Korábban összeraktunk már egy válogatást a megtekintésre érdemes stílusinspirációs sorozatokból, most pedig irány a mozi! Klasszikusok jönnek olyan színészlegendákkal, akik a hőskorban a magukra igényes férfiak egész generációját oktatták öltözködésre.
Bár a legnagyobb hatású filmeket külön-külön is szoktuk elemezni férfistílus szempontjából, most – nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül – összeszedtünk 10 olyan alkotást, amely nemcsak filmművészeti szempontból fontos, de az öltözködéshez is klassz inspirációval szolgál.
Próbáltunk olyanokat választani, amelyek könnyen elrepülhettek a radarod alatt, mivel a legtöbbjük itthon nem került be a főműsoridős klasszikusok közé, nyugatabbra azonban idővel mégis kultikussá váltak.
#8 Észak-északnyugat (North by Northwest)
Alfred Hitchcock kisember a pácban filmjeinek egyik legemlékezetesebb darabjában Roger Thornhill (Cary Grant) egy hülye félreértés miatt hatalmas csávába keveredik, azonban – a kellemetlen körülmények ellenére – nemcsak a hidegvérét és humorérzéket őrzi meg, de stílusát is.
Az Észak-északnyugat – amellett, hogy kiváló kémthriller, számos felejthetetlen set piece-szel (kukoricamező! Mount Rushmore!) – kitűnően demonstrálja, hogy nem kell tízmillió különféle outfit ahhoz, hogy menekülés közben is nagy király maradjon az ember.
Cary Grant lényegében az egész filmet egy fehér inggel viselt szürke öltönyben tolja végig, és egyáltalán nincs hiányérzete a nézőnek, sőt: tökéletes uniformis. A teknőchéjkeretes napszemüveg már csak hab a tortán.
#7 Opera (Opera/Terror at The Opera)
Dario Argento rendező a stilisztika mestere: a legjobb filmjei audiovizuális sokkal szolgálnak a gyanútlan nézők számára az elképesztő, szinte nem evilági, csodálatosan bevilágított helyszínekkel, a dobhártyarepesztőn hangos zenékkel (Goblin!) és persze a makulátlan megjelenésű szereplőkkel.
Az olasz bőrkesztyűs gyilkosos thrillerekben, vagyis a giallókban még a legszadistább gyilkosok is úgy festenek, mint akiket a skatulyából rántottak ki, és
hiába folyik hektoliterszámra a természetellenesen piros vérpatak, annyira stílusos mindenki, hogy azzal egy harmadik körös tőkebefektetést is könnyedén bezsákolnának az induló startupjukhoz.
Azért pont az Opera került a listára, mert ebben szerepel a modern civilizáció történetének egyik legelegánsabb rendőrfelügyelője, Alan Santini (Urbano Barberini), aki miatt már önmagában is megtekintésre érdemes.
De amúgy bármelyik klasszikus Argento- vagy Bava-filmet beszúrhattuk volna. Ha inspiráló outfitekbe öltözött gyilkosokra, nyomozókra, sikolykirálynőkre és nem mellesleg iszonyatosan menő filmekre vágysz, ne hagyd ki például A kristálytollú madarat (L’uccello dalle piume di cristallo), a Mélyvöröst (Profondo Rosso), a Tenebrae-t, a Giorgio Armani által stylingolt Phenomenát, A vér öblét (A Bay of Blood) és a kimondottan divatról szóló Vér és fekete csipkét (Blood and Black Lace) sem.
#6 Kifulladásig (À bout de souffle)
Jean-Luc Godard első rendezése a francia újhullámos (nouvelle vague) filmek legkoraibb darabja, és egyben az egyik legjobb is: a Jean Seberg és Jean-Paul Belmondo legendás párosával készült mozi nem véletlenül lett Quentin Tarantino egyik legfontosabb inspirációja. És a miénk is:
Belmondo annyira laza ebben a filmben, hogy jógaórákon a háttérben kéne loopolva vetíteni.
Nagyon kevesen tudják ilyen lezserül viselni az öltönyt és a kalapot.
És még kevesebben tudják ilyen hanyag eleganciával beadni a köntöst. Hiába gyilkos és tolvaj, az ember sokszor azon kapja magát, hogy szurkol neki, vagy legalábbis a szájban fityegő cigijének és az aviátor-napszemcsijének mindenképpen.
#5 Tőrbe ejtve (Knives Out)
Oké, ezt a filmet könnyen lehet, hogy láttad, meg nem is régi klasszikus, de Rian Johnson csavaros, Agatha Christie regényeit, a Columbót és a Cluedo társasjátékok elemeit vegyítő krimivígjátéka stílustanulmányként (és Ana De Armas miatt) is azokhoz mérhető.
Daniel Craig furcsa déli akcentussal beszélő, CSI:KFC-detektív Benoit Blanc-ja nemcsak rendhagyó nyomozásból ad leckét, de eleganciából is. Tweed-öltönyök, borostyánszínű szemüvegkeretek, nadrágtartók – ahogy az ember a klasszikus magánnyomozó-eleganciát elképzeli.
