5 fontos tanács alázatról, kitartásról, gyengeségről és arról, miért kell tűrni férfiként a kritikát

Szerző: Balla "Duncan" Zoltán

Elfogadni a saját gyengeségeidet és hiányosságaidat felszabadító érzés. Visszavenni az arcból nem ugyanaz, mint lemondani a méltóságodról. Belevágni valami új, fantasztikus dologba néha egyetlen kattintás. A múltkori gyűjtés után összeszedtem még öt tudnivalót, amit remekül hasznosíthattam volna a pályám során, ha valaki idejekorán a fejembe veri. Hátha segít.

Az előző cikkben azokról a gyakorlati felismeréseimről beszéltem, amelyek segítettek átvészelnem a nehéz időszakokat vagy messzebbre jutnom akkor, amikor formában voltam. Most újabb öt tapasztalatomat osztom meg – ha az eddigi életem egy empirikus kutatás, akkor talán ezek azok az eredmények, amelyeket bátran merek publikálni. Rossz hír, hogy ezeknek a valódi megértéséhez talán nem elég elolvasni őket. Ugyanis

néha el kell szenvedned egy orbitális kudarcot ahhoz, hogy értékeld a tudást, amellyel elkerülhetted volna.

Talán ezért is becsülöm egy kicsit jobban azokat, akiknek útja a sikerig nem volt krízisektől mentes. Mert akit síneken húztak a győzelemig, azt bizony nagyon sok KRESZ-kérdéssel meg lehet szopatni.

Ismét hozzátenném, hogy a lentiek nem univerzális, tudományos alapú stratégiák. Elgondolkodni rajtuk azonban érdemes, és ha hozzáfűznél valami érdemlegeset, kommentben megteheted.

#1 A sikerhez legalább olyan fontos a gyengeségeidet ismerned, mint az erősségeidet

A karrier elején a tehetség eredményezhet gyors sikereket. Ez nemritkán vezet ahhoz a téves következtetéshez, hogy elég azokra a képességekre fókuszálni, amelyekben a legkiemelkedőbb vagy és amelyek miatt a legtöbb dicséretet kapod. Egy kritikus ponton túl viszont az embert hátráltatni fogja számtalan olyan hibája, amire nem hívják fel a figyelmét. Például a konfliktuskereső viselkedés, a gőg, vagy egyszerűen olyan kognitív képességek hiánya, amelyeket nem hajlandó magának beismerni. Rengeteg fiatallal találkoztam a pályám során, aki kiváló képességeket mutatott valamiben, de olyan tűrhetetlen arroganciával képviselte magát, hogy ez egyrészt gátolta a fejlődését, másrészt elviselhetetlenné tette őt a mindennapokban. Gimiben még elmegy az arcoskodás, mert egy irodalomtanár nem fogja kirúgatni a diákját túlzott önelégültsége miatt, de professzionális környezetben nem fogják elnézni, hogy a dölyf a kolléga úr identitásának része.

A szellemi képességeid korlátainak ismerete elengedhetetlen!

Ami pedig a kognitív adottságokat illeti: az ezekkel kapcsolatos hiányosságok felismerése nem szégyen, hanem óriási erény. Attól, hogy nem neked a legmagasabb az IQ-d a kerületben, még számtalan attribútumod jelenthet hatalmas előnyt a versenyszférában. Például a szikrázó alkotóképességed bőségesen kompenzálhat az életben amiatt, hogy sakkversenyben soha nem fogod lealázni a MENSA-elnök kollégádat.

Ha a divergens problémamegoldásban összehasonlíthatatlanul jobb vagy mint a konvergens gondolkodásban (vagyis sokkal jobb logikai problémamegoldó vagy, mint amennyire kreatív), akkor előbb leszel kiváló könyvelő, mint jó újságíró. Fordított esetben: ha a szabályozatlan kombinatorikai kihívásokban vagy átlagon felüli, a matekból viszont gyengébb, akkor egy sikeres cég felépítéséhez szükséged lesz remekül kalkuláló, „reál” beállítottságú partnerre, üzlettársra vagy segítőre.

A hibáid ismerete sokszor fontosabb, mint az erősségeidben való bizalom. Az önbizalom önkritika nélkül nem több, mint olcsó önhittség.

Aki saját hiányosságait elfogadni nem képes, baklövések sorozatát fogja elkövetni a karrierjében és a magánéletében is. Rengetegen fizetnek hatalmas árat gőgjükért, hogy aztán a világot és a többi embert hibáztassák érte, amikor már késő.

#2 A tapasztalatot nem fogod izomerővel pótolni

A legsikeresebb startupalapítók java része a statisztikák alapján bőven nem a húszas, hanem inkább a korai negyvenes éveiben jár. Hogy lehet ez? Na, vajon… Ahhoz, hogy lásd egy rendszer hiányosságait, megtanulj bánni az emberekkel, tudj irányítani, elviselni a felelősség extrém szellemi terhét, ahhoz

bele kell rakni a melót a karrierbe. Ki kell tanulni a szakmát. El kell sajátítani a mesterséget. Alázattal.

Vannak olyan folyamatok, amiket nem fogsz tudni felgyorsítani, dolgozzon benned bármennyire a tettvágy. A legnagyobb hiba, amit egy fiatal munkavállaló elkövethet, hogy a korai dicséretek hatására omnipotensnek és omnikompentensnek gondolja magát, miközben a vonatkozó piac vagy hivatás specifikus működésének alapjaival sincsen tisztában. Bizonyára ismered Elizabeth Holmes, a Theranost tizenévesen megalapító nő tanulságos és elrettentő történetét, melyben nemcsak magával, de a fél világgal, köztük tapasztalt befektetőkkel is elhitette, hogy forradalmi orvostechnikai eszközt talált fel. Miközben fogalma sem volt, mit csinál, mert elsőévesen kiugrott a műszaki egyetemről, és nem is dolgozott a versenyszférában eleget ahhoz, hogy átlássa a piacot, amit forradalmasítani akar.

Az alázat a kezdők igazi becsülete

Személy szerint kevés inspirálóbb dolgot tudok elképzelni, mint amikor tehetséges ifjak hajlandóak áldozatkészen dolgozni és tanulni a céljaik eléréséhez. És ez most egy nagyon praktikus tanács is minden fiatalnak:

a vezetőd megbecsülését semmi mással sem nyerheted el úgy, mint ha a tehetségedet szakmai alázattal, odafigyeléssel és a tapasztaltabbaktól érkező tanácsok figyelmes megfogadásával csiszolod értékes tudássá.

#3 Ha elkezdted, már csinálod

Az állandó halogatás minden téren probléma. A napi feladatokban és a hosszú távú célokban is. Magánéletben és karrierben is. Az egyik legfontosabb tanács, hogy a halogatás lélekőrlő frusztrációjához képest meg kell tanulni leülni és dolgozni azon, ami eddig pusztán fejben létezett. A főzés is elkezdődik azzal, hogy nekiláttál hagymát pucolni. Az ötlet megvalósítása néha egy telefonhívással elstartol. Vagy egy táblázat megnyitásával. Egy grafika felskiccelésével. Egy Google-kereséssel. Aközött, hogy a nagy ötlet ötlet marad-e vagy megtörténik, a differenciát sokszor egyetlen kattintás jelenti az egérrel.

Ez az első lépés sohasem volt még ilyen könnyű

Itt egy kitekintő merengést engedj meg, motiváció gyanánt: 30 évvel ezelőtt egyetlen piaci statisztikát megszerezni is rengeteg utánajárás volt, ma néhány perc alatt korábban elképzelhetetlen mennyiségű infót szerzel be bármilyen piaci szegmensből, ami épp érdekel. A legtöbb értékes üzleti információ hozzáférhetetlen volt a ’90-es években egy vidéki könyvtárból, ma pedig már szakmai közösségi oldalakon kínálják elérhetőségeiket kincset érő leadek. Árfolyamok, értékesítési adatok, piaci statisztikák ömlenek a netről szépen rendszerezve, átláthatóan, arra várva, hogy elolvasd őket.

Komoly pénzt szerezni egy vállalkozás beindításához 30 éve óriási alaptőkét, kapcsolatokat igényelt, és a legtöbbek számára megugorhatatlan akadályokat jelentett, ma pedig már hitelintézetek, VC-k és kalandor üzletemberek tömege keresi azokat a befektetési lehetőségeket, amelyekhez néha egy kiváló ötlet és egy csapat lelkes szakember is elég. Az első lépést megtenned könnyebb ma, mint valaha volt.

#4 Az újratervezés varázslata

Ez az egyik legfontosabb tanácsom 20 évvel ezelőtti önmagamhoz; egy mámorítóan felszabadító felismerés. Az újratervezés nem ekvivalens a „mindent elölről kezdéssel„. Azt jelenti, hogy bármikor felhagyhatsz a napi rutin szolgai ismételgetésével, hogy kettőt hátralépve, „out of the box” nézz rá az életed folyamataira, rögzítsd a céljaidat, újrakalibráld az irányt. Ilyenkor lenyesegeted az időrabló baromságokat, amelyek elszipkázzák az energiádat, ám a karrieredet nem segítik, boldoggá sem tesznek.

Újratervezés az is, amikor egy táblázatban tisztességesen átszámolod az anyagi helyzetedet, a kiadásaidat, a bevételeidet, így jutva következetes döntésekre a jövődről. Ahhoz, hogy olyan tervet készíthess, amely optimálisabb pályára állít, információk kellenek. A legtöbb ember soha, egyetlenegyszer sem ül le legalább egy papírral és egy tollal, hogy rögzítse a tényeket élete legfontosabb vállalkozásáról: a saját életéről.

Aki bekötött szemmel versenyez, magának okoz versenyhátrányt

Próbálj meg egy stratégiai játékot úgy játszani, hogy letakarod az adatokat: nem tudod, mennyi a pénzed, a katonád, ismeretlenek számodra olyan infók, hogy hány ellenféllel játszol, fogalmad sincs a fejlesztési lehetőségekről vagy arról, hol vannak még új aranybányák a térképen. Az életedet ugyanilyen ijesztő módszerrel irányítod, ha csak mész szolgai módon abba az irányba, amelybe a véletlenszerű döntéseid és a körülmények sodortak az évek során. Tervezz, gondolkodj, és ha kell, tudatosan tervezz újra!

Nem az első ötleteddel fogod megváltani a világot

E gondolat farvizén muszáj arra is felhívnom a figyelmet, hogy a kitartás nem jelenti szükségszerűen, hogy foggal-körömmel ragaszkodsz egy közepes ötletedhez, amibe egykor szerelmes voltál, vagy egy vállalkozásodhoz, amit már rég csak a büszkeséged tart életben. A kitartás nem az, amikor dacból elsüllyedsz a hajóval akkor is, ha már mindenki mást kimentettek.

Halld szavam: valószínűleg nem az első ötleted lesz a nagy dobás. Az csak arra jó, hogy megtanuld, hogyan lehet majd a valahányadik ötletedből a nagy dobás.

Ugyanezért jobb egy pofon után meghúzódni és túlélni, mint addig rostokolni a pofonfa alatt, amíg lelkileg és anyagilag beleroskadsz. Egy elbaltázott üzlettől vagy egy rossz munkahelytől megválni pár hónap múlva már csak egy távoli emlék lesz. Benne maradni életre szóló trauma.

#5 Tűrd a kritikát, mint egy férfi!

Ahogy a bokszban is legalább olyan fontos tántoríthatatlanul bírni az ütéseket, mint erőseket csapni, úgy a veled szembeni bírálatok elviselése is vitális. A való életben a kritikán nem megsértődni egyet jelent azzal, mintha a ringben jól bírnád a pofonokat;

minden szir-szaron azonnal hisztizni, nyavalyogni, megbántódni viszont épp olyan, mintha két horogtól kidőlnél az első menetben.

Másrészt pedig, a kritikák gyakran akkor is konstruktívak, ha nem annak szánják őket, így aki ezeket lesöpri magáról, meglehet, önmaga fejlődését hátráltatja. Ha olyan hibával szembesítenek, amiről tudsz, azon már nincs mit megsértődni. Ha olyannal, amiről még nem, azért meg hálával tartozol. Van erről egy mondás is (nem tudom kitől származik, de majd kommentben segítesz):


Javíts ki egy ostobát, és gyűlölni fog érte. Javíts ki egy bölcset, és becsülni fog érte.

További útmutatások:

Itt van még jó kis kontent