Kanadai tudósok megállapították.
Kezdésnek remek szerzőnk, Kacor kolléga sorait idézném ide, amellyel a mindfulnessről szóló meglehetősen alapos – jelen cikkem alján megtalálható – írását vezeti be:
A jó Kacor cikke egyébként legalább kétéves, a mindfulnesst pedig azóta is egyre többen űzik, de ha esetleg definíciót igényelne a szervezeted; íme, azt is mondja, hogy:
A kanadai Waterloo Egyetem nemrégiben a Clinical Psychology Review hasábjain közzétett vizsgálata szerint az emberek többsége hiába érti a tudatos jelenlét módszerének elméletét és elemeit, mégsem sikerül azt megfelelően átültetniük a mindennapok gyakorlatába.
A mindfulness egyik fő alapvetése ugyanis a nehézségek elfogadása, de ez nem afféle passzív beletörődést jelent, hanem épp ellenkezőleg: aktív elmerülést igényel a kihívásokkal való sikeres küzdelemhez. A Waterloo Egyetem tudósai tanulmányukban megállapították, hogy
a módszerrel csak ismerkedő laikusok épp ezt felejtik/hanyagolják el,
amikor mindennapos helyzetekben igyekeznek kamatoztatni a tudatos jelenlétről elsajátítottakat.
A kutatók empirikus módszerek alkalmazásával mérték fel és vizsgálták meg, hogy az emberek miként értelmezik és hogyan alkalmazzák a mindfulness módszerét a mindennapjaik során.
Az eredmények pedig azt mutatják, hogy míg a legtöbben tisztában vannak vele, hogy a tudatos jelenléthez hozzátartozik az aktív elmerülés is, a gyakorlatban azonban mégsem alkalmazzák azt, mert egyszerűen összekeverik az elfogadást az elkerüléssel, azaz:
félreértik az egészet.
Ez már csak azért is pech, mert ami miatt a mindfulness annyira trendi lett az évek során, az a mindenféle ódákban ezerszer is megénekelt stresszoldó csodafegyversége. Csakhogy a stresszoldás nem magától következik be, hanem a stressz okozójával és az egyéb stresszfaktorokkal való kapcsolatfelvétel és szembenézés során bevetett problémamegoldó készségek révén.