Miért keresnek átlagosan többet a magasabb férfiak, mint az alacsonyabbak?

Szerző: Lakinger Béla

Nem is olyan kézenfekvő a válasz.

Amikor az ember egy könyvesbolt kirakatában azt olvassa, hogy „Viselkedés-gazdaságtan vezetőknek”, vélhetően nem ront be harciasan lökdösődve (hacsak nem tapint a téma szakmaiságának éppen valamely érzékeny pontjára). De hát ez van, mégiscsak abszurd lenne egy szakmai kiadvány borítóján azt olvasni, hogy

„Hoppá! Kiderült, miért legyen ez az, amit megveszel, ha ma csak egy könyvet veszel”.

Mérsékelten frappáns címe ellenére az említett mű borzasztó érdekes olvasmány lehet, és nem is feltétlenül csak vezetőknek – legalábbis az Irish Times ismertetője alapján úgy tűnik, bárki találhat benne őt érintő kérdéseket.

Úgynevezett emberi tényező

A szerző, Matthias Sutter azt igyekezett feltárni, amit mindannyian sejtünk: bár a munka világában a felszínen sokan és sokat próbálnak tenni a méltányosságért, az egyenlő esélyekért, de valójában rengeteg dologban az előítéletek vagy az emberi viselkedés irracionális furcsaságai döntenek.

Tudományos eredmények alapján válaszol meg olyan régóta kínzó kérdéseket, hogy az átlagnál magasabb férfiak pontosan miért is keresnek szignifikánsan több pénzt, mint az alacsonyabbak, illetve olyan aktuálisakat is, hogy milyen hatással van az előmenetelre az otthonról végzett munka. Akadnak meghökkentő megállapításai is, például az, hogy

minél hátrébb van az ábécében a vezetékneved kezdőbetűje, annál nagyobb eséllyel indulsz egy állásért.

Az osztrák professzor szerint a testmagasság és a jobb fizetés közötti összefüggés magyarázata, hogy a magasabb tinédzserek nagyobb szociális hálót építenek ki, különösen a sport révén. Ezáltal jobb szociális készségekre tesznek szert, amelyek felnőttkorban magasabb bért eredményeznek. (A szociális háló jelentőségét más kutatások is megerősítik.)

A home office árt a karriernek

Sutter idézi a Stanford Egyetem egy tanulmányát, amely szerint a távmunka hatására ugyan nő a termelékenység – főként azért, mert az alkalmazottak kevesebb szünetet tartanak -, sőt a munkahelyi elégedettség is magasabb az otthonról dolgozók körében – az előléptetéseket azonban nem ők kapják, hanem az irodába bejáró kollégáik. A Harvard kutatása szintén arra jutott, hogy a kinevezés valószínűségét több mint 10 százalékponttal csökkenti az otthoni munkavégzés.

És mi a helyzet a vezetéknév kezdőbetűjével? A magyarázat borzasztó egyszerű: az állásinterjúkon gyakran ábécésorrendben haladnak. Aki az elsők között szerepel, arra tehát a végén kevésbé emlékeznek majd az interjúztatók, az utolsók által keltett benyomás sokkal inkább megmarad.

Igen, lelombozóan banális, de azért jó tudni.

Itt van még jó kis kontent