Kipihenve a karácsony és a szilveszter fáradalmait, túl az első nagy „idén nem iszom és nem bulizok” fellángoláson, február magasságában elkezd mocorogni az emberben a gondolat, hogy ideje lenne már kicsit kimozdulni. Hasznos eszmefuttatás következik arról, miként kerülheted el a másnapra vállalhatatlanná váló leállatiasodást.
Jön a farsang meg az anti-valentin bulik meg az új szemeszter meg miegymások, így valahogy mindig fel-felbukkan egy kiváló indok arra, miért éppen ma vesd bele magad a belváros forgatagába némi alkohol kíséretében és pár sármos pofi (felületes) megismerésének reményében.
Ilyenkor, egy gyors (kinél 10 perc, kinél 2 óra) tükör előtti agonizálást követően meg is lesz a megfelelő ruha, melynek kiválasztásakor talán még a mi itinerünk is hasznodra lesz (katt). Majd pár perccel később kedvenc tűsarkaidon billegve már intesz is a taxi után, ami egy könnyed este felé hivatott repíteni. Persze konkrét elképzeléseid vannak az éjszakára nézve, és szilárdan hiszed még ekkor, hogy minden úgy is fog alakulni. Kortól, élethelyzettől, lelkiállapottól függően rendszerint három variáció közül választasz.
A. verzió
Nem pasizok, nem iszom, mindenképpen egyedül érkezem haza, még véletlenül sem írok majd részegen az exemnek (mert hát ugye nem is iszok), csak kimozdulok kicsit a csajokkal.
Itt igazából már nyálazhatnád is a borítékot, amelybe saját magadnak címzett leveled teszed az alábbi kétszavas üzenettel ellátva „Csalódtam benned!”. Merthogy egy ilyen este megvalósulásának az esélye olyan nagyon elenyésző, mint a Tinderen köttetett örök szerelmek száma. Persze nem azt mondom, hogy nincs arra példa, hogy egy csajos este tényleg csak egy barátnőkkel eltöltött kellemes pár óra tudjon maradni max két pohár bor, némi csacsogás és egy kevés disztingvált fenékrázás kíséretében, de valahogy az esetek többségében a képlet ettől mindig összetettebb lesz. Hiszen ahhoz, hogy pont ennyire vágyj, totálisan kiegyensúlyozott életre, nullára redukált feszültségszintre, harmonikus párkapcsolatra, heti öt jógára és sok-sok korábbi hardcore buli tapasztalatára van szükség.
B. verzió
Ma megiszok, felszedek, hazaviszek, mindent és mindenkit, mert fiatal vagyok/ mert egyszer élünk/ mert megtehetem / mert boldog vagyok / mert kivagyok / mert miért ne…
és a felsorolást még folytathatnám oldalakon át. Hiszen az okok változóinak sora elég hosszúra nyúlik. Az mindenesetre biztos, hogy az esetek jelentős hányadában, ha mi, leányok nekiindulunk az éjszakának, akkor célunk inkább a komfortzónán túli tapasztalás és az agy üresbe kapcsolása, mint az illedelmes jobbra kettő – balra kettő.
C. verzió
Rohadtul nincs is kedvem ehhez az egészhez, ha nem a Kati/Béla akarná ennyire, ki se tettem volna a lábam. De megiszok egy bambit, jópofizok egy órát, éjfélre már ágyban is leszek.
Aham, vagy nem. És általában a vagy nem érvényesül. Mert ilyenekből szoktak a legjobb bulik és sztorik kikerekedni. Sokszor olyan,
mintha a sors ezeket az életunt kedvtelen perceket akkora pazarlásnak érezné, hogy inkább szánakozva vág hozzánk egy zsivány tekintetű fiúkát,
néhányat a kedvenc koktélunkból és a legjobb zenékből, mondván: „Nesze, a fancsali ábrázatod mutogatásánál még az is jobb, ha holnap majd leég a képedről a bőr a ma esti performance-odra emlékezve.” És milyen igaza van annak a bizonyos sornak vagy a véletlenek lapjait osztó mindenhatónak. Hiszen inkább egy pironkodó másnap, mint egy savanyú ábrázatú józan lámpaoltás egyedül, míg mások kimaxolják az életet.
Azonban
A carpe diem perceiben sem árt azért némi józan észt préselni a bormámoros gondolatfoszlányok közé, mert a másnapi pironkodás egy dolog, de ahogy az internet nem feledi a részeg fenékvillantásokat, úgy az exed kezébe is csúnya adut adsz egy végletes kitárulkozással, arról nem is beszélve, hogy a tested sem biztos, hogy mindent elbír, amit beletömnél, amin átesel vagy amit a másnap fájdalmai jelentenek majd.
Szóval áldozzunk néhány percet és pár magvas gondolatot arra, mi lebegjen még akkor is a szemed előtt, amikor már adott esetben kettőig sem látsz.
#1 Az utolsót már ne idd meg
Mert alapvetően igazából nem cél az, hogy kettőig se láss. Az meg pláne nem, hogy az input hirtelen outputba csapjon át, és a teljes méltóságodat sutba dobva, a wc kormánykerekét támasztva merengj az élet értelmén. De legalábbis azon, hogy mi a francért ittál annyit. Hidd el, nem leszel boldogabb, gondtalanabb, elégedettebb se az estéddel, sem az életeddel, amikor másnap a cipődről takarítod az előző esti pezsgő átdolgozott maradványát.
És ne mondd, hogy nem vagy a magad ura, mert az esetek többségében igenis megvan még az a századmásodperc amikor a test küld egy utolsó jelzőrakétát a felfogásra még épp alkalmas tudatodnak, hogy most kellene abbahagyni. Ilyenkor még megállhatsz. És képzeld, attól még nem leszel túl józan, nem fogod hirtelen realizálni, hogy a helyiségben csak olyan békák vannak, akikből akármennyi csókolgatás után sem lesz királyfi, és a zenét se fogod pocsékabbnak érezni, mint amilyen, szóval nem fog szignifikáns csökkenés beállni az est színvonalát illetően, csak éppen megspórolsz magadnak néhány kellemetlen percet.
#2 Sose feledd, hány éves vagy
Persze az életkor csak egy szám, ami összességében semmit sem determinál, de azért mégsem árt helyén kezelni a dolgokat. A tizenévek végén, huszonévek elején feszegetni a határokat és olykor-olykor túlszaladni az egészséges mezsgyén abszolút rendjén van, sőt szinte kötelező velejárója a szükségszerű tapasztalatgyűjtésnek. Nem is igazán botránkozik meg senki a bulinegyedben szombat este bizonytalanul botorkáló és a kelleténél talán hangosabb és jobb kedvű fiatalságon, hiszen legtöbbünknek vannak hasonló emlékei. Sőt, még az is lehet, hogy éppen nosztalgiázva sóhajtunk fel,
„de jó is volt, amikor még legálisan lehettünk huligánok anélkül, hogy hülyét csináltunk volna magunkból”.
Merthogy, ugyanez harminc vagy akár negyven plusszal már nem ugyanazt a képet festi, ahogy 15 évesen sem. Előbbi szimplán csak idétlen, utóbbiért jár a tasli, hiszen éppen elég 5-10 évet pro level bulizással elverni, az is ad annyi dehidratáltságot, ami aztán később cseppet sem szexi ráncokban realizálódhat majd. Ma már Hollywoodban sem igazán divat 21 évesen kiégni, szóval felesleges kapkodni. Túltolni az örökifjú sztájlt pedig még feleslegesebb, mert inkább komikus leszel tőle, mint dögös.
#3 Ne legyél ribi
Az alkohol, mint tudjuk, azért jó, mert oldja a gátlásokat, felszabadít, és még a sarokban petrezselymet árulókból is ki tudja hozni az önfeledten bulizó Ginger Rogerst. Ilyenkor mindenki jobb táncosnak, biztosabb nyelvzsonglőrnek és minimum Playboy-modell szintű szexszimbólumnak érzi magát.
Eddig nincs is gond. Bár így lenne ez alkohol nélkül is, rögtön kevesebb dolga lenne a pszichológusoknak. Viszont ott már akadhatnak problémák, ahol ezzel a magabiztossággal együtt a közönségességre való hajlam is megnő, és a lábak is olyan könnyen nyílnak, mint a csavaros borosüvegek. Mármint ez nem másoknak baj.
A könnyű prédára és lepattanóra vadászóknak kifejezett kedvence leszel,
de számodra az akkor éppen felszabadító érzés másnap könnyen az eldobott papírzsebkendő érzetét jelenti majd. Persze vannak kivételek, és van, amikor pont annyi kell, amennyit egy ilyen élmény adhat, de azért nem kell mindent elhinni, amit a Szex és New Yorkban hallottál, még ha neked is Samantha volt a kedvenced, akkor sem. Ráadásul ahogyan az utolsó utáni pohár esetében, rendszerint itt is van egy pillanat, amikor pontosan tudod, mit nem kéne. Csak annyi a feladat, hogy hallgass magadra.
#4 Hagyd otthon a közösségi médiát
Nemcsak azért, mert nem eredetileg nem azzal a céllal indultál el, hogy a telefonod nyomkodd egész este, és az előre begyakorolt pózokat próbáld meg összehozni tűsarkúban és közel sem szomjasan (ha mégis, az gáz, most szólok), hanem azért is, mert az internet nem felejt. Így, mire te másnap megiszod az első kávéd, és képesnek érzed magad legalább annyira, hogy a telefonod kézbe vedd, addigra már minden ismerősöd (beleértve anyukádat is) látta azt a fotót, amin elfolyt sminkkel, leszakadt arccal, piával a kezedben egy vadidegen pasi nyakába borulva ünnepled az életet, vagy temeted a bánatod. De még ha ilyen arcpirító szintekig nem is jutsz, akkor sem biztos, hogy érett nőnek tudod magad eladni egy ismerkedés során, ha az üzenőfalad heti háromszor van tele olyan képekkel, amin cosmóval a kezedben csekkolsz be a város összes bulihelyéről.
Márpedig ma már alap, hogy akár a leendő pasidról, akár a főnöködről vagy egy fejvadászról legyen is szó, első körben a közösségi média platformjaidon néznek utánad. Ilyenkor aztán pedig írhatod, hogy a hobbid az olvasás meg a festés és olyan visszahúzódó vagy, mint a hosszú telet jósló medve, aki ki sem lép a barlangjából, nem tűnsz majd kifejezetten hitelesnek.
Legyenek a hétvégéid inkább olyanok, mintha Vegasban töltötted volna őket: ami ott történik, az maradjon is ott.
#5 Ne idd el a jómodorod
Míg az embert a józan esze irányítja, hogy úgy viselkedjen, ahogy azt az illem és a köz megkívánja, addig az alkohol a gátlásainkon túl a jómodorunkat is képes tuskósággá oldani. Az egészséges önbizalom például századmásodpercek alatt tud egy vodka shot hatására fellengzős arcoskodásba csapni. Míg indulás előtt azon feszengtél, elég pénzed van-e ahhoz, hogy jól érezhesd magad az este, addig a harmadik kör után úgy vágