A jóképű brit, aki egy elvesztett fogadás miatt tetováláson reklamírozza Leonardo DiCapriót, aki mindennél jobban gyűlöli a hazugságot, és aki majdnem mindennél jobban szereti a kutyákat. Tom Hardy művész úr munkásságának intenzív rajongást jól palástoló, higgadt méltatása következik.

Mielőtt belekezdenénk, azt javaslom, nézd meg, majd gondosan tedd el az alábbi rövid videót. Ha valaha szar napod lesz, mindig feldobhatod azzal, hogy megnézed, ahogyaa 21 éves Tom Hardy megnyeri egy reggeli műsor férfimodell-versenyét:

A jelenet, ha az akkori figuráját összevetjük a mostanival, azt a tételt is igazolja, amely szerint szerint mindig van remény. Alig húsz év alatt a cargonadrágos, szandálos nyikhajból milliók kedvence lett, akit a GQ rendszeresen beválaszt a világ 50 legjobban öltözött férfija közé, és aki a klasszikusan képzett Hollywoodba évekkel ezelőtt új életet lehelő európai színészek egyike.

Volt vele gond

Tom Hardy sohasem volt az a csiszolatlan gyémánt, aki az isten háta mögött várta, hogy értő szemek meglássák benne a fantáziát, vagy akit Harrison Fordhoz hasonlóan a rendező házában elvégzett ácsmunkák juttattak volna a filmtörténet egyik legkultikusabb szerepéhez. Felső-középosztálybeli művészszülők egyetlen gyermekeként nőtt fel Nyugat-Londonban, király magániskolákban tanult, szóval

mindene megvolt, csak a jó jegyek meg a rendes magaviselet nem akart összejönni az istennek sem.

Szülei bölcsen hagyták, hogy szabadon foglalkozhasson azzal, ami igazán érdekli és leköti sokszor meglehetősen destruktív energiáit: a színészettel.

Először a középiskola drámaszakkörében, majd neves színitanodákban tanulgatta a mesterség fogásait, közben viszont a kelleténél szorosabb viszonyba keveredett az alkohollal és a drogokkal. Ahogyan egy tavalyi, az Esquire-nek adott interjúban fogalmazott,

volt idő, amikor az anyját is eladta volna egy kockányi crackért.

Szerencsére efféle tranzakcióra végül nem került sor. Ami a szakmát illeti, jól alakultak a dolgai, sokan felfigyeltek rá. 2001-ben, 24 évesen behúzta az első komolyabb hollywoodi szerepét is Ridley Scott Szomáliában játszódó háborús thrillere, A sólyom végveszélyben katonájaként.

Ahogy kikecmergett a karrierjét, sőt az életét is veszélyeztető függésből, jól mutatja, melyek azok az erények, amelyek ma az egyik legkeresettebb művésszé teszik. Tom Hardy mindenekelőtt

kegyetlenül őszinte mindenkihez, leginkább önmagához.

Emellett kellően intelligens ahhoz, hogy a showbizniszt és a saját életét beborító máz mögé nézzen, és a józan paraszti ész gyakorlatiasságával szemlélje a dolgokat. Úgy meséli, hogy amikor egyszer a John Woo rendezővel egyeztetett találka helyett egy ismeretlen ágyban ébredt egy meztelen férfi, egy fegyver és egy macska társaságában, elérkezettnek látta az időt, hogy átgondolja az életét:

„Tom, fel kell kelned, fontosabb teendőid vannak annál, hogy egész nap itt recskázz. Nonszensz, amit csinálsz, hiszen te is lehetőségekkel születtél, mint mindenki más”

– mondta akkor magának. A győzködés sikerrel járt, Hardy ugyanis 2003 óta józan, de tisztában van vele, hogy az addikció démona élete végéig hű társa lesz. Churchill mintájára, aki egy fekete kutya alakjában jelenítette meg a saját depresszióját, ő Arthur, az orángután metaforáján keresztül beszél saját önpusztító késztetéseiről, amelyeket sosem hagyhat figyelmen kívül.

A fentiekből következik, hogy mindennél jobban gyűlöli a porhintést, a hazugságot, amit ráadásul mérföldekről kiszúr, hiszen ő maga is profi benne.

A színészet szerinte ugyanis lényegében nem más, mint professzionális hazugság,

a színész lényegében nem csinál mást, mint elhiteti magáról, hogy másvalaki, mint valójában.

Mániákus őszintesége nem teszi népszerűvé az újságírók körében, könnyű ugyanis kihúzni nála a gyufát: egy rossz kérdés az addig kenyérre kenhető szépfiút fél másodperc alatt arrogáns seggfejjé változtathatja – ezzel számolnia kell mindenkinek, aki vele akar dolgozni.

Élt-halt Woodstockért

Nyilván az sem véletlen, hogy szenvedélyesen szereti a kutyákat. Olyannyira, hogy külön Twitter-oldal üzemel e szenvedélyét dokumentálandó, és az igazi hardcore rajongók tudják, hogy Tom szívesebben fotózkodik a kutyájukkal, mint velük.

Felesége és ő sokáig két befogadott kutyával éltek együtt, akik közül a Woodstock névre hallgató két éve elpusztult, nagy bánatot hagyva maga után Tom és a rajongók szívében egyaránt.

Egy 2021-es, a Vanity Fairnek adott interjúban beszélt arról, mennyire lenyűgözi a kutyák őszintesége, és az az irracionális rajongás, amivel az ember iránt viseltetnek, aki arra egyébként teljességgel méltatlan.

Verekedés a rendezővel

Tom Hardyval egyáltalán nem könnyű együtt dolgozni. Mérhetetlen alázat van benne a szakmája iránt, ezerrel tolja a method actinget, tehát nemcsak eljátszik egy karaktert, hanem igyekszik minél inkább átlényegülni az általa játszott emberré.

Viszont eléggé kiszámíthatatlan, hogy mikor és hogyan tör ki belőle a felgyülemlett feszültség. A visszatérő nehézségekkel terhes, epikus hosszúságú forgatásán például

Hardy és a másik mániákus, a rendező Alajendro Iñárritu egy stábtagok előtti bunyóval eresztette ki a gőzt,

de végül békében váltak el, és azóta is mindketten a legjobbakat nyilatkozzák a másikról.

Van azonban Hollywoodban valaki, aki jól tud bánni Hardy szeszélyes és energikus természetével. Az arisztokratikus finomság aurájával körbevett, csavaros észjárású mesélő, Christopher Nolan, az Eredet és A sötét lovag: felemelkedés után a Dunkirkben immár harmadszor dogozott együtt Hardyval, és úgy tűnik, neki megvan hozzá a kulcsa.

A színész egyszerűen csak a „kibaszottul zseniális filmkészítő” eposzi szerkezettel emlegeti a brit rendezőt, aki hagyja, hogy a színészei megvalósítsák a saját ötleteiket, de egy egyszerű „Ennyi elég lesz, köszönöm”-mel ki is jelöli a határokat. Márpedig úgy tűnik, az olyan érzékeny és zabolátlan lelkeknek, mint Hardy, nem üres smúzolásra, hanem világos koncepcióra és jól kijelölt határokra van szükségük – talán nem véletlenül van annyi katonabarátja, meg erős vonzalma a hadsereg iránt.

Leo tényleg tudta

A visszatérőben figyeltem fel igazán Hardyra, miután szerintem simán lejátszotta a vászonról az egyébként általam is nagyon kedvelt DiCapriót. Már az akcentusától dobtam egy hátast, majd

egyszerre gyűlöltem és sajnáltam, egészen a film végéig.

A remek munka Leo figyelmét sem kerülte el, és biztosra vette, hogy Oscar-jelölés lesz a jutalma. A tamáskodó (no pun intended) Hardyval végül fogadást kötöttek, miszerint a vesztes fél magára tetováltat egy a nyertes által meghatározott szöveget. Mint tudjuk, végül DiCapriónak lett igaza, és bár Hardy egyébként is tele volt varrva,kegyetlenül behajtotta rajta az új tetkót a szerénytelen szöveggel, miszerint

„Leo knows all”

Hosszan lehetne sorolni a filmográfiája jól és kevésbé jól sikerült darabjait a Spílertől a Tabuig, de erre ott a Wikipédia vagy az IMDb. Ami viszont feltűnő: Hardy mindenekelőtt az excentrikus, vad figurák megjelenítésében kiváló, és nem is nagyon keresi az ettől eltérő szerepeket.

Ezt azzal indokolja, hogy

a pozitív hősök többnyire módszeres hazugság eredményei,

melynek során eltitkolják az ember negatív oldalát, megszépítve és idealizálva a valóságot. Ő inkább csavar egyet a dolgon, és negatív, nyugtalanító figurákat játszik el oly módon, hogy ha szimpátiát nem is, de némi megértést mindig ébreszt a nézőben.

Igaz ez a Bronson erőszakos főhősére éppúgy, mint a Hardy által írt, és édesapjával együtt producerként is jegyzett Tabu című minisorozat zabolátlan James Delaney-jére.

Talán egyedül a Locke-ban alakít hétköznapi átlagembert, nem is akárhogy. Mivel az egész film egy autóban játszódik, amit látunk, az a színészi szakma maga: Hardy kizárólag az arcára, a gesztusaira és (összetéveszthetetlenül reszelős) hangjára hagyatkozva viszi színre, ahogy Locke, az angol családapa élete egy kétórás autóút alatt fenekestől felfordul.

Egyébként nemcsak a vásznon bizonyított, már szülőhazájában is díjnyertes színházi alakításai voltak, és Amerikában is színpadra állt. 2009-ben, Az üvöltő szelek forgatásán (értelemszerűen a zabolátlan Heathcliffet játszotta) ismerte meg jelenlegi feleségét, Charlotte Rileyt, akivel azóta is boldogan élnek két gyermekükkel együtt. A színésznek egyábként van még egy fia egy korábbi kapcsolatából.

Amikor épp nem forgat, akkor tök sallangmentesen él London dél-nyugati részén, a net népe szerint nagyon jófej a rajongókkal. Egyik ismerősöm összefutott vele egy vasárnap délelőtt a camdeni piacon, pacsit, közös fotót és pár kedves szót ő is kapott tőle, szóval jófejség confirmed.

Szóval számos oka van annak, hogy Tom Hardy ma a showbiznisz egyik legszerethetőbb figurája. Intelligens, férfias, ugyanakkor hiperérzékeny, és ha színészetről van szó, a két szemével is csodákra képes.

Hitelessége és önazonossága még akkor is szimpatikus, ha időnként úgy érzi az ember, nem szívesen kerülne az útjába. Mindemellett a karrierje ékesen bizonyítja, hogy

a jó kezdőlapok és a tehetség még kevés, a sikerhez józan ítélőképességre és rengeteg alázatra is szükség van.

Viszont ha ezt a kettőt birtokolod, bármit  elérhetsz akkor is, ha a smúzolás nem az erősséged.