Mióta tavaly augusztusban a New York-i irodalmi fesztiválon úgy megkéselték, hogy majdnem belehalt, Salman Rushdie indiai-brit író most nyilatkozott először – ráadásul mindjárt egy elég erőset, amiben figyelemre méltó, egyben mindenképp üdvözlendő tendenciát látunk.
Az alkalmat az adta, hogy megkapta a Freedom to Publish nevű díjat a Brit Könyvdíjak keretében, ám a díjátadóra személyesen még nem tudott megjelenni, helyette videót küldött. Ebben kifejtette, amit már egy sor nyugati művész és más ismert ember is, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága manapság veszélyben van Nyugaton (is, tesszük hozzá, mert Keleten sose volt igazán ilyesmi).
Rushdie figyelmeztetése pontosan illik az olyan, úgymond fősodratú arcok aktuális megnyilvánulásaiba, mint Steven Spielbergé és Richard Dreyfussé – csak hogy két általunk is megírtat említsünk. De korábban hasonlókat mondott Jamie Foxx, Bob Bakish Paramount-vezér, Rowan Atkinson aka Mr. Bean (szintén csak azokat idecitálva, akiket mi megírtunk).
Mindegyikük a nyugati mainstream tagja, ami jelentős különbség a pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest, amikor legföljebb konteós alt-righterek, meg qanonos futóbolondok fröcsögtek a politikai korrektség erőszakos túltolása ellen.
Salman Rushdie a Freedom to Publisht most nem mellesleg azért kapta, mert „minden fenyegetés ellenére is kiállt az intolerancia ellen”. Nos, a fenyegetések nála tavaly gyilkossági kísérletbe torkollottak, de kisebb csoda, hogy az 1988-as kiadású A sátáni versek című regénye után már jóval korábban nem vált merénylet áldozatává.
A kötet Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt vörösposztó lett az iszlám hívők körében világszerte. Muszlim vezetők istenkáromlónak kiáltották ki, az iszlám világban pedig súlyos, könyvégetéssel spékelt tüntetéshullám söpört végig:
Majd ’89 februárjában az iráni teokrácia vezetője, Homeini ajatollah fatvát, azaz kiközösítést hirdetett Rushdie ellen, egyúttal felszólította a világ muzulmánjait, hogy öljék meg őt, meg azokat is, akik ki merészelik adni A sátáni verseket – hárommillió dolláros vérdíjat is belengetve ösztönzésképp.
Az író ekkor már egy, a britek által intézett rejtekhelyen élt, de azok között, akik kapcsolatba kerültek a művével, aratott a halál: a berkeley-i Kalifornia Egyetem könyvesboltjait bombatámadás érte, mert árulták; japán fordítóját, Igarasi Hitosit Tokióban késelték halálra, olasz fordítóját, Ettore Capriolót Milánóban verték és szúrták meg, míg török fordítójára, Aziz Nesinre rágyújtottak egy egész hotelt – utóbbi támadásnak 37 áldozata volt.
A szólásszabadság mesés Keletről betámadó, szó szerint gyilkos korlátozását megélő Rushdie pedig most azt mondja, hogy
„mióta élek, nem volt kitéve ekkora fenyegetésnek Nyugaton a véleménynyilvánítás és a publikálás szabadsága”.
De nem csak kinyilatkoztatott, sorra hozta a példákat is: az USA-ban a könyvtárakat és gyermekkönyveket cenzúráznak, ami szerinte maga a könyvtár eszméje ellen irányul (egyébként erről is írtunk). Továbbá élesen bírálta a kiadókat , melyek olyan klasszikusokat, mint Roald Dahlt (e mellett sem mentünk el szó nélkül) és Ian Fleminget is simán átszerkesztgetnek itt-ott.