Mi tagadás, elég ravasz. A tudomány úgy hívja: kiegyenlítés.
A férfiak és a nők versenystratégiái közötti különbségeket tárta fel egy, az Evolutionary Psychological Science nevű folyóiratban nemrég publikált tanulmány. A szerzők azt találták, hogy a nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel alkalmazzák az úgynevezett „kiegyenlítést”, amikor egy magasabb teljesítményű partnerrel versenyeznek.
De mi az a kiegyenlítés?
Olyan taktika, amelynek célja, hogy a több erőforrással rendelkező egyéntől a kevesebb erőforrással rendelkezőhöz kerüljenek át erőforrások, az egyenlőségre hivatkozva. A jelek szerint a nők szívesen fordulnak ehhez a stratégiához, míg a férfiak inkább a klasszikus, kockázatosabb versenyt preferálják.
Ismert, hogy a férfiak szívesebben vetélkednek, fizikai téren és verbálisan egyaránt.
A nemek közötti különbség a direkt versengés iránti preferenciákban már 3 éves kor körül megmutatkozik.
A közvetettebb módokat is figyelembe véve azonban a vizsgálatok nem találtak különbséget a nemek között – úgy tűnt, azért, mert a kiegyenlítés néven ismert taktika gyakoribb lehet a nőknél. Az új kutatásban azt vizsgálták, hogy ez valóban így van-e – írja a Psypost.org.
„A gazdasági paradigmákat használó kutatásokban a lányok és nők az egész világon kevésbé kedvelik az olyan versenyeket, ahol vannak a győztesek és vesztesek. (…) Pedig minden egyénnek nagy előnyöket ad, ha növeli az erőforrásait vagy a státuszát az egészség és a hosszú élet szempontjából, beleértve a gyermekeit is. Miért ragaszkodnak tehát az egyenlőséghez?
Az egyik hipotézis szerint ez biztosítja, hogy a magasabban rangsorolt vagy jobb teljesítményt nyújtó egyének lemondjanak az erőforrásaikról vagy rangjukról, más szóval az egyenlőséghez való ragaszkodás egy versenystratégia”
– idézi a cikk Joyce F. Benensont, a Harvard Egyetem tanárát.
A vizsgálatban egy online játékot alkalmaztak, ahol a résztvevők pontokat szereztek azzal, hogy a képernyőn megjelenő szimbólumpárokat a lehető leggyorsabban lemásolták. Minden helyes válaszért pénzösszeget kaptak, és ez az összeg a játék különböző fázisaiban különbözött. Gyakorlással kezdtek, hogy mindenki megértse a szabályokat, ezt követte egy alapfeladat, amely után a résztvevők 3 kört játszottak egy azonos nemű partnerrel.
Győzzön a jobbik semelyik!
Elöljáróban mindenkinek elmondták, hogy az, akivel játszani fognak, hogyan teljesített az alapfeladatban. Kaptak olyan partnert, aki az alapfeladatban azonos pontszámot ért el, olyat, aki 30 százalékkal jobb volt, és olyat is, aki 30 százalékkal gyengébb. Az állítólagos, egyébként azonos nemű játékostárs azonban valójában minden esetben fiktív volt. A résztvevőktől azt kérték, hogy döntsék el, hogyan akarnak játszani, kívánják-e kompenzálni az esetleges különbséget:
- egyedül játszanak, a helyes válaszaikért 10 centet kapva, vagy
- egyenlően megosztják a saját és a partner helyes válaszaiért járó pénzt, vagy
- győztes mindent visz alapon a jobbik a helyes válaszaira 20-20 centet kap, a másik semmit.
Ezután indokolni is kellett a választást. Az öt lehetőség a következő volt: (1) nem akarja felbosszantani a másik játékost, (2) szórakoztató a játék, (3) a legtöbb pénzt akarja keresni, (4) biztosra akar menni, (5) egyéb.
Biztosra menni, vagy kockáztatni
A kiegyenlítés ebben a helyzetben értelemszerűen az, amikor a játékos úgy dönt, hogy egyenlően osztozik a jutalmon egy olyan partnerrel, aki korábban jobban teljesített, mint ő. Mint sejthető, a résztvevők leggyakrabban a győztes mindent visz kompenzációs sémát választották, ha gyengébb ellenféllel játszottak, és az egyenlő elosztást, ha erősebbel vagy azonos teljesítményűvel. A nők ugyanakkor gyakrabban szavaztak a kiegyenlítő stratégiára, mint a férfiak, akik hajlamosabbak voltak a győztes mindent visz versenybe belevágni esélytelenebbként is.
„Meglepett, hogy a férfiak a győztes mindent visz versenyt választják, függetlenül attól, hogy az ellenfél jobb-e náluk. Inkább veszítenek, mint hogy átálljanak egy kevésbé kockázatos és racionálisabb stratégiára”
– mondta Benenson.
Hozzátette, a státuszkülönbségeket talán nehezebb elfogadni a nőknek, ezek csökkentésének egyik stratégiája pedig az egyenlőség követelése. Azt is elismerte, hogy a kutatásnak vannak korlátai, jelesül, hogy a jutalmak kicsik voltak, és az egészu online zajlott. A döntések személyes kontaktussal vagy jelentősebb jutalmakért máshogy alakulhatnak.