“Miért akarnék magamnak tíz Ferrarit, húsz gyémántórát és két repülőgépet?” – egy inspiráló világklasszis, akiről nem beszélünk eleget

Szerző: Lakinger Béla

Kuriózum: milliomos focista, aki szívesebben költ szegény gyerekek taníttatására, mint a saját sokadik luxusórájára.

A tavaly év végi vébé előtti izgalomban az Aranylabda-szavazásra sem jutott annyi figyelem, mint szokott, nemhogy arra a kitüntetésre, amit ekkor osztottak ki először. Pedig érdemes lett volna egy pillanatra megállni a Socrates-díjnál: olyasvalaki kapta, aki nagyszerű választás arra, hogy példaként állítsuk mások elé.

Az új díjjal ugyanis a profi focisták emberbaráti tevékenységét ismerik el, ezért nevezték el a nyolcvanas évek brazil válogatott középpályásáról, az elnyomottakért saját hazája katonai diktatúrájával szemben is bátran kiálló, 2011-ben meghalt dr. Sócratesről.

Jó lesz az még

Az első díjazott a Bayern München játékosa, Sadio Mané lett. A szenegáli támadó tökéletes pandantja a magát kizárólag minél drágább termékek vásárlásában kiélő, luxuscikkekben tobzódó, arannyal futtatott szárfocista sztereotip képének. Nem él szerzetesi életet, neki is van drága autója, nagy háza, fancy nyaralója, de szemlátomást mérsékelten izgatja csak, hogy mennyire menő tárgyakkal veszi körül magát.

Legendás jelenet volt, amikor egyszer egy sajtótájékoztatón rákérdeztek, hogy miért használ törött telefont, ő meg lényegében azt felelte, hogy a célnak még megfelel, fölöslegesnek érezné mindenből folyton a legújabb modelleket megvenni.

Vajon hányan tudnának ilyen visszafogottak maradni, ha bármilyen telefont vehetnének?

Ez a viszonylagos puritánság persze lehetne puszta póz is, de amit az övéiért tesz, abból elég jól látszik: tényleg vannak fontosabb dolgai annál, hogy minél előbb elverje a lét valami trendi marhaságra. Több mint 800 ezer dollárt (majdnem 300 millió forintot) költött eddig a pénzéből arra, hogy a szülőfalujában, Bambaliban felépülhessen egy 30 környékbeli települést ellátó, szülészeti osztállyal is felszerelt kórház, egy iskola, egy postahivatal és egy benzinkút.

“Miért akarnék magamnak tíz Ferrarit, húsz gyémántórát és két repülőgépet? Mit adna ez a világnak? Éheztem, dolgoztam a földeken, mezítláb játszottam, és nem jártam iskolába. Most segíthetek az embereken”

– magyarázta nemrég, amikor a jótékonysága mögötti motivációiról kérdezték.

Letudhatta volna az adakozást a szülőhelye kipofozásával, de emellett havi rendszerességű, egyenként 70 dollár körüli támogatást is nyújt egy sor régióbeli szegény családnak. A Covid-járvány idején 50 ezer dollárt (18 millió forint) adott egészségügyi eszközökre, emellett beszállt abba is, hogy az új iskolát felszerelhessék laptopokkal, sporteszközökkel, és legyen rendes, 4G-s internet.

“Emberek milliói követnek. Fontos jó példát mutatni a fiataloknak”

– mondta a Socrates-díj átvételekor.

Hát, ilyen egyszerű.

Mané szerencsére nincs egyedül:

Itt van még jó kis kontent