Ki a király? Az 55 évesen önálló műfajként viruló Jason Statham a király

Szerző: Barry

Minden kornak szüksége van faszagyerekekre. Az ókoriaknak ott voltak a héroszok, a középkoriaknak a lovagok, nekünk gyerekkorunk óta itt vannak az akcióhősök. Stallone, Schwarzenegger, Lundgren, Willis, Norris – olyan nevek, amelyeket a ma felnövő generációk főleg vicces mémekből vagy blockbusterek cameószerepeiből ismernek. Utánpótlás kevés van, Jason Statham ezen kevesek egyike. 55 éves Shirebrook büszkesége.

Barry Statham sok különös melót elvállalt élete során. Volt szobafestő, dolgozott szénbányában – még énekesként is kipróbálta magát a Kanári-szigeteken. Minden bizonnyal így ismerte meg Eileen Yatest, aki ekkoriban táncosnő volt. A Sheffield és Nottingham közötti Shirebrookban alapítottak családot, itt született 1967. július 26-án fiuk, Jason. Az apa ekkor már utcai árusként volt ismert. Fia ugyan be-besegített neki, de már ekkor tudta, hogy nem ezt az utat kívánja járni.

“Van frankó bizsum is: kézzel gyártott olaszban, kézzel lopott Stapneyben!”

Gyerekkori jóbarátja, a később focistaként és színészként is ismert Vinnie Jones többször magával vitte focizni, ám ő inkább a harcművészetek és a műugrás fordult. Ez olyan jól ment neki, hogy a brit válogatott tagja lett – 12 évre! A csúcs az volt, amikor 23 évesen a Nemzetközösségi Játékokon (ez amolyan zártkörű olimpia az angolok és egykori gyarmataik számára) képviselte az országot.

“Mindig kell egy barát…”

Médiakarrierjét is a sportnak köszönhette: egy reklámcég embere kiszúrta őt edzés közben, és szinte rögtön szerződést ajánlottak neki. Statham olyan márkáknak dolgozott modellként, mint a Tommy Hilfiger vagy Levi’s. A reklámszakma révén ismerte meg a neves rendezőt, Guy Ritchie-t is, aki mikor megtudta, hogy Jason az apja révén egész jól ismeri a feketepiacok világát, rögtön elárulta, hogy neki ezzel kapcsolatban lennének filmötletei.

Műugróként az 1990-es aucklandi megmérettetésen

A hirtelen jött ismeretségből gyümölcsöző szakmai kapcsolat lett: Statham (Vinnie cimborájával az oldalán) rögtön három Guy Ritchie-filmben is szerepelt. Az 1998-as A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső rögtön akkorát szólt, hogy 2000-es Blöffben már Brad Pitt és Benicio del Toro oldalán láthattuk, viszont a 2005-ös Revolvert leginkább elfelejtettük (pedig ebben a filmben még haja is volt!). Ezek a szerepek még kissé kilógnak a mai Statham-portfólióból, hiszen főleg olyan lecsúszott lúzereket játszik, akik megpróbálják kijátszani a brit alvilág egy-egy veszélyesebb figuráját.

Statham és Brad Pitt Guy Ritchie Blöffjében

Egy későbbi interjújában ki is fejtette, hogy mennyire hálás Ritchie-nek a lehetőségért:

„Hihetetlenül szerencsés voltam. Jókor voltam a jó helyen, mindig hálás leszek Guy Ritchie-nek, mert az ajánlata idején még utcai parfüm- és ékszerárus voltam, de ő megváltoztatta az életem.”

Néhány feledhetőbb alkotás után 2002-ben egy újabb európai rendezőzseni, Luc Besson találta meg, hogy lenne-e kedve A szállító főszerepét eljátszani. Itt már arra is lehetősége volt, hogy a kaszkadőrjelenetek egy részét maga csinálhassa, amivel újabb régi álma valósult meg. Ezzel a filmmel meg is érkeztünk ahhoz a karaktertípushoz, amit azóta minden filmjében hoznia kell: a kipattintott, morgós, mindig borostás, de elegáns akcióhőst, akinek a zord külseje mögött érző szív dobog.

„Évekkel ezelőtt kaszkadőr szerettem volna lenni. Most egy kicsit színészkedem, aztán megcsinálok minden mutatványt, amit nagyon élvezek. Szóval végül is megvalósult az álmom.”

Karrierjének következő nagy dobása a két Crank volt (magyarul: Felpörögve és Felpörögve 2. – Magasfeszültség). Ezek olyan elmebeteg alkotások, mintha a forgatás alatt az egész stáb amfetaminon élt volna. A két film fő ismertetőjegye a zaklatott kameramozgás, az állandó pörgés és az eszement akciójelentek. Gyakorlatilag bármelyikből véletlenszerűen ki lehet választani egy ötperces jelenetet, és a nézőnek nem lesz szüksége reggeli kávéra.

Chev Chelios mindig rázós helyzetekbe kerül

A pályafutása ezután egyre inkább úgy alakult, hogy egyértelművé vált: akkor fog a legközelebb kerülni az Oscar-díjhoz, ha ő adja át valakinek. Ezt ő maga is elismerte:

 „Soha nem fogsz Oscar-díjat kapni egy olyan filmért, mint a Crank. De ha jobban belegondolok, sosem készítettem olyan filmet, aminél ez szóba jöhetett volna.”

Jason Statham tehát nem akar mást, csak szórakoztatni. Szereti a férfias karaktereket. Az olyanokat, amilyeneket példaképei, Sylvester Stallone, Jackie Chan és Steve McQueen is megformáltak már a mozivásznon. Bennük is azt szereti, hogy kaszkadőrt nem, vagy csak a legritkább esetben alkalmaznak. Ezért is érezte nagy megtiszteltetésnek, hogy Stallone 2010-ben meghívta őt a 80-as/90-es évek akciófilmjeihez intézett háromrészes szerelmi vallomásba, a Feláldozhatókba.

A nagy példaképpel a Feláldozhatókban

És amikor már azt gondoltuk, hogy ezt a stílusos, marcona akcióhőst már nem lehet tovább folytatni, akkor hirtelen ő lett a Halálos iramban sorozat egyik főgonosza, aki végül annyira népszerű lett, hogy végül berakták a pozitív főszereplők közé.

Deckard Shaw két film után rájött, hogy a legfontosabb dolog: a Család.

Statham azon rikta hollywoodi sztárok közé tartozik, akiknek nyugodt a magánélete. 2010 óta él együtt Rosie Huntington-Whiteley-val, akivel két gyermeket nevelnek.

Statham és élettársa, Rosie Huntington-Whiteley

Stuart Ford filmproducer a következőképp jellemezte őt:

„Be tudott futni – részben mert kiemelkedően jó abban, amit csinál, és hát Hollywoodban kevesen dolgoznak kaszkadőr nélkül. Mintapéldány.”

Mire csak annyit reagált szerényen:

„Önálló műfaj lennék? Talán. Akkor már legalább megérte ezt csinálni minden más helyett.”

Itt van még jó kis kontent