A színész a túledzésről és a depressziós időszakáról is mesélt.
Meghökkentő interjúban beszélt Zac Efron a Men’s Health magazinnak arról, hogy milyen – fizikai és lelki – problémákat okozott neki, amikor az öt éve bemutatott Baywatch kedvéért egy görög isten formájára pattintotta ki magát.
Ez a Baywatch-kinézet, nem tudom, hogy tényleg elérhető-e. Egyszerűen túl kevés víz van a bőrben. Mintha nem valódi lenne, úgy néz ki, mintha CGI-jal csinálták volna”
– mondja például a saját, a filmben látott szuperszálkás izomzatáról. Erről:
És ehhez Lasixra, erős vízhajtókra volt szükség. Szóval nekem erre nincs szükségem. Sokkal jobban szeretem, ha van plusz 2-3 százalék testzsír”
– tette hozzá. Emellett úgy látja, a felkészülés során egyértelműen túledzette magát, miközben minden nap ugyanazt ette, és elég keveset aludt.
Ha éjfélkor fejezte be a forgatást, akkor is felkelt hajnali 4-kor, és ment az edzőterembe.
Mindez azonban csak önmaga fizikai kiszipolyozása volt, az egészségtelen maximalizmus jegyében. Az igazi, mentális gondok később kezdődtek, és az elmúlt éveket saját bevallása szerint a démonaival való küzdelemmel töltötte. Álmatlanság kínozta, és hosszú időre depresszióba esett.
Ez egy dad bod lenne?
Ebben volt némi szerepe annak is, hogy az utazós sorozata, a Down to Earth with Zac Efron első évada nemcsak a fenntarthatóságról indította be a közbeszédet, hanem Efron testalkatáról is. Sok helyen azt írták, hogy aputeste lett, ami alatt lényegében azt értették, hogy a Baywatch-ban látott, rajzolt kockákhoz képest kissé elengedte magát. Ennyire:
Közben beütött a Covid-járvány, ő pedig Ausztráliában teljesen elszigetelődött. A kényszerű bezártság hatására is kezdte el újragondolni a testedzéshez való hozzáállását. Megjárta a másik végletet is, de nem érezte jól magát.
Egy időben ez volt az egyik álmom – milyen lenne, ha nem kellene állandóan formában lennem. Mi lenne, ha azt mondanám, szarok az egészre, és elengedném magam? Kipróbáltam, és bár azt hittem, hogy felszabadító lesz, egyszerűen csak nyomorultul éreztem magam. Nem éreztem magam egészségesnek”
– emlékszik vissza.
Arra jutott, hogy élvezi, ha odateheti magát. Ezért azóta is edz, de sokkal tudatosabban, mint korábban – többek között sokat nyújt és jógázik is. Közben pedig eléggé magának való lett, kerüli a tömeget. „Egyszerűen nemigen járok el otthonról. Ha nagy csoportosulást látok, az beindítja az agorafóbiámat”.
Azért nem könnyű szakma ez: