aki kiemelkedő fizikai erejét és angolos báját latba vetve uralná le az ezüstvásznat és a popkultúrát egyszerre. Egy inspiráció, egy példakép, egy megtestesült Superman – ez a kép akkor árnyalódik, amikor a supermanes hasonlat új értelmet nyer.

Ahogy a DC-képregények Jézus-metaforája is esztékás szemüveget vesz fel, hogy Clark Kentté alakuljon, úgy Cavill is határozottan leválasztja a munkát a magánéletről.

Megnyilatkozásaiban gyakran tesz különbséget a szakmai és a személyes vélemény közt, egy tipikus napjáról pedig úgy nyilatkozik, mint bárki más tenné: kutyát sétáltat, könyvet olvas, gyúr kicsit, főz valamit, sörözik a haverokkal. Nem teregeti ki a magánéletét, és a rajongóitól is azt kéri, tartsák meg maguknak a véleményük, ha mondjuk a barátnőiről van szó.

Politizálni se szokott, a sarkalatos és kiforgatható megjegyzéseket pedig úgy kerüli el, hogy nemes egyszerűséggel nem áll bele a botrányokba észt osztani, nem fröcsög a (social)médiában, a véleményét megtartja magának.

Ennek oka lehet az is, hogy kisebb vihart kavart a biliben, amikor egy szirupos romkom szentimentalitását idézve azt találta mondani, hogy a nőket igenis „üldözni kell”, ha udvarlásról van szó.

Visszafogottsága tűnhetne gyávaságnak is, pedig valójában csak nagyon okos húzás ez egy olyan világban, ahol egyetlen meggondolatlan vagy kiforgatott megjegyzés karriereket és projekteket ránthat magával a mélybe. Biztos vagyok benne, hogy amilyen jófiú benyomását kelti ez a Cavill, bizonyára beleállna egy olyan témába, ami nyitogatja a bicskát a zsebében, de fölöslegesen nem okoz fejtörést se magának, se az ügynökeinek. És ezt simán hívhatjuk profizmusnak.

Az ember, aki egy level-99-paladin

A képregénykaraktereket és egyéb popkultszerepeket mozgóképeken magukra öltő színészek esetében gyakran felmerül a vád, hogy rájátszanak a rajongásukra és a geekségükre. Az első szerencséseknek még lehet elhitted, hogy már az oviban is Marvel volt a jelük, de így 2021-ben már azért joggal forgatod a szemed, ha egy színésznek megint rendre az a kedvenc képregénye/játéka/animéje, amelyiknek épp adaptációt forgat.

És akkor ott van Cavill, aki már Superman szerepe előtt (és a lecsengése után) is utalgatott a kockakultúrával való viszonyára, gamer-PC-t épít a karantén alatt, WOW-raidek miatt nem veszi föl a telefont rendezőknek, Warhammer-figurákat fest, a kutyáját pedig Kalnak nevezte el Superman eredeti neve után.

Ríviai Geralt se azért lett belőle, mert egy tárgyalónyi öltönyös pénzember őt dobta ki kockával a szerepre, hanem mert Cavill maga hajtotta a szerepet, miután az összes Witcher játékot kitolta legnehezebb fokozaton.

Ameddig pedig arra várunk, hogy hosszú évek próbálkozása után esetleg végre az angol akciószínészek szent grálját, James Bond szerepét is megkapja, addig megnézhettük Matthew Vaughn Argylle című kémfilmjében, aki a legújabb Kingsman-mozi után talán pont Cavillel visz sikerre egy új szériát.