5 önvédelmi rendszer, ha már felnőttként kezdenél bele

Szerző: Lakinger Béla

K1-es vagy MMA-s persze nem lesz belőled heti két-három edzéssel, de a fizikai állapotodon sokat dobhat. Soha nem késő belekezdeni, és az állóképesség, meg az erőnlét javításán túl azért is, hogy magabiztosabban mozogj, mondjuk az éjszakában.

Még a félénkséggel nem vádolható, rutinos harcművészek jó része is azt mondja, ha veszélyben érzed magad, pláne ha több ember fenyeget, ne hősködj mindenképp, először is próbálj meg kikerülni a bajból – vagyis fuss, ha kedves az épséged és az életed.

De vannak helyzetek, mikor ez nem lehetséges, és fel kell vállalni a fizikai konfliktust, ilyen esetekben nagy hátrányból indul, akinek semmilyen küzdősportos tapasztalata sincs. Az,

hogy gyerekként nem tanultál bunyózni, még nem jelenti azt, hogy később, akár harminc-negyven-ötven körül nincs értelme beleállnod a témába.

Az alábbi összeállítás nem teljes lista, és nem célja az összes harcművészet bemutatása, inkább egy kedvcsináló azoknak, akik felnőtt fejjel indulnának a dojóba.

Nem kell ahhoz erőszakosnak lenni, hogy elsajátíts alapvető önvédelmi technikákat, és eltárold őket az izommemóriában. Ha ez megvan, akkor megjön vele némi önbizalom is, és az ember máris közvetlenebbül tárgyal a felekkel, ahogy Fülig Jimmy is tanította (igaz, ő ezt pont a belső zsebben tartott ólmosbotra értette, de ne kukacoskodjunk). Arról nem is beszélve, hogy heti néhány ilyen edzéssel a kondíció is karbantartható.

#1 Brazil dzsicu: ultimate földharc

Brazil dzsicusok (fotó: Carlson Gracie Budoka Team)

A japán dzsiu-dzsicu (vagy dzsúdzsucu) továbbgondolásaként kifejlesztett brazil dzsicu földharcorientált küzdősport, sokan tartják az MMA-küzdelmekben a leghatékonyabb alapnak. Nem véletlen, hogy egy rakás ismert is ráment az utóbbi az elsajátítására, ahogy arról nemrég értekeztünk.

“Az egyik legdinamikusabban fejlődő küzdelmi rendszer. Nagyon leegyszerűsítve, onnan indul, ahol a dzsúdónak vége van: a földrevitel után kezdődik a küzdelem. Kemény, full-contact rendszer, és egy küzdősportnak így van értelme”

– mondta a Bronsonnak Molnár Csaba, a Carlson Gracie Budoka Team edzője.

Mit tud?

Elég sokat, nem véletlen, hogy a legnépszerűbb ketrecharcosok szinte mindegyike képzett benne. Ellentétben a versenyküzdősportok többségével, itt kis túlzással minden megengedett, persze a sport- és ésszerűség határain belül.

Bár a különböző versenyrendszerek korlátoznak bizonyos technikákat, a sportág

az életszerűségre törekszik. A küzdelemben a cél a feladásra kényszerítés

(ez a kopogtatás, melyet az MMA-mérkőzéseken is lehet látni), legtöbbször feszítéssel vagy fojtással, de az edzéseken persze nem minden gyakorlat erre fut ki.

Kinek javasolt?

Molnár Csaba szerint bárkinek ajánlható, az életkor sem lényeges. “Vannak gyerekcsoportjaink is, de főleg középiskolások közül jönnek sokan. A küzdelemben folyton változnak a helyzetek, ezért a brazil dzsicu nagyon jól átmozgatja a test majd’ összes izomzatát, emellett jól levezeti a feszültséget is” – tette hozzá. Egyébként nem tudtad, de a Rém rendes család Ed O’Neillja is elég komolyan brazil dzsicuzik.

#2 Kick-box: valóságos küzdelem

Ez talált (fotó: Magyar Kick-box-szövetség)

A kick-box főleg a keleti harcművészetekből ered ugyan, de önmagát az ezekre jellemző tradicionális, filozófiai motívumok nélküli, versenycentrikus küzdősportként definiálja, ezért leginkább a küzdelem sikeres megvívásához használható technikákat tanít.

„Magyarországon ez a legeredményesebb nem olimpiai sportág, de az egyesületekben a tagok számottevő része nem versenysportoló”

– mondta a Galambos Péter, a hazai szövetség elnöke.

Mit tud?

A sportág koncepciójából fakadóan

a valóságos küzdelemre készít fel, így ütésekkel és rúgásokkal is lehet szabályos találatokat bevinni.

Több szabályrendszere létezik, a ringben űzött, teljes erejű támadásokat alkalmazóktól kezdve, a tatamin, félerővel bevitt találatokat engedő pointfighting és light-contact szakágakig. A sokak által ismert K1 a kick-boxnak talán a legkeményebb rendszere, mely sok tekintetben hasonlít a thai-boxra.

Kinek javasolt?

Lényegében bárkinek. “Aki edzésre jár, egy komplex képzésben részesül: a gyorsaság-, állóképesség- és erőfejlesztés mellett a központi elem az egy az egy elleni küzdelem. Amikor én annak idején elkezdtem, egy idő után azt vettem észre magamon, hogy jobb lett a problémamegoldó és a stressztűrő képességem, illetve az indulatkezelésem is. Nem véletlen, hogy sokan a közösségi élményért is járnak a klubokba” – mondta Galambos Péter.

#3 Eskrima: egyszerűség és hatékonyság

Fotó: Black Belt Magazine

Minden valamirevaló távol-keleti országnak van saját harcművészeti ága – a Fülöp-szigetek esetében ez a Magyarországon kevésbé ismert eskrima. Valószínűleg a törzsi csatározásokban született meg, de a dicsőséges eredettörténet a spanyol hódítók elleni harcra vezeti vissza. Alapvetően önvédelmi rendszer, a cél az ellenfél hatástalanítása, tehát a veszély elhárítása.

Mit tud?

Nincsenek benne látványos rúgások, meg lábtechnikák, a

gyors, rövid és hatékony mozdulatokra koncentrál.

A pusztakezes összecsapás mellett felkészít a késsel és bottal támadás elleni védekezésre is. Létezik bot a bot elleni vívás könnyített védőfelszereléssel, és full-contact küzdelem végigvitt technikákkal.

Kinek javasolt?

Nem igényel nagy testi erőt, az egyszerű, hatásos technikák viszonylag gyorsan elsajátíthatók, így heti három-négy edzéssel, és persze megfelelő hozzáállással akár másfél év alatt el lehet jutni komolyan vehető szintre. Ami főleg azoknak lehet fontos, akik nem annyira fiatalon kezdik.

#4 Kempo: a szintézis

A kempo (jelentése az ököl törvénye) lényegében a shaolin kungfu modern változata. “Azt is szokták mondani, hogy az MMA harcművészeti verziója, ami nem egészen pontos definíció, de a laikusoknaknak segít elképzelni, hogy van benne ütés, rúgás, dobás és földharc” – mondta Lacza Ádám Illés, a Magyar Kemposzövetség elnöke.

Mit tud?

Létezik a versenyszerű kempón belül semi-contact és full-contact, és még pusztakezes küzdelem is.

Az edzéseknek része a fegyveres formagyakorlatok,

illetve az eszköz nélküli vagy éppen eszközös önvédelmi gyakorlatok oktatása. A sokrétű képzéssel az önvédelmi sportoknak tehát egyfajta szintézisét próbálja megmutatni.

Kinek javasolt?

Azoknak, akik bírják a strapát, és hajlandók áldozatot hozni. Épp a komplexitása miatt kemény sport, sok mindent kell megtanulni, és egy övvizsga már az alsóbb szinteken is többórás elfoglaltság.

“Nincs is nagyon sok kempós, de akik igazán komolyan veszik, más sportágakban is képesek versenyezni, dzsúdóban, brazil dzsicuban, MMA-ban is megállják a helyüket”

– magyarázta a szövetség elnöke.

#5 Krav maga: hatékonyan a parahelyzetekben

Összeállításunkban annyiban kakukktojás a krav maga, hogy nem akar a klasszikus értelemben vett sport lenni, jóllehet a technikáit olyanok ihlették, mint a cselgáncs, a birkózás, az aikidó és a karate. Mégis itt a helye, már csak azért is, mert az alapítója magyar születésű: Lichtenfeld Imre dolgozta ki a rendszert az izraeli sereg közelharcoktatójaként.

Mit tud?

A krav maga ennek megfelelően a több ellenfél elleni küzdelemre, meg a fegyveres támadások (kés, bot és lőfegyver is) elleni védekezésre készít fel. A védekezés nem feltétlenül passzivitást jelent:

fontos alapelve a megelőző csapás és a kontratámadás alkalmazása, illetve az adott körülmények, mondjuk az elérhető tárgyak kihasználása.

Ma már Izraelen kívüli katonai kiképzésekben is használják, és színészek akciójelenetekre való felkészítésében is előszeretettel támaszkodnak rá. Ezen felül az utóbbi években a mit sportolsz – krav magázok dialógusnak is lett egy ereje.

Itt van még jó kis kontent