Ezért érdemel több megértést a felheccelt Mike Tyson, mint a ripacskodó Will Smith

Szerző: Lakinger Béla

Verekedni, pofozkodni: gáz – de ütés és ütés között van különbség.

Nem emel vádat Mike Tyson ellen a kaliforniai San Mateo megyei ügyészség a reptéri pofozkodás ügyében – írják az amerikai lapok.

Az incidens még április közepén történt egy felszállásra váró repülőgép fedélzetén. Van róla egy több részből összevágott videó, ezen az látszik, hogy egy fiatal férfi magyaráz az előtte lévő üléssorban ülő Tysonnak, aki nem reagál. A következő felvételen viszont már hátrafordul, és többször megüti a fickót.

A szemtanúk szerint a feltehetően valamilyen szer hatása alatt álló figura többször beszólt az egykori bokszvilágbajnoknak, sőt állítólag egy vizespalackkal is megdobta. Utóbbit tagadja, de közölte, hogy nem akarja a történtekért beperelni Tysont. (Egyébként az sem őt.)

Ott bibis

Most azt hagyjuk, hogy mennyire ostobának kell lenni ahhoz, hogy valaki azt az embert kezdje hergelni, akinek az ütése annak idején a nehézsúlyban is rettegett volt – 58 profi meccséből 44-et kiütéssel vagy technikai K. O.-val nyert meg –, nem a hidegvéréről híres, és

55 évesen sem tűnik nagyon elpuhultnak.

Maradjunk abban, hogy olcsón megúszta a srác azzal a néhány horzsolással, és valószínűleg örülhet, hogy Tyson épp egy április 20-ai eseményről érkezett, tehát a szokásosnál nyugodtabb lehetett. (Közismerten nagy szmóker az öreg, fotózták már le klarinét méretű spanglival, amellett üzletileg is érdekelt a kannabiszkultúrában.)

Rosszabbul is végződhetett volna

A dolog tehát valószínűleg ennyivel lezárul, amivel mindkét fél elégedett lehet: az izgága tökfej azért, mert nincsenek maradandó sérülései, Tyson meg azért, mert nem lesz jogi következmény. Ha lenne, azzal visszaesőként elég rosszul járhatna – a 90-es évek eleji nemierőszak-ügye óta is akadt dolga a törvénnyel, utcai verekedésbe is keveredett.

Nem az amerikai jogrendszer kontextusában, de nemrég írtunk arról, hogy mennyire ráfázhat, aki először üt, hiába zaklatták előtte, mint most Iron Mike-ot. Jogilag tehát nem esne gyökeresen más megítélés alá, amit Tyson tett és amit az Oscar-gálán Will Smith bemutatott, miután Chris Rock elsütött egy poént a feleségéről. Érdemes ugyanakkor megállni egy pillanatra, mert az elmúlt hetekben több olyan kommentet olvastunk internetszerte, amely párhuzamot vont a két eset között.

Nos, tegyük tisztába a dolgokat: a kettő rohadtul nem ugyanaz.

Will Smith jelenete után leírtuk már, mit gondolunk a pofozkodásáról, de talán érdemes felvillantani a különbségeket. Smith közszereplőként, sőt reménybeli főszereplőként jelent meg egy nyilvános eseményen. Vele szemben, a színpadon egy olyan ember állt, akit, minden meghívott számára világos módon, azért szerződtettek, hogy vicceket mondjon, részben a jelenlévők kárára. És aki ugyan helyzeti előnyben volt a mikrofonnal, de fizikailag nyilvánvalóan nem védhette meg magát. (Akkor sem, ha esetleg nem egy elcsúszott pofont kapott volna, hanem jóval többet.) Smith nem szólt vissza a poénra, nem kérte ki magának, hanem

szó nélkül, azonnal ütött.

Tyson magánszférájába egy hétköznapi helyzetben nyomult be egy hívatlan suttyó. Az utasok azt mondták, hogy az exbokszoló először készségesen csinált vele egy szelfit. A gond az volt, hogy a fickó tolakodóan, egyesek szerint agresszív modorban tovább magyarázott neki. Tyson ekkor szólt, hogy hagyja békén – ez egy fontos momentum, megtörtént a határok kijelölése, nem lehet arra hivatkozni, hogy “nem gondoltam, hogy zavarom”. Az idegesítő viselkedés innentől tudatos inzultus.

Azért őt se mentsük fel

Ettől függetlenül nyilván nem lett volna muszáj ütni, és ha Tyson nem az lenne, aki, akkor talán nem is teszi, hanem szól a személyzetnek, hogy csináljanak valamit a provokátorral. Jobb megoldás lett volna, és még a floridai utat sem kellett volna elhalasztani a rendőrségi kihallgatás kedvéért. Az ügy megítélésében aligha használ neki a múltja, az imidzse, ellentétben a jófiúval, aki, ugye, a hitvesét oltalmazta, nem a privátszféráját.

Szóval nem akarjuk megvédeni az ökölhasználatról leszokni képtelen bunyóst, de ebben a helyzetben több megértést érdemel, mint a lovagiasság két lábon járó 21. századi karikatúrája.

Itt van még jó kis kontent