Korábban jópáran fordultak hozzánk azzal a nem kicsit merész kérdéssel, hogy vajh’ hogyan tudnának hódolni a motorozásnak, miközben nem veszítenek abból az úriemberes megjelenésből, aminek nagy hívei. Az igazán nagyot menő Kawasaki nindzsák természetesen elküldenének minket melegebb éghajlatra ezért, de úgy hisszük, hogy találtunk megoldást mind a kisebb, mind a nagyobb kivitelű gépszörnyekre alkalmazott eleganciára, ami remélhetőleg azért nyújt annyi védelmet is, hogy ne hiányoljuk a gerincmerevítővel ellátott szárazföldi búvárruhákat. 

Első körben élünk azzal a feltételezéssel, hogy emberünk kisebb kaszniban gondolkozott, mikor felénk fordult kérdésével, mivel ezzel lehetséges könnyebben összehozni a kifinomult megjelenést, de ennek ellenére megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy azt is bebizonyítsuk: nagyobb fordulatszám mellett is nézhetsz ki úgy, mint mondjuk Steve McQueen vagy Marlon Brando.

#1 Variációk kismotorra

A városi vagány fogalma azonnal átértékelődik, amint egy jól öltözött férfiember motorra pattan. Szinte természetes, hogy ez a lezser stílus Olaszország híresen laza vidékeinek szűk, macskaköves utcáiról szivárgott be az európai közízlésbe – és tette a robogót nemcsak egy közkedvelt népjárgánnyá, hanem egy találó kiegészítővé is a startup-ready-vállalkozók szexepiljén. A robogó ezenkívül remek bajtárs az urbánus környezetben, ahol akkora a sietség, hogy az ember még vécére is stopperrel megy.

Szerintem a városi közlekedés tömegnyomorában szívó emberek többsége elgondolkodott már azon, hogy vesz egy ilyen szerkezetet,

de persze nem mindenki valósítja meg ezt a tervet.

Ugyanakkor bátran kijelenthető, hogy egy ilyen kismotor olyan előnyökkel bír, ami mellett az épeszű ember nem mehet el szó nélkül, lásd:

• maga a robogó sokkal olcsóbb egy autóhoz képest,
• nevetséges három liter körüli a fogyasztása,
• B-s jogsival vezetheted,
• könnyebb vele parkolni,
• kicsi a károsanyag-kibocsátása,
• átcsapathatsz vele az autók között, mehetsz a buszsávban is.

Persze vannak azért elkerülhetetlen negatívumok is egy ilyen szerkezetnél, például, hogy elengedhetetlen beöltözni hozzá, egyrészt a hűvös, másrészt pedig a sérülésveszély miatt.

Ha saras-esős az idő, könnyen összemocskolódik az öltöny, bár az tény, hogy a robogóknak szerencsésebb a kialakítása ebből a szempontból, mint a nagyobb sportmotoré, mivel általában nagyobb felületen véd a szennyeződésektől. Ám sajnos a pingvineken és a pizzafutárokon kívül senkinek nincs biológiai képesítése a téli motorozáshoz, egy halandó embernek körülbelül három másodperc alatt fagy jégkásává a vére.

A robogózást sokkal inkább az enyhébb időjárási viszonyokra találták ki, amikor az embernek még jól is esik az a kis menetszél, ami lágyan rezgeti a pólója redőit.

Hogyan öltözz kismotorra

Aki nem járt még olasz nagyvárosban, az kimaradt a robogózás legautentikusabb élményéből, kihagyott egy olyan látványvilágot, ami Magyarországon – annak ellenére, hogy nálunk is egyre több a motoros – elképzelhetetlen. Egy akkora városban mint Róma, az emberek többsége kis Vespákkal és Piaggiokkal szeli az utakat; bámulatos élmény, mikor egy zöld lámpánál 200 kismotoros száguld el egyszerre, mindezt a klasszikus olaszos, hanyag eleganciával. Olyat is tapasztaltam, hogy a baráti párok úgy közlekednek, hogy amíg a férfiak vezetik a motort, addig a csajok hátul egymással szembefordulva üldögélnek. Kapaszkodnak, hogy ne essenek le, közben pedig jellegzetes gesztikulációval csevegnek egymással.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek,

aki igazán meg kívánja élni a robogózás élményét, a talján úriemberek példáját érdemes követnie, akik mind habitusban, mind külsőben kimaxolják a stílusos motorozást.

A robogó azért szerencsés választás, mert az ember relatíve nagy szabadságot kap az öltözködés terén. A lényeg természetesen mindig az, hogy a megfelelő védőfelszerelést biztosítva legyen, amellett viszont csak rajtad múlik, hogy milyen szerkót választasz aznapra.

Mire figyelj a biztonság érdekében:

• Teljesen zárt bukósisak: kötelező a használata, és nemcsak eséskor, de a menet közben felverődő tárgyaktól is véd.
• Kesztyű: Tapad és véd. Egy nagyon hasznos kellék, amit nem javasolt kispórolni.
• Dzseki: Ha rövid ujjúban csapatod, könnyen pórul járhatsz, hiszen 10 bőrgyógyászból 10 egyetért abban, hogy a húsz méteren keresztül a betonon meztelenül csúszás kárt tehet a bőrszövetekben. Nyáron nyilván meleg van, de azért az mégis kellemetlenebb, ami egy irtózatos taknyolás következményeként az ember pőre felkarjával történhet.
• Cipő: Ha papucsban motorozol, és nem vagy tagja a Baywatch-gárdának, akkor relatíve megszámlálhatatlan módon tudod tönkretenni a legfontosabb testrészeid egyikét. Maradj a cipőnél.

Persze azt is hülyeség lenne mondani, hogy aki a városban közlekedve egy tízperces munkába vezető útra vásárol robogót, az bugyolálja be magát, mint a matrjoskababát, hiszen tovább tartana az öltözködés magánál az útnál. Az én tanácsom inkább az, hogy

mérlegelve az út hosszát és relatív veszélyességét, mindig állapítsd meg, hogy mi az a megfelelő védőfelszerelés, ami kellően véd, de még nem jelent komoly kényelmetlenséget.

Kézenfekvő, hogy minél több időt töltesz a motoron, annál nagyobb a baleset esélye, de ha már rutinosabb vagy egy ilyen eszközön, akkor biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt, már-már megszokásból képes vagy felmérni a szükséges testpáncél mértékét. A legcélravezetőbb persze mindig az, ha nem száguldozol.

Maga a ruha

A kismotor azért szerencsés választás, mert rövidebb távokra ajánlott, nem igényel óriási protektoros védőfelszerelést, se szegecses bőrkabátot. Azt vehetsz fel, amit szeretnél, az igazán vagány arcok pedig simán összeöltözhetnek a robogójukkal. Az olasz stílus ebben az esetben is követendő példa; legyen kényelmes a ruházat, nyilván ne akadályozzon a vezetésben, ezen túl viszont

lehetőség szerint a smart casual irányba told el a szettet, mert a vagányabb kismotorokon az áll jól.

Nincsenek kimondott szabályok, hiszen a szabadság nem csak a vezetési élményben, de ebben is megmutatkozik. A gyakorlat azt mutatja, hogy a robogóra egyre több városi üzletember talál rá, mint az üzleti megbeszélések és a munkába sietés alternatívájára az autóval (ami lassú és nehézkes) és a bringával szemben (amin pedig jobban megizzadsz, így többnyire kénytelen vagy lengébben öltözni a melegben).

Fentebb az öltözködés szabadságáról írottakat komolyan gondoltuk, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy a melegítős athleisure-mókák kicsit testidegenek egy ilyen géptől. Ha mindenképp lazulnál, akkor inkább a Tehetséges Mr. Ripley-féle rövidnadrágos, lengébb inges szettek javallottak, de ha tényleg a munkába menethez használnád, akkor a robogóhoz fontold meg a manapság divatos, slimebb öltönyöket, zakókat, és a szoftosabb túrákra akár a mankle-t.

#2 Nagy kaszni, nagy felelősség

Nem foglak olyan blőd hazugságokkal kábítani, hogy a nagyobb kiszerelésre történő váltás bármennyiben praktikusabb, olcsóbb vagy kifinomultabb, mint egy kisrobogós megoldás. Ezzel ellentétben többet fogyaszt, mint Honey Boo Boo egész családja, kimondottan k*rva veszélyes, és nagyjából minden pillanatban és élethelyzetben egy hajszálnyira fogsz állni attól, hogy téged bélyegezzenek az utak ügyeletes faszkalapjának, amint a legkisebb hibát is véted. Listába is fölösleges szedni az esetleges előnyeit, mert nagyjából kimerül abban, hogy nagyobb távokra sokkal alkalmasabb, gyorsabban repeszt, összekulázza magát tőle mindenki, blabla. A kulcsszó amint a keresel a: VAGÁNY. Shut up and ride. 

Hogyan öltözz nagymotorra

Hatalmas szerencsénkre

a nagymotoros-életérzés egy szelete a nyolcvanas és a kilencvenes évek túlhevülései után visszakanyarodott az előző évszázad olyan szebb napjaiba, amikor a lóerők száz százalékban korreláltak az elegáns megjelenéssel.

Ilyen módon egy történelmi kitekintéssel lefedhető az összes olyan lehetséges stílus, amit érdemes lehet beújítani, ha nem annyira a tesztbabák elpusztíthatatlanságára mennél rá, hanem inkább a félformális stílóra.

Kezdjük ott, hogy ma már talán megmosolyogtatónak tűnhet gyapjúszövet zakókban feszíteni a mocin, de a 19. század végén a motorozás egy olyan úri kiváltság volt, ami megkövetelte ezt a kinézetet. A tehetős uraknak adniuk kellett magukra és a társadalmi helyzetükre, miközben a közlekedési aspektus még jelentősen háttérbe szorult. Az egyetlen kivételt azok a gumicsizmák képezték, amik elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy ne vigye le a menetszél a talpukat.

A tempó gyorsulásával ez a szett kiegészült az ikonikus bőrkesztyűvel is, illetve bejött az úgynevezett tányérsapka, amit egyrészt konszolidáltabb golfos papperokon látni manapság (vagy Brad Pitten), másrészt

ha nagyapám is ezzel kiegészülve járt volna a faluk közt a tanyamotorral, akkor még mindig lenne haja.

Nagymotorhoz annyira talán már nem illik manapság, de azért el lehet gondolkodni rajta.

Ami ennél esszenciálisabb darab az a sweater intézménye, amit a nagy klubok versenyzői hordtak rávarrt névcédulák és klublogók kíséretében, míg az egyszerű ember mondjuk egy sima fekete, garbós variánst kaphatott magára. Ugyan elegáns, mint a pokol és testre simuló kialakításban még akár egész jól védhet is, de kiegészítenénk a dolgot a húszas évek végén elterjedt bőrdzsekivel is, amit remélhetőleg nem kell nagyon bemutatni.

A máig klasszikusnak számító OG darabot Irving Schott tervezte az első világháborús kabátokon inspirálódva, és szerény módon Perfectónak nevezte el, a kedvenc szivarja után.

Ezt úgy a hetvenes évek környékén az amerikai punkkultúra tette teljes egészében magáévá, de mivel a kontextus rengeteget számít, így a megfelelő ruhadarabokkal (és mondjuk a segged alatt egy motorral) párosítva senki sem fog téged véletlenül Ramones-fannak nézni. Napjainkban ebbe a trendbe beszállt többek közt az All Saints és a Saint Lauren is, szóval bőven van miből válogatni, ha a költséghatékonyság nem kérdés számodra, az elegancia viszont igen.

A végére pedig már csak az a megkerülhetetlen sztétmentdarab maradt, ami a kétezres években jött be újra a köztudatba, a már általunk is többször emlegetett Barbour brand viaszolt pamutdzsekije, ami a bőrkabáttal szemben az eső ellen is teljes védelmet nyújt, és még zsebekkel is meg van pakolva a praktikusság jegyében. Ezzel az előző évszázadban egyedül a Belstaff vehette fel a versenyt a Trialmaster elnevezésű darabjukkal, amikkel kéz a kézben jóformán a mai napig teljesen leuralják a piacot.

Ehhez még hozzá lehet csapni

az engineer boot nevű találmányt, ami kialakításra valahol egy lakkcipő és egy lovaglócsizma közt helyezkedik el félúton, és nagyjából a legnagyobb kihagyható ziccer, ha komoly motorosként nem ilyet pattintasz a lábcsülkeidre.

Ezt ugyan a kétkerekűs társadalom a vasútsíneken dolgozó amerikai munkásemberektől lopta, de a legjobb praktikus ruházatok ugyebár mind hasonló mezőnyből érkeznek, szóval ez a fun fact abszolút hozzátesz az értékéhez.

A cikk alapjául szolgáló olvasói felvetés legfontosabb kérdésére, hogy miként lehet mégis elegánsnak maradni, ha az ember nagymotorral menne melóba/tárgyalni/üzletet kötni nincs egyszerű válasz. A biztonsági szempontból fontos elemeket muszáj magadra öltened, tehát úgy fogalmazunk:

a divat szempontjait ezeknek a tényezőknek kell alárendelned.

Ha egy jó dzseki alá kényelmesen beférsz zakóstul, tégy így, de fókuszálj inkább azokra az elegáns megoldásokra, amik kompatibilisek a motorosszerkókkal; ilyen például az ing-nyakkendő-kötött pulóver hármas.

De a biztonságod ne azon múljon, hogy nem akartad a tökéletesen belőtt séródat széjjelcseszni a sisakkal. Egyik esetben a faszára belőtt slicked backet bukod, a másik esetben az egész fejedet.