A mozivászon mellett időnként a tévéképernyőn is felbukkannak olyan alkotások, amelyeknek minden képkockája szinte csöpög a stílustól. Összeszedtünk tíz sorozatot, amely nemcsak dramaturgiai és színészi szempontból érdemes a figyelemre, de divatinspirációként is tökéletesen működik.
#10 Hannibal
Thomas Harris törvényszéki pszichiátere/pszichopatája, a kannibál Hannibal Lecter nemcsak különleges, emberhúsban gazdag gasztronómiai fogásairól híres, hanem szofisztikált stílusáról is. Bryan Fuller mindig nagy hangsúlyt fektet a sorozatainak esztétikájára (gondolj csak a Pushing Daisies mesevilágára vagy a Wonderfalls stilizált niagarás-lakókocsiparkos fantasyjére), és a Hannibalnál még a szokásosnál is jobban megtolta a stilómétert.
Minden beállítás, minden enteriőr, minden kellék a helyén van, Hannibal Lecter pedig elképesztően kifinomult öltözködésével kitűnik a többi szereplő közül:
a háromrészes, kockás öltönyöket jellemzően paisley-mintás nyakkendőkkel kombinálja, és a duplacsatos cipőt is gyakran előkapja a szekrényéből.
Csak ritkán érdemes ennyire kiöltözni, mert egyértelműen nagyon erős dominanciát sugall – viszont ha ez a cél, és le tudod hozni, csak bátran.
#9 Twin Peaks
Vörös függönyök, pepitapadlók, csörgő vonalas telefonok, táncoló törpék – David Lynch műveiben gyakran a hagyományos narratíva helyett az álomlogika határozza meg a cselekményt, és Lynch minden egyes részletre kiemelten odafigyel, minden tárgy szimbolizál valamit.
A Mark Frosttal közösen alkotott sorozat főszereplője a kávé- és sütiimádó FBI-ügynök, Dale Cooper. Az ügynök mindig úgy fest, mintha skatulyából húzták volna ki, és a védjegyévé vált, klasszikus, sötét öltönyös, csillogóra waxolt slickedback-sérós megjelenés biztonságot, erőt és magabiztosságot sugall – ha valaki a végére tud járni a Laura Palmer-gyilkosságnak, akkor az Cooper.
A 2017-es sorozatban felbukkanó alteregója menő broflow-frizurával és vagány bőrdzsekivel hozza a gonoszságot. Lynch pontosan tudja, milyen egyszerűen lehet elmondani rengeteget egy-egy karakterről már a puszta megjelenésével.
#8 Mad Men – Reklámőrültek (Mad Men)
Vékony zakóhajtókák és még vékonyabb nyakkendők, tükörfényesre suvickolt bőrcipők, tökéletes választékok, Lucky Strike cigaretták, századközepi-modern enteriőrök, whiskyzés meló közben…
A hatvanas évek legmenőbb reklámszakemberei tudtak élni, és a sorozatból nemcsak a marketingesek profitálhatnak. Ha végignézed a Mad Men 7 évadát, lazán mesterdiplomát szerezhetsz eleganciából is. Don Drapernek pedig ott a helye sorozattörténelem legjobb antihősei között.
#7 Birmingham bandái (Peaky Blinders)
Nemrég ért véget a birminghami Shelby gengsztercsalád életét bemutató sorozat, amelynek minden része felért egy húszas-harmincas évekbeli divatbemutatóval – nézz csak rájuk:
A háromrészes öltönyök, a pengesapkák és a disconnectedundercut-frizurák eleve kötelező néznivalóvá teszik a Peaky Blinderst a stílusérzékeny arcok számára. De az egész gárda (Cillian Murphyvel az élen) bravúrosat alakít, Steven Knight forgatókönyve pedig mind a karakterívek, mind cselekmény szempontjából lebilincselővé teszi a brit sorozatot.
Itt írtunk róla bővebben:
#6 Sherlock
Szintén britek, csak a törvény másik oldaláról. Sir Arthur Conan Doyle géniusz mesterdetektívjét rengetegen (majdnem 350-en!) eljátszották már az évek során, azonban Steven Moffat és Mark Gatiss tévéfilm-sorozatának mindenképp ott a helye a Sherlock Holmes-adaptációk élvonalában.
A jelenkorba helyezett történetben egy valódi kortárs Holmest kapunk (Benedict Cumberbatch alakítása megcsinálta a karrierjét), Martin Freeman pedig kiváló Watson mellette. Szerencsére a ruhákat épphogy csak modernizálták: Sherlock térd alá érő, felhajtott galléros, Belstaff márkájú tweedkabátja meghatározza a detektív megjelenését, bizonyítva, hogy nem szükségszerű a jólöltözöttséghez a terjedelmes ruhatár –
elég egy látványos fókuszdarab, ami aztán simán az ember védjegyévé válhat.
Watson pedig a brit smart casualt virítja, szintén pedigrés angol ruhadarabokban: az elegáns, mellényes szetteket gyakran Harrington dzsekivel kombózza.
#5 Archer
Sterling Archer a sorozat folyamán végig szalonspicces, részeg vagy másnapos – ennek ellenére mindig stílusos. Ez részben annak köszönhető, hogy rajzolt karakterről van szó, de az animált titkosügynök öltözködésében kiválóan megjelenik a korszakos kémfilmek stílusának legjava – a tökéletesen szabott öltönyökkel és szmokingokkal, a chinós-sportzakós szerelésekkel és a hollywoodi film noirokra hajazó szettekkel.
Archer az egyik legfontosabb rajzolt stílusikon, aki nem mellesleg vicces is. Nagyon. Ha szereted a rendkívül elborult humort, a klasszikus férfistílust és a James Bond-filmeket, mindenképp ajánlott rámenni a sorozatra.
#4 Miami Vice
A zseniális Michael Mann Floridában játszódó zsarusorozata meghatározta a korszak stílusát – jó példa erre a Jóbarátok vicces flashback-jelenete Chandlerrel és Joey-val –, főképp a Hugo Boss és Versace öltönyökben és pasztellszínekben páváskodó Sonny Crockett (Don Johnson) karakterével. Crockett a legmenőbb nyári stílusikon – bár a teljes outfitjeit nem feltétlenül jó ötlet utánozni, a színkombóit bármikor lenyúlhatod, ha felpörgetnéd a stílusodat.
A Miami Vice pontosan az a sorozat, amire az embernek a nehéz időkben szüksége van: napsütés, pálmafák, óceán, villámgyors sportkocsik, szupergonosz rosszfiúk és Jan Hammer szintiben gazdag zenéje garantáltan feldob mindenkit. Mann 2006-os filmes adaptációja (Colin Farrell-lel és Jamie Foxxszal) is elképesztően jó, bár jóval sötétebb tónusú, mint a sorozat.
Itt írtunk bővebben a Miami Vice-ról:
#3 A törvény embere (Justified)
Americana kimaxolva. A legendás krimi- és westerníró, Elmore Leonard megalkotta egyik legemlékezetesebb karakterét Pronto című regényében: Raylan Givens rendőrbíró egyszerre vérkemény és emberi – mindemellett pedig humora is van. Graham Yost (egyebek közt a Féktelenül írója) parádés adaptációt alkotott, persze ebben nagy szerepe volt Timothy Olyphantnak, aki pazarul hozza a sármos, Stetson-kalapos, vagány rendőrt.
Az öltözködése – a nívós Tag Heuer karórát leszámítva – klasszikus americana: chambray-farmeringek, sportzakók, farmer-trucker-dzsekik, egyenes szabású Levi’s 501-esek és veszkócsizmák adják Raylan ruhatárjának gerincét. A kalap sosem marad el, nagyon ritkán látni a rendőrbírót fedetlen fővel – ezzel viccelődnek is a sorozatban –, és bár a cowboykalap itthon eléggé tájidegen,
ha jól állnak a kalapok, sapkák, és nem szeretsz a hajaddal barmolni, simán védjeggyé teheted a fejfedős stílt.
A sorozat amúgy hét év kihagyás után hamarosan folytatódik.
#2 Kaliforgia (Californication)
A Charles Bukowski ihlette sorozat főszereplője Hank Moody (David Duchovny) író, blogger, tanár és gyakorló alkoholista, aki látszólag nem fordít nagy figyelmet az öltözködésére:
folyton fekete, grafitszürke vagy sötétkék pólóban, ingben és indigókék farmerben jár,
amire néha felkap egy sportzakót vagy caféracer-bőrdzsekit. A szetteket vagy chelsea-csizmával vagy Nike Cortez lépőkkel kombinálja. Egy-egy öltönyös alkalmat leszámítva nincs más megjelenése, mégis működnek a cuccai.
Moody sikerének titka, hogy tudja, mi áll jól neki, emellett pedig a baromi egyszerű darabokból valóban minőséget vásárol, és odafigyel a kiegészítőkre: klasszikus Ray-Ban vagy Persol napszemüvegekkel koronázza meg a szereléseit/rejti el a másnaposságát.
#1 Bakelit (Vinyl)
Martin Scorsese és Mick Jagger (igen, a Rolling Stones-frontember) közös sorozata a zeneipar kokainmámoros, alkoholgőzös aranykorát mutatja be: a hetvenes években játszódó Vinyl a punk, a diszkó és a hiphop születéséről szól egy nagymenő zeneproducer szemszögéből.
Az epizódokban felbukkannak a korszak leghíresebb rocksztárjai, és John Dunn jelmeztervező durván kimaxolta a stílust:
a sorozat tobzódik trapéznadrágokban, széles zakóreverekben, velúrban, kubai galléros és pszichedelikus mintájú ingekben és menő bőrdzsekikben.
A hetvenes évek stílusának nagy rajongójaként Tom Ford is elismerően csettintene a jelmezek láttán. Nem meglepő módon a sorozat zenéje is fantasztikus.
Bár a Scorsese rendezte pilot-epizód minőségét nem hozza a többi rész, így is kitűnő néznivaló, zene- és divatkedvelőknek egyszerűen kötelező.
Szintén Scorsese, szintén baromira stílusos: