A nyolcvanas évek óta őt hívják, ha német vagy kelet-európai izomtömeget kell a vászonra vinni: volt Ivan Drago a Rocky IV-ben, először formálta meg He-mant és a Megtorlót, később pedig Tökéletes katona, majd A Feláldozhatók egyike lett. Mindez azonban csak Dolph Lundgren színészi oldala: kevesen tudják, hogy hat nyelven beszél, és a kémiához legalább annyira ért, mint a harcművészetekhez.
Dolph (eredetileg Hans) Lundgren 1957. november 3-án született a Stockholm melletti Spånga községben. Édesanyja tanárként, édesapja mérnök-közgazdászként dolgozott, a családban ő volt harmadik gyerek a négyből.
A középosztálybeli családnak nem volt könnyű sorsa: az apa valamiért úgy érezte, hogy nem úgy halad a karrierje, ahogyan eltervezte, az ebből keletkező feszültségét pedig otthon adta ki magából. Lundgren úgy emlékezett vissza, hogy az ilyen típusú dühkitörések mind verbális, mind fizikai agresszió formájában megjelentek.
Később úgy gondolta, hogy emiatt kezdett el küzdősportokkal (és később színjátszással is) foglalkozni. „Azt akartam érezni, hogy olyasvalaki vagyok, aki egyedül is el tudja érni azt, amit akar, hogy nem vagyok olyan lúzer, mint ahogy apám mondogatta nekem a tirádái során.
Úgy alakult tehát, hogy az apai szeretetért folyamatosan bizonyítania kellett. Keményen tanult és versenyszerűen sportolt, először dzsúdózott és jégkorongozott, majd 17 éves korától jött a nagy szerelem: a karate.
Zaklatott kamaszkorára később hálával vegyes nosztalgiával gondolt vissza. „Még mindig szeretem az apámat, bármi is történt. Sok minden van benne, amit még mindig csodálok. Gyerekként valószínűleg túlságosan is hasonlítottam rá. Nagyon makacs – talán ez az, amivel nem tudott megbirkózni.”
Működik a kémia?
Ez a bizonyítási vágy jellemezte egész fiatalkorát. Két évig szolgált a svéd tengerészgyalogságnál, majd beiratkozott a Királyi Műszaki Intézetbe, ahol vegyészmérnöki tanulmányokat folytatott.
Apja, aki megrekedt karrierjének okát az európaiak elmaradottságában látta, arra biztatta, hogy tanulmányait a tengerentúlon folytassa. Ezért megpályázott egy ösztöndíjat az Egyesült Államokban, és egy cserediák-program keretében megfordult Sydneyben is. Tehetségét jól mutatja, hogy hazai diplomája kézhezvétele után 1983-ban
Fulbright-ösztöndíjat kapott a bostoni MIT-n.
Azt azért nem osztogatják akárkinek. Az akadémiai pálya azonban ekkor már igen kevéssé vonzotta: nem tudta elképzelni, amint laborköpenyben egy vegyipari vállalatot irányít.
Tanulmányai alatt végig foglalkozott harcművészetekkel is, 25 évesen már két danja volt karatéból, a nyolcvanas évek elején pedig sorra nyerte az európai és világversenyeket. Emellett már fiatalon több nyelven beszélt: a svéd mellett az angol szinte második anyanyelve lett, de élete során megtanult franciául, németül, olaszul, japánul és spanyolul is.
Night clubból a filmvászonra
Már cserediák korában dolgozott kidobóemberként Sydneyben, később pedig a manhattani The Limelight nevű hírhedt szórakozóhelyen volt ajtónálló. Ekkor ismerte meg első nagy szerelmét, az ismert fekete modellt, Grace Jonest. A díva először testőrként alkalmazta Lundgrent, később azonban jóval szorosabbá vált a viszonyuk. Ismerősei már ekkor is azt mondogatták neki, hogy ezzel a fizimiskával akár filmekben is szerepelhetne. Nem is kellett sokáig győzködni: Boston helyett New Yorkba költözött a szerelméhez, az MIT-t pedig Warren Robertson Színházi Műhelyére cserélte.
Hullámzó színészi karrier
Lundgren legismertebb filmszerepei az 1985 és 1995 közötti tíz évre tehetők. A harmincas éveiben volt csúcsformában, ami jól jött az ekkoriban tesztoszterontól gőzölgő Hollywoodban.
Az utolsó Roger Moore-féle James Bond-filmben, az 1985-ös Halálvágtában debütált. Rögtön ezt követte életének talán legemlékezetesebb alakítása: a kegyetlen szovjet bokszoló, Ivan Drago, Rocky Balboa ellenfele a Rocky IV-ben. A főszereplőt alakító Sylvester Stallone egy ízben felidézte, hogy
a forgatáson Lundgren majdnem megölte őt egy jól sikerült pofonnal.
Akadtak persze pozitív szerepei is. Ő formálta meg először élő szereplőként a rajzfilmekből ismert He-Man és a Marvel képregényeiből ismert Megtorló figuráját. Az aranykort azonban Andrew Scott őrmester figurájával zárta le, aki a Tökéletes katona című Jean-Claude Van Damme-film főgonosza volt.
Lundgren a kilencvenes évek második felétől a „B” kategóriás VHS-sztár szintjére került. Ha gonosz kelet-európai, esetleg német katonát kellett alakítani, akkor a producerek minden bizonnyal őt próbálták meg elsőként leakasztani a szerephez. A 2000-es években pedig még rendező-forgatókönyvíróként is kipróbálta magát összesen nyolc alkalommal.
Magánélet és siker
Alkatára természetesen nemcsak a filmvilág, de a testépítők is felfigyeltek. Akarva-akaratlanul is a kor egyik férfiideálja lett, akinek edzéstervét és étrendjét mindenki meg akarta szerezni.
Talán a sok munka és hirtelen jött hírnév is közrejátszott abban, hogy viszonya Grace Jonesszal a nyolcvanas évek végére kifulladt. A szakítás után ismerte meg a nála tizenhárom évvel fiatalabb ékszertervezőt, Anette Qviberget. 1996-ban házasodtak össze, két gyermekük született: Ida és Greta. A család sok időt töltött a spanyolországi Marbellában, egy idő után pedig elhatározták, hogy ide is költöznek.
A házasságnak furcsa módon egy betöréses rablás vetett véget. Marbellai otthonukba 2009 májusában ismeretlen tettesek hatoltak be. Lundgren épp nem volt otthon, de idősebb lánya és felesége igen. A betörők megkötözték őket, és nekiláttak a ház kifosztásának, aztán a falon lógó képekből rájöttek, hogy valójában kinek a házában is vannak. Ezután a szajré nagy részét hátrahagyták, és gyorsan kereket oldottak.
Lundgren több interjúban is beszélt az esetről és mindig elmondta, hogy lelkifurdalása van, mert nem tudta megvédeni a családját:
Megkérte néhány barátját, hogy nyomozzanak egy kicsit a betörők után, de a magánakció nem járt eredménnyel. A betörés Anette-et és Idát súlyosan tramuatizálta, ami végül 2011-ben a házasság felbomlásához is vezetett. Lundgren egy rövid kapcsolat után 2020-ban nősült újra: jelenlegi felesége a nála 38 évvel fiatalabb norvég személyi edző, Emma Krokdal.
Akit a nosztalgia hozott vissza
Dolph Lundgren karrierjének másodvirágzása a 2010-es évek nosztalgiahullámával köszöntött be. Hollywood (woke és más újhullámok ide vagy oda) felismerte, hogy a közönség egy részének igenis szüksége van a nyolcvanas-kilencvenes évek férfiideáljaira.
Ezeket napjaink sztárjaival nemigen lehet pótolni, így a már hatvan felett járó idősebb generáció került lépéselőnybe. Jól mutatják ezt Lundgren Sylvester Stallone-nal közös projektjei, mint az öniróniától sem mentes A Feláldozhatók-trilógia vagy a Rocky-sorozat két spinoffja, a Creed első és második része.
Nem egy Laurence Olivier, de nem is baj
Dolph Lundgren ugyan nem a legnagyobb színészek egyikeként fog bekerülni a filmtörténetbe, de az ő élete jó példa lehet arra, hogy a kitartás és a szorgalom még a problémás családi helyzet ellenére is meghozhatja a maga gyümölcsét. Ő maga ezt így fogalmazta meg egy interjúja során:
Szeretjük az őszinte akcióhősöket: