Manapság sokszor előkerül a Tiktok-nemzedékre való rácsodálkozások során, hogy bezzeg a 80-as évek generációja még értékeli az igazán fontos dolgokat: tudja, mi a kapcsolódási pont a magnókazetta és a ceruza közt, nem másodpercben méri a töltési időt és mindennél jobban várta, hogy hétvégén átsuhanjon bmx-szel offline-humánbarátjához bandzsa, trafikos akciófigurákat háborúztatni a kertben.

De mitől hagynak ott sokan egy komplett pedagógusfizetést online-piactereken vagy őszülő halántékoktól Orion tévé módjára vibráló gyűjtői börzéken 2022-ben? A válasz talán pont a gyermekkor nosztalgikus nyugalmában és gondtalanságában keresendő, hiszen aki nyolcévesen nem kapta meg az áhított dinobotot, vagy elérhetetlen maradt számára egy speckó, mondjuk Star Wars Lego, keresőképes felnőttként könnyebben bekötözheti e lüktető sebet, amennyiben az áramfogyasztása nem csúszik a fájdalomhatár fölé szeptembertől.

Persze az is simán lehet, hogy a tőzsdeszerűen, naponta frissülő grafikonokkal és elemzésekkel, valamint külön toyline-okra szakosodott, izgalmas Youtube-csatornákkal támadó, az elértéktelenedő pénzt hibátlan indoklással tárgyi befektetésre cserélő vadiúj hobbid/vallásod lesz a végső ok.

Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam. A vasfüggöny?

A posztszocialista, szósölposztmentes gyermeki lét kegyetlensége leginkább abban mutatkozott meg, hogy olyan meghatározó cégóriások is, mint a Mattel vagy a Hasbro, csak a 90-es évek első felében tudták megkezdeni a magyarországi árusítást, miközben a Super Channel és az innen házilag felvett, közkézen forgó vhs-ek már a 80-as évek közepétől csepegtették zsenge úttörő- és kisdobosagyakba a minimum LSD-inspirált nyugati játékipar vívmányait, és az ezt dollárra vagy német márkára váltani hivatott, elképesztő rajzfilmeket.

Arról nem is beszélve, hogy a játékok állapota 40 évvel később mindent felülír, egy-egy kiegészítő, kiskés vagy rakéta gyakran többet ér, mint maga a figura, hiszen

a komplett, sérülésmentes termék jobban visszaadja a valódi telekkel operáló karácsonyi ajándékozások izgalmát, mint egy törött, kopott, csutorátlan katona. Nem meglepő tehát, hogy a dobozos játékok nem csupán bontatlanul kerülnek a gyűjtői vitrinbe,

de külön cégek foglalkoznak szigorú pontskála szerinti értékelésükkel, a pormentes kiállításra leginkább alkalmas vitrinek pedig minden bútoráruházban hiánycikknek számítanak.

Nem, uram, nem láttam, hogy megint a babáival játszik

Az akciófigurák világában jellemzően a franchise utolsó évében, a kereslet megcsappanásával arányosan alacsonyabb példányszámban kiadott, valamint gyakorta válási okként megnevezett ritkább darabokra egyenesen szent grálként, avagy fehér bálnaként szokás hivatkozni, persze idetartoznak a régió- illetve áruházlánc-specfikus vagy mailaway-exkluzív tételek is, melyek nélkül nincs teljes gyűjtemény.

Aki például ’93-ban megszokásból még Tini Nindzsa-figurát kapott ajándékba, pedig már inkább élőben szeretett babázni, de udvariasságból elrakta a fiókba a bontatlan Scratch macskáját, a legutolsó Ebay-eladás alapján úgy 2 millió forintért válogathat a nagyvilág javai közt.

Az eredetileg ’88-ban Japánban kiadott, majd később Európában, Ausztráliában és Új-Zélandon a Powermaster sorban exkluzivitást élvező Overlord transformer-csodafigura szintén furcsa szerzet, mivel hazánkba talán a Hasbro 1991-es magyar nyitása miatt, mely mellesleg a játék megjelenési éve, több érkezett és viszonylag gyakran jöhet szembe még bolhapiacon is. A hanyatló Nyugaton viszont hiánycikknek számít és egy szép dobozos példány 200 000 forint alatt ritkán áll meg.

Fura párhuzam, hogy nálunk a G.I. Joe-kultusz ütött be annyira, hogy a keresetbeli különbségek ellenére magasabb áron cserélnek gazdát az alapfigurák is, mint külföldön, cserébe szinte minden nap lehetett találni iskolából hazafelé egy-egy randomtartozékot a járdán.

Hamis a baba

Végül muszáj szót ejteni a KGST-országok leleményességéről, mely még műtetlen ovisainkat nem engedte megfosztani a nyugati figurák torzszülött másolataitól és egy kis képzelőerő segítségével mi is újrajátszhattuk a beton pingpongasztalok között He-Man és Skeletor csatáit, vagy az Alderaan elpusztítását, melyhez a lakótelepek neonfényei sokkal autentikusabb díszletként szolgáltak, mint holmi kaliforniai tengerpart.

Arról nem is beszélve, hogy miután a világ szabadabbik felén kétszer legyűjtötték az eredeti játékokat, eszeveszett kereslet támadt a romantikus magyar, lengyel, török és jugoszláv másolatok iránt, ennek megfelelően ezek árai is jóval meghaladják egy licenszelt figuráét. Egy trafikos Boba Fett például szép állapotban egy használt kocsit gond nélkül megérhet a megfelelő tengerentúli sorstársunk számára.

Nem kizárt tehát, hogy igazi kincseket rejt a fiókok mélye, amellett, hogy ezek a tárgyak lelkileg is rengeteget hozzátehetnek a felgyorsult mindennapokhoz, csupán azzal, hogy megidéznek egy felhőtlen, boldog időszakot.

Viszont érdemes mértékkel belevetni magunkat a gyűjtésbe, nehogy a végén felhalmozásba csapjon át a dolog és egy BBC-dokumentumfilmben találjuk magunkat.