„Senki sem mozog úgy, mint ő” – kiderült, hogy Bruce Lee inspirálta a John Wick-filmeket

Szerző: NLD

A fejlövéspornó-kreátor Chad Stahelski nosztalgiázva méltatta a legendás harcművész-színész-rendezőt alapfilmjének 50. évfordulóján.

Az 1973-as A Sárkány közbelép (Enter the Dragon) az egyik legfontosabb akciófilm a mozgókép-történelemben: túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Bruce Lee alkotása új szintre emelte a zsánert. Nélküle teljesen máshogy festenének az akciómozik, és ez nem csupán a bunyójelenetekre vonatkozik: Lee nemcsak harcművészként, hanem koreográfusként, forgatókönyvíróként és rendezőként is odatette magát.

Ezzel óriási hatást gyakorolt a műfajban alkotók többségére. Közéjük tartozik a John Wick-filmek rendezője, Chad Stahelski is, aki a minap A sárkány közbelép bemutatásának 50. évfordulója alkalmából méltatta a csupán 32 évesen elhunyt hongkongi ikont. (A jubileum tiszteletére egyébként Nagy-Britanniában újra bemutatják moziban a filmet – felújított, 4K-verzióban.)

„Ha visszafejtesz egy történetet, mindig van egy első oldal. Bruce Lee volt az én első oldalam. Emlékszem, tízéves koromban egy vasárnap délután édesapámmal megnéztük A Sárkány közbelép és a Tomboló ököl (Fist of Fury) című filmeket. Bruce akkor is inspirált, és még mindig inspirál. Nagyon sokszor visszatértem azóta A Sárkány közbeléphez: elemeztem, részeire bontottam a filmet, amikor elkezdtem akciórendezőként és koreográfusként dolgozni. Úgy tudom, Bruce nagyon sokat foglalkozott azzal, hogy hova helyezze a kamerát, és gyorsan tanult. Abban az időben nem voltak sokan, akiktől inspirólódhatott volna a kiválóan felvett és szerkesztett akciójelenetekhez. Nemcsak fogta magát, és lefilmezte a gyakorlati harcművészetet, hanem adaptálta, és teljesen filmszerűvé alakította”

– dicsérte Lee-t az Empire magazinnak Stahelski. Elmondta azt is, hogy szerinte a színész a történetmesélés mestere is volt.

„Megértette, hogyan kell megfogni egy bunyót, és hogyan kell történeteket építeni a koreográfiába. Nemcsak a harc művészetéhez és filozófiájához értett, de a mozihoz is. Csak meg kell nézni a harcjeleneteit – sokat mesélnek! Könnyű azt mondani, hogy ‘Ó, igen, Bruce remekül bunyózott’, de ha megnézed, mit csinál azokban a bunyókban, akkor meglátod a színészi pillanatait is. Szerintem ezt alábecsülik benne. Ő volt az egyik első nagy koreográfus. A koreográfia nagy része a tempó és a ritmus, pont úgy, mint a zenében:

bop, bop, bop, bop, és aztán bumm, robbanás!

Olyan az egész, mintha valamelyik nagyszerű klasszikus zenei darabot hallgatnád. Úgy gondolom, ez a táncosként szerzett tapasztalataiból ered. Senki sem mozog úgy, mint Bruce Lee.”

A rendező hozzátette, hogy az akciójelenetei mellett Lee személyiségéért is odavan, hiszen az „egyszerre ártatlan és arrogáns”: Egy olyan fiatal magabiztosságát sugározza, aki még keresi önmagát.

„Bruce tudta, hogyan kell sebezhetőnek lenni, és ezt nagyon értékelem benne. Sokan próbálták utánozni, de ők a hencegésre mentek rá: ‘Sohasem veszíthetek!’. Bruce pedig sokszor arra gondolt, ‘Lehet, hogy most veszítek. De helyesen kell cselekednem.’ Sok minden, amit a John Wickben csinálunk, például a filmekben látható nonverbális kommunikáció is, az ő munkásságára épül”

– zárta az emlékezést Stahelski.

Amúgy ő rajong Bruce Lee-ért, hanem többek közt a géppuskaszájú exvideótékás Quentin Tarantino is, aki viszont meglepő módon eléggé tiszteletlenül – bár nagyon viccesen – ábrázolta a néhai harcmestert a Volt egyszer egy… Hollywood című alkotásában.

De azért eléggé csíptük a filmet:

Itt van még jó kis kontent