Pontosan 40 éve a mai napon jelent meg a világ első, 3D-s címkével nyomott lemeze. A rezzenéstelen arcú svájciak csomagoltak mellé szemüveget is.

Akkor most elmondom, szerintem miért bronsonos formáció a Yello. Egyrészt ők elég látványosan két magabiztos és önreflektív férfi, akinek senki ne mondja meg – ezt talán fölösleges részleteznem, elég egy apró betekintés is a munkásságukba. Ezzel együtt viszont mindig is szüntelenül monitorozták a környezetüket, hogy miképp reagál bevállalós emberkísérleteikre és a kiváltott hatásokból is a saját alkotói utazásukat táplálták.

Úgy mertek rezzenéstelen arccal utat mutatni, hogy közben ők maguk is állandóan újratervezték az útvonalat.

Ehhez pedig azért kemény tökök kellenek, úgy-e. Igaz, ami igaz, a rezzenéstelen arc a svájciaknál valamiféle genetikus örökség lehet, ha úgy tetszik nemzeti fícsör, de akkor is.

Arról meg már nem is beszélve, hogy mindketten már akkor olvasták a Bronsont, before it was cool – ahogy Zürichben mondják. Legalábbis erről árulkodik a bajusz iránti feltétlen és az aktuális divatokon hanyag eleganciával átlépő szeretetük is:

Annak ellenére, hogy pályafutásukat a legkomolyabb szinteken is elismerik plusz számos díjat be is zsebeltek, a Boris Blank és Dieter Meier által 1979-ben létrehozott elektronikuszenei formáció kezdetben egy félig-meddig underground, és teljes egészében avantgárd zenekar volt.

Tagjai – bár profi művészek más területeken -, zenei képzettség szempontjából mindvégig részben amatőrök maradtak. Dieter Meier ikonikussá vált mondása arról tanúskodik, hogy erre egyébként kifejezetten büszkék voltak:

Nem feltétlenül tudatosan, de évtizedeken keresztül folyamatosan egyensúlyoztak a kísérleti elektronika és a mainstream popzene között. Kísérleteztek ők mindennel, az aktuálisan felkapott trendektől (szintipop és rave) egészen a zenei dadaizmusig. Nem meglepő, hogy saját bevallásuk szerint is kategorizálhatatlan, amit művelnek, ám

az olyan gyakran rájuk biggyesztett jelzőket, mint például az avantgarde és az excentrikus, teljesen adekvátnak és abszolút elismerésnek tekintik.

És hogy miért aggattak rájuk lépten-nyomon efféléket? Nemcsak bátor zenei önkifejezésük, modern színpadi jelenlétük és cutting edge videoklipjeik miatt, hanem olyasmik miatt is, minthogy az elsők között próbálkoztak virtuális koncerttel 2009-ben, és fizikai kiadványaikba is mindig injektáltak egy kis pluszt.

Mint például ez a kereken negyven évvel ezelőtti korong, amire világelsőként háromdimenziós grafikát nyomtattak és mellékeltek hozzá egy 3D-s okulárt is. A produkt Így nézett ki:

A Universal alá tartozó, Dave Robinson és Jake Riviera alapította Stiff records 1983 június 18-án dobta piacra a különleges kiadványt, amely most, negyven évvel később is még bír némi gyűjtői szexepillel.

Most, hogy tudjuk és láttuk, halljuk is:

Túl nagy a csönd? Van ám még zenés kontentünk számodra: