Teljesen jogosan jelölték Tom Hankst két film miatt is az év legrosszabb színészének

Szerző: Neményi Márton

Annyira hülye év volt 2022, hogy a világ legjobb arc színésze két Arany Málnát is kaphat, kivéve, ha az egyiket elhozza előle Sylvester Stallone. És akkor már beszélnünk kell Jared Letóról is.

A Netflix-féle Marilyn Monroe-t (szó szerint) boncolgató Szöszi, illetve Machine Gun Kelly félresikerült vígjátéka, a Good Mourning! az év legrosszabbja az Arany Málna bizottsága szerint. Az anti-Oscarként minden évben épp az Akadémia átadója előtt odaítélt, kétes értékű díjak minden évben nagy hírverést kapnak.

Néha maguktól a díjazottaktól is, főleg ha helyén a humoruk, idén sincs ez másképp, és ugyanúgy szerepelnek olyan rossz, hogy az már jó filmek a listán, mint csak simán nagyon rossz filmek.

A Szöszi egyébként nyolc jelöléssel magabiztosan vezet, míg a Good Mourning! héttel a második. A Monroe-életrajz várható díjesője azért is meglepő, mert bár a kritikusokat megosztotta a film, szó sincs arról, hogy egységesen rossznak kiáltották volna ki. Annyira legalábbis nem, hogy indokolt legyen a legrosszabb filmre jelölés.

Mi egyébként értjük, mi lehet a baj: túltolt, öncélú, erőltetetten durva,

és bár elvileg arról szól, mennyire kikészítették Monroe-t a férfiak és a média, pont ugyanazzal tárgyiasítással és közönnyel jeleníti meg a szenvedését, mint amit kritizál. Ana de Armas persze ebben (is) fantasztikus, őt nem is jelölték Málnára.

Ami a Good Mourningot illeti: a nemzetközi bizottság (saját bevallásuk szerint minden kontinensen van tagjuk és az összes amerikai államban is, kivéve az egyik Karolinát) azzal indokolta, hogy

“egy nevetés nélküli vígjáték, amely elérte a szinte lehetetlent: a nullaszázalékos értékelést Rotten Tomatoes-on.”

Akadnak azonban meglepő jelölések is. Tom Hanks, aki nemcsak a világ egyik legjobb színésze, de legjobb arc embere is, két jelölést is kapott: az egyiket a Pinokkióért, a másikat az Elvisért, ez pedig példátlan a karrierjében. Előbbi film nem keverendő össze Guillermo Del Toro valóban nagyszerű stop-motion-technikával készült Pinokkiójával; az Arany Málna a Disney-féle élőszereplős filmért járhat Hanksnek, amelyben Dzsepettót alakítja.

Alakításnak mondjuk óvatosan neveznénk, de ez nem az ő hibája: a nyilvánvalóan összecsapott, csapnivaló CGI-vel hazavágott adaptációban láthatóan azt sem tudja, merre van előre, és bár mindent megtesz, hogy a zöld háttér előtt elfogadható munkát végezzen, erre esélye nem volt. Abba pedig bele se menjünk, hogy

minek kellett nekünk egyáltalán akciódús, élőszereplős Pinokkió.

Az Elvisben nyújtott alakításáért pedig azért jelölték legrosszabb mellékszereplőként… Á, inkább mutatjuk.

Ha már színészi játék: kedvencünk, Pete Davidson két jelölést is begyűjtött, az egyiket a Marmaduke-ért, ahol szerencsére csak a hangját kölcsönözte a címszereplő kutyának, úgy, hogy rajta kívül mindenki beszél (még az állatok is), csak ő nem, a másikat a már említett Good Mourningért.

Nem tudunk nem megbocsájtani azonban Stallonénak, akit szintén jelöltek a Samaritan című filmért: az Amazon Prime a kiöregedett szuperhős kliséjére épülő mozija annyira szeretne komoly témákat feszegetni, hogy nem is lehetett más, mint nagyon rossz. Stallone pedig nemcsak a szerepe szerint nem akar már hős lenni, hanem az alakítása alapján egyébként sem.

Most pedig beszéljünk végre Jared Letóról, aki alighanem a március 11-i átadó nagy nyertese lesz: aki nem egy kő alatt élt az elmúlt évben, az pontosan tudja, hogy a Morbius című filmről van szó, amely olyan szinten közröhej tárgya lett az interneten, amit mi még nem láttunk.

Sokat elmond, hogy a trollok elhitették a filmet gyártó Sonyval, hogy igenis egy meg nem értett remekműről van szó, mire a pénzéhes stúdió még egyszer bemutatta a mozikban – hogy még egyszer megbukjon.

Jared Leto pedig mindig egy kicsit önmaga paródiája, most azonban nagyon is az volt: olyan mély beleéléssel, a method acting összes eszközét bevetve hozza a Marvel tudós-vámpírját, hogy azzal az elvileg komoly akciófilmből konkrétan vígjátékot csinál. Ez annyira tetszett az internetnek, hogy az év egyik mondata a teljesen abszurd és értelmetlen

“It’s morbin’ time!”

lett, az már részletkérdés, hogy ez el sem hangzott a filmben.

Így visszagondolva hálásak vagyunk neki, a szintén Málna-jelölt rendezőnek, forgatókönyvírónak és a Sonynak: így kell nagyon rossz filmet készíteni!

Így meg jókat:

Itt van még jó kis kontent