Chris Evans Ransomjának szerkóját pedig bármelyik földi halandó simán lehozhatja:
a camel-kabátos, kötött Arak-pulóveres, Ray-Ban Round Classic napszemüveges, paisley-sálas, bőr-loaferes szerkó rafináltan elegáns, mégsem kell két danos divatcsászárnak lenni hozzá.
#4 A Keselyű három napja (Three Days of The Condor)
Ha vérszomjas ügynökök vadásznak az emberre, és túl kell élnie három (a könyvben hat) napot, akkor természetesen az illendő viselet a legfontosabb prioritás – Robert Redford pedig mesterkurzust tart a hetvenes évek maszkulin eleganciájából. Annyira, hogy bármelyik kompozíciója érvényes lehet ma is: a kétsoros, gyapjú tengerészkabát, vagyis a peacoat, az egyik legfontosabb őszi-téli alapdarab, ami instant megcsinálja a napot.
Főleg a gallért csibészesen felcsapva, mint Redford, nehogy leégjen az ember tarkója a májusi tizennyolc fokban.
Lehajtott gallérral ráadásul kevésbé lenne fenyegető ez a jelenet:
Persze az sem mindegy, mi lóg ki a kabát alól. Tavaly végre visszatért a trapézosabb, de azért nem Hair-kosztüm bootcut-nadrágszabás, és ha megpróbálnád a stílust, A keselyű három napja szettjei príma inspirációval szolgálnak:
Akár egy az egyben is lemásolhatók, mert az igazi stílus kortalan. Hát még a tükörlencsés Aviator, amiben a nézők is kiválóan láthatják a szemből támadó gazembereket. Mellesleg a film szintén bizonyítja, hogy a pilótakeretbe optikai lencse is bátran applikálható.
#3 Az édes élet (La Dolce Vita)
Baromi nehéz volt eldönteni, melyik Marcello Mastroianni–Fellini kooperáció kerüljön ide; ez vagy a 8 és 1/2, főleg, hogy
Mastroianni mindkettőben
úgy hozza a dizájner-napszemüveges olasz dzsigoló vérlázító flegmaságát, hogy azért téged a vatikáni svájci gárda a bejáratnál visszafordítana.
De végül a La Dolce Vita került az ajánlóba, mert könnyebben befogadható film, és úgy adja át az olasz főváros fesztelen miliőjét, ahogy arra csak Fellini képes. (Lásd még: a Róma című filmjét. De azért Paolo Sorrentino is elég nagyot ment A nagy szépséggel (La Grande Bellezza). Ha ránk hallgatsz, megnézed mindet.)
Piero Gherardi jelmeztervező-stylist-művészeti vezető egyszerű (kétgombos, egysoros, hagyományos reveres), mégis eszelősen stílusos öltönyöket adott minden férfiszereplőre, és persze ki tudná (és akarná) elfeledni Anita Ekberg ruháját a híres fürdőzős jelenetnél.
#2 A Thomas Crown-ügy (A Thomas Crown Affair)
Mármint az 1968-as verzió, Steve McQueennel és a csodálatos Faye Dunawayjel. Nem mintha nem csípnénk a Die Hard-os John McTiernan filmjét Pierce Brosnannel, de azért mégis csak McQueen a Kúlság királya, ebben a filmben pedig nem a rá gyakran jellemző, benzinszagú amerikai fenegyereket hozza, hanem a szofisztikált elegancia jegyében műkincstolvajkodik.
Egyértelműen a háromrészes, négyzetrácsos öltöny a film sztárja, meg persze az ikonikus Persol 714 napszemüveg, ami szinte hozzánőtt Steve McQueenhez – azóta a Persol is Steve McQueen-modellként hivatkozik rá.
Azért persze a Cartier Tank Américaine karóra és a bomberdzseki sem semmi, és McQueenen kívül vélhetően kevesen tudnának önazonosan beadni egy narancsinges, kisgatyás hajókázós outfitet.
#1 Bullitt (San Franciscó-i zsaru)
Mivel egy íratlan szabály szerint egy filmstíluslista legalább 20 százalékát Steve McQueen-filmeknek kell kiadniuk,
muszáj volt még egy alkotást bedobnunk a Beech Grove-i fenegyerek főszereplésével.
A Bullitt nyomozója a faékegyszerűen összerakott smartcasual-szerelések nagyura: vastag, sálgalléros gyapjúkardigán, világos inggel; merinogyapjú-garbó sportzakóval; sivatagi Clarks bakancs mindennel.
A jó hír, hogy rendkívül egyszerű lekopizni ezeket az összeállításokat, ha az ember a fastfashion-márkák helyett a nívósabb múltú gyártóktól válogat ruhákat, és a viselésük simán megtriplázza az ember karizmapontjait. A rossz hír, hogy Steve McQueen menősége utánozhatatlan. Próbálkozni azonban nemcsak hogy ér, de kötelező.
Korábban 10 stílusos sorozatot is ajánlottunk: