A sztár már bocsánatot kért felmenői bűneiért, a karibi térségben azonban tíz éve küzdenek azért, hogy a hozzá hasonlóak ne csak szavakkal fizessenek.
Hivatalosan is felkerült Benedict Cumberbatch és családja arra a listára, amelyet Barbados kormánya állított össze azokról, akik szerintük tartoznak nekik, mert karibi rabszolgákat tartottak és dolgoztattak. Azaz hamarosan egyezkedniük kell, vagy alku nélkül kifizetni azt a – várhatóan több millió fontos – tételt, amelyet megállapítanak.
Könnyű lenne az egészet elintézni azzal, hogy jaj, kétszáz év után mit akarnak már, és mit tehet az egészről az a szerencsétlen színész? A helyzet azonban szokás szerint nem ilyen egyszerű, nem csak azért, mert szokás szerint megint arra buzdítunk mindenkit, hogy a fenti lakossági reflexek helyett olvasson és gondolkodjon, hanem mert mindenféle makacs tények is bonyolítják a történetet. Amit tudunk:
- A Cumberbatch család tulajdonában volt a barbadosi Cleland Plantation, ahol 250 rabszolgát tartottak a 18. század nagy részében.
- Amikor 1834-ben a Brit Birodalom eltörölte a rabszolgaságot, 20 millió fontot fizetett a rabszolgatartóknak és -kereskedőknek az elszenvedett károkért, amibe majdnem belerokkant az állam.
- Ebből a család 6 ezer fontot kapott, ez ma 3,6 milliónak számít.
- Cumberbatchék a rabszolgák munkájából és az ültetvényből gazdagodtak meg, a kárpótlás pedig jól jött, hogy gazdagok is maradjanak.
- A brit kormány egészen 2015-ig fizetett az egykori rabszolgatartóknak.
- A karibi térség egykori rabszolgáinak leszármazottai eddig nem nagyon kaptak nagyobb összegeket egykori tartóiktól, ekkorákat biztosan nem.
Azt tehát kimondhatjuk, hogy valóban nem igazságos ez így. A karibi ország egyébként 2021-ben függetlenedett Nagy-Britanniától, akkor kezdett kampányba a helyi kormány a jóvátételért. Egyébként már 2012-ben felállítottak egy hivatalt, amely egyrészt a potenciális leszármazottakat gyűjtötte – a rabszolgákét és haszonélvezőiket is -, és nemzetközi fórumokon lobbizott, hogy történjen valami az ügyben. Ezt persze nehezíti, hogy az ilyesmit nehéz jogilag érvényesíteni.
A jóvátétel alapvetően a publicitáson múlik: hogy Barbados elég keményen lép-e fel a nyilvánosság előtt, és hogy a célszemély – esetünkben Cumberbatchék – elég jó arcok-e, hogy fizessenek.
Arról se feledkezzünk meg, hogy
Cumberbatchék mindig tudtak a családi szennyesről. A színészt édesanyja még figyelmeztette is, hogy váltson nevet vagy használjon álnevet, mert előbb-utóbb célkeresztbe kerül.
Ezt maga Benedict mesélte el, aki miután híres lett, bocsánatot is kért a rabszolgák leszármazottaitól, és elvállalta ifjabb William Pitt szerepét a 2006-os Amazing Grace (A szabadság himnusza) című filmben, méghozzá egyfajta vezeklésként. Évekkel később a történet másik oldalát is megmutatta: a 12 év rabszolgaságban a valóban létező amerikai ültetvénytulajdonost, William Fordot alakította.
Azt persze már akkor vitatták, hogy jogos-e mindez, amikor először felvetették a karibi és afrikai országok a jóvátételötletét. Egy 2014-es felmérés szerint az amerikai feketék 59 százaléka, a fehéreknek azonban csak a 9 százaléka gondolta úgy, hogy a rabszolgák leszármazottainak pénz jár, azaz az összes megkérdezett 37 százaléka értett ezzel egyet. A fő ellenérv természetesen az volt, hogy az érintettek nem tehetnek a felmenőik bűneiről, akiknek fizetniük kellene, már rég halottak.
Ahogy természetesen Benedict Cumberbatch sem tehet arról, mit művelt a családja 2-300 éve. A családi vagyon azonban a mai napig jól jön nekik, az egykori rabszolgasors pedig ma is érezteti a hatását a karibi fekete közösségekben.