Kommunikációs stílusunkat és dinamikáinkat jórészt otthonról hozzuk, szó nincs róla, hogy némi önreflexióval ne lehetne ezeken változtatni.

Pláne akkor érdemes erre energiát szánni, ha azon veszed észre magad, hogy újra és újra ugyanabba a zsákutcába kerülsz. Ha mondjuk évente kell új tányérkészletet venni, mert valahogy mindig áldozatául esik az otthoni nézeteltéréseknek; ha előbb jut eszedbe a legutóbbi csapkodós balhé, mint a filmnek a címe, amit legutóbb néztetek együtt; vagy csak ha simán szeretnél megállapodni, de az istennek se megy az együttélés, érdemes elgondolkodni az alábbi listán.

A Psychology Today gyújtötte össze azt a kilenc kommunikációs rossz gyakorlatot, mely egyenes utat jelent a boldogtalan párkapcsolathoz. Persze ha sikerül mindet elkerülni, az sem garancia önmagában az örök szerelemre, de a jobb hangulatra és a kevesebb stresszre feltétlenül.

#1 Listázás

Mindenkinek vannak idegesítő dolgai, neked is, nekem is, sőt még a szerelmeinknek is. Persze nem mindig szólunk miatta, mert senki nem akar s.ggfejnek tűnni, és ez jól is van így. Egész addig, míg nem kezd el az ember fejben listát vezetni, hogy aztán egy kevésbé kiegyensúlyozott pillanatban a másikra zúdítsa az egészet. Sokszor

a partnered talán nincs is tudatában, hogy téged zavar valami, ezért sokkal több értelme van egyértelműen, ám nem durván jelezni, ha valami nem oké, mint elfojtani

és halmozni a feszültséget addig, amíg kiereszteni a gőzt fontosabb lesz, mint az, hogy jófej legyél.

#2 Múlt felemlegetése

Én megbocsátok, de sosem felejtek – mondja sok wannabe-bölcs, de nekik van egy rossz hírem. Aki igazán megbocsát, az felejt is, de legalábbis nem dörgöli a másik orra alá, amiről egyszer már ki lett mondva, hogy spongyát rá. Persze dühösnek lenni szabad, ahogy nem megbocsátani is, de ha ez a helyzet, ne tégy úgy, mint aki felül tud emelkedni a dolgon. És tudd, hogy leginkább magaddal szúrsz ki, ha újra és újra elvakarsz egy már gyógyuló sebet.

#3 Verbális bántalmazás

Akinek van gyereke, az már valószínűleg ismeri az aranyszabályt, amivel elkerülheti, hogy élete értelme huszonöt évesen piros hajjal a fején üvöltse egy mikrofonba, hogy ő egy antikrisztus: soha ne az embert, legfeljebb a viselkedését minősítsd.

Az elv felnőtteknél is döbbenetesen jól működik. Ha emellett még arra is sikerül odafigyelned, hogy elsősorban a saját érzéseidről, gondolataidról beszélj a másik ember feletti ítélkezés helyett, máris sokat tettél azért, hogy jobb legyen otthon a hangulat, és minden. És ne feledd, amit egyszer kimondtál, azt már nem tudod visszaszívni.

#4 Hazugságok

A hazudozás a leggyorsabb út a kapcsolat kinyírásához. Akár kegyes hazugságokról van szó, akár csak bizonyos dolgok visszatartásáról, szinte mindig jobb az igazat mondani. Az őszinteség olyan szikla, amire lehet és kell is építkezni, nehezebb időkben is elbírja majd a kapcsolat súlyát. Ráadásul, ahogyan Mark Twain mondja:

#5 Csehovi dialógus

Mikor turbékoló gerlepárok voltunk, folyamatosan tanuljuk a másikat, és még isszuk egymás szavait, akármilyen banális dologról van szó épp. Később aztán már kevésbé tudunk odafigyelni, sokszor elbeszélünk egymás mellett, azt gondolva, hogy úgyis tudjuk, mit fog mondani a másik. És persze az se sokkal jobb, mikor egymás szavába vágva nyomjuk le életünk szerelmét.

Jól hallgatni nem egyszerű, de érdemes megtanulni, olykor életet menthet – képletesen, de akár szó szerint is.

#6 Ha igazán szeretnél, tudnád, hogy…

De az ám a nagy helyzet, hogy senki sem gondolatolvasó. Ki nem mondott igényeket számon kérni nemcsak inkorrekt, hanem teljesíthetetlen igény is.

#7 Általánosítás

Már nem tudom, hol olvastam, hogy ha a mindig és a soha szavakat törölnénk a vitatkozási szótárából, jóval több boldog párkapcsolat lenne. Általánosítás helyett érdemesebb konkrétan megfogalmazni az adott problémát, és megint csak nem a másik feletti ítéletmondásra fókuszálni, hanem elmagyarázni, miért nem esik nekem jól valami, és hogy mit érzek, mikor a másik így viselkedik.

#8 Kizárni a másikat

Bár vannak olyan szituációk, amikből jobb kilépni, még mielőtt eszkalálódna a helyzet, azért nagyon kétélű fegyver teljesen negligálni a másikat, különösen, ha egy fedél alatt élünk vele. Rövid ideig oké lehet szünetet tartani, de ha a problémák kibeszéletlenül maradnak, a csend ugyanolyan romboló tud lenni, mint az indulatkitörések.

#9 Az érzelmek intellektualizálása

Értelem és érzelem egyaránt fontos részei a személyiségnek, mégis sokan hiszik (a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nemcsak férfiak, hanem nők is szép számban), hogy a sebezhetőség egyenlő a gyengeséggel.

Ezért aztán ahelyett, hogy megélnék, és kifejeznék az érzelmeiket, inkább túlelemzik és túlbeszélik azokat.

Ha úgy érzed, legszívesebben sírnál a csalódottságtól, akkor sírj, ahelyett, hogy lenyomsz egy félórás nagymonológot, lesajnálva mindenkit, aki nem képes gránitszilárdsággal állni az élet viszontagságait.