Úgy került a Star Warsba, mint Pilátus a krédóba, de azonnal világsztár lett. Csibészes félmosolyáért tíztől nyolcvanéves korig megőrülnek a nők, ám ő soha nem él vissza ezzel. Sportos, sármos, és olyan stílusérzéke van, hogy a GQ pár hónapja a saját pólójában fotózta. Imád repülni (még ha a leszállás nem is mindig sikerül neki), és mint ahogy az nemrég kiderült, biciklizni is. Harrison Fordot szeretjük, méltatjuk.

Nagy kár lett volna, ha sikerül eredeti terve, ami Los Angelesbe vitte, és rádióbemondó lesz. Szerencsénkre az Angyalok Városában eleinte nem ment túl jól a sora, ezért kitanulta az ács-asztalos szakmát, hogy ne kopjon fel az álla. Díszletmunkásként legalább a sztárok közelébe kerülhetett, bár a fáma szerint nem akarta, hogy leendő kollégái (merjünk nagyot álmodni, ugye) ilyen szerepkörben lássák, ezért kikötötte, hogy kizárólag éjszaka hajlandó dolgozni, amikor a stúdiók üresek.

Jómunkásemberből galaktikus svihák

George Lucas látta meg, amint ajkai között néhány szöget tartva, fél térdre ereszkedve kalapál össze két fadarabot. A mozdulat alighanem fényesen bizonyította az ifjú (amúgy autodidakta módon, az intézményes szakképzés teljes mellőzésével szerzett) szakértelmét, ugyanis a producer azonmód megbízta hősünket, hogy készítsen neki néhány szekrényt.

Hogy aztán mit látott az otthonában szorgoskodó fiatalemberben, nem tudható, mindenesetre mellékszerepet adott neki American Graffiti című filmjében. A kapcsolat tehát létrejött, és arra éppen elég volt, hogy a Star Wars castingján is munkát kapjon az ezermester ifjonc: végszavazott a reménybeli főszereplőknek, közben többé-kevésbé meg is tanulta a szöveget. S miután Kurt Russel és Sylvester Stallone csendben kihullott a rostán, az ifjú Ford

egyszer csak azon kapta magát, hogy az övé Han Solo szerepe.

A többi már filmtörténelem, Ford sutba vágta a vésőt meg az ácsszekercét, és a Star Wars trilógia egy-kettőre Hollywood legjobban fizetett színészei közé emelte. Igaz, emiatt majdnem lecsúszott az Indiana Jones szériáról. Spielberg ugyanis őt szerette volna a főszerepre, ám Lucas húzódozott:

Scorsese és De Niro járt az eszemben. Egyszerűen nem akartam, hogy minden filmemben Harrison legyen a főszereplő.

Indy szerepét így először Tom Sellecknek kínálták fel, aki némi hezitálás után úgy döntött, inkább Thomas Magnumot választja. Hogy vannak-e emiatt álmatlan éjszakái, nem tudható, de Ford így végül mégiscsak a félig hős, félig tudós régészprofesszor bőrébe bújhatott mindannyiunk nagy örömére. Alakítását az igazi tudósok is meggyőzőnek találhatták, legalábbis erre utal, hogy

a sorozatot követően Ford az Amerikai Archeológiai Intézet igazgatóságának általános megbízottja lett.

Persze nem az ásatásokon fejti ki áldásos tevékenységét, hírnevét arra használja fel, hogy a közvélemény figyelmét felhívja a régészet fontosságára.

„Nekem te ne…”

Karrierje második felében sokszor kétes szerepeket is vállalt. A Zuhanásra például (nomen est omen) kiskamaszként úgy mentem be, hogy aminek Harrison Ford van a plakátján, az nem lehet rossz, majd úgy jöttem ki, hogy két óra alatt a világból kiábrándult felnőtté cseperedtem.

Ugyanakkor ötletekből, improvizációkból sincs hiány, ha a sokszor hektikus és összeférhetetlen Ford igazán elkapja a fonalat. A leghíresebb példa erre talán az, amikor A Birodalom visszavág fináléjának tömbbe fagyasztós jelenetében a könnyes búcsúnál Leia szeretlekjére a karakterben maradó Ford az én is helyett foghegyről, végtelenül lazán így válaszolt: „Tudom.” Arra gondolni sem merünk, hogy mindezt az akkor rá már régen szemet vető Carrie Fischernek szánta, de erről majd később. Az impró szerencsére benne maradt a filmben, és azóta is az egyik legikonikusabb példa arra, milyen ösztönösen tud király lenni Ford, ha (és amikor) akar.

Közismert tény, hogy Ford A Jedi visszatér idejére már halálosan megunta Solo szerepét, és

napokig könyörgött Lucasnak, hogy ölje meg karakterét A Birodalom visszavág után.

Szavai egészen 2015-ig nem találtak megértésre, amikor is J. J. Abrams filmjében azzal a feltétellel bújt még egyszer Han bőrébe, hogy a karakter végre hősi halált hal. Így is lett.

Nem ez volt az utolsó eset, amikor Ford megnehezítette a rendező dolgát: az 1982-es Szárnyas fejvadász forgatásán nem értett egyet a producerekkel, akik azzal szerették volna fogyaszthatóbbá tenni a filmet, hogy Forddal végignarráltatják az eseményeket.

Ő megtette, amit kértek, viszont az egyébként sem dallamos hangsúlyairól híres fenegyerek bosszúból még a szokásosnál is rezignáltabb fahangon mondta fel a szövegeket, ezzel is hozzájárulva az eredetileg mozikba kerülő változat anyagi bukásához, illetve a szájbarágós kommentárokat immár nélkülöző, későbbi rendezői változat kritikai és anyagi mennybe meneteléhez. Forddal tehát nem jó ujjat húzni, hiszen ami a szívén, az a száján, ha mégsem, abban meg nincs sok köszönet.

Vagyis: ő lő először.

A morózus átlagember

Magánemberként sem a bulvársajtó kedvence, sztárallűröktől mentes, normális, hétköznapi figura. Ennek megfelelően nem tartja kötelezőnek a letörölhetetlen műmosolyt és a mindenáron való jópofizást, emiatt aztán sokan tartják mogorvának.

Nem szívesen ad interjút, amikor mégis, akkor sem zsenírozza, ha hülyeségeket beszél, be van lassulva, vagy épp semmit sem mond.

Ha viszont jó kedve van, akkor jó kedve van. Végignézve az interjúkat

nehéz eldönteni, hogy a fickó ennyire zen, vagy folyamatosan be van tépve,

de a végeredmény szempontjából ez talán mindegy is.

Ami a magánéletét illeti, három hosszú házasságával, kevés (nyilvánossá vált) félrelépésével, rakásnyi gyerekével és unokájával Hollywoodban Ford szinte kispolgárian konzervatívnak számít. Azt, hogy a Star Wars idején volt-e valami románc, ma már csak ő tudhatja. Az akkor 19 éves Carrie Fisher szenvedélyesen beleszeretett 33 éves, nős, kétgyerekes partnerébe, és

bár Ford ezt soha nem erősítette meg, Fisher visszaemlékezéseiben érezteti, hogy a szerelem nem maradt plátói.

Nem tudni, a Star Wars csempészpilóta-szerepe miatt kattant-e rá a repülésre, de tény, hogy repülőre és helikopterre is van jogsija. Remélhetőleg nem lottón nyerte őket, bár ez év februárjában nem először volt részese saját maga által okozott vészhelyzetnek. A legutóbbi kis balszerencsével sokak vesztét okozhatta volna, a színész ugyanis veszélyesen közel húzott el egy utasszállító óriásgép mellett.

A kaland szerencsésen végződött – nemcsak az utasok számára, akik ép bőrrel megúszták, hogy sikerült a sztár közelébe kerülniük, de Fordnak is, akit végül nem ítéltek el a légi közlekedés veszélyeztetéséért, bár erre minden esélye megvolt.

A sebezhetetlen

2015-ben „palacsintaméretű”, súlyos fejsérülést szenvedett egy repülőbalesetben, majd pár hét alatt talpra állt. Az ébredő Erő forgatásán

rácsukódott a Millennium Falcon mázsás, automatizált fémajtaja, és eltörte a lábát,

de a forgatásnak mindössze pár hetet kellett állnia, és a színésznek már kutyabaja sem volt.

Az állán lévő ikonikus forradást, amely az Indiana Jonesban külön eredettörténetet is kapott, szintén egy életveszélyes balesetben szerezte: egy reggel későn kelve, munkába sietve gyorshajtás közben lesodródott az útról, és egy villanypóznának csapódott,

miközben a biztonságos vezetés érdekében épp két kézzel próbálta magát bekötni.

Arca a kormánykeréknek ütődött, karakteres fizimiskáját sebészek rakták helyre olyan ügyesen, hogy a baleset egyetlen látható nyomaként csak a csinos kis forradás maradt.

Egy közülünk

Ford a földön sem akármivel közlekedik, a Szárnyas fejvadász folytatásának budapesti forgatására például magával hozta kábé kétmillió forintot érő bringáját.

Hogy aztán a legtermészetesebb módon bukkanjon fel kerékpárszaküzletben, majd két keréken ismerkedve a vidékkel Kisorosziban, Szentendrén és számos más helyen, boldog rajongói fotók garmadáját hagyva maga után.

De nemcsak turistaként jóarc, odahaza se híve a megkülönböztetett bánásmódnak. Meglehetősen ismert volt már, amikor egy este barátaival vacsorázva egyszer csak rádöbbent (mert mi más jutna az ember eszébe úgy a főfogás és a desszert között), hogy az egész társaságból egyedül ő nem visel fülbevalót. Tarthatatlan helyzet! Nosza, nekiindult, és beszédült az első útjába eső helyre, ahol vállaltak fülbelövést.

A bulvár annak idején a jóval fiatalabb Calista Flockharttal való összemelegedéssel együtt a midlife crisis csalhatatlan jeleként értelmezte az ékszert, de az máig megvan, ahogyan Flockhart is, immár 2010 óta feleség státuszban.

Da Man!

Ám Harrison Fordot nem csak ezért szeretjük. És nem is csak azért, mert rendszeresen kiáll fontos ügyek mellett, vagy mert szerinte Budapest a világ legjobb helye, ahova rendszeresen tervez visszajárni. Hanem azért, mert

ő mindannyiunk Han Solója, Rick Deckardja és Indyje, vagyis mindaz, akivé a legtöbb pasas válni szeretne:

egyszerre ragadozó és csibész, intelligens és ravasz, és nem kell neki se pókméreg, se adamantium ahhoz, hogy a legnagyobb gebaszból is épp bőrrel másszon ki.

A kiemelt kép és az első fotó forrása: GQ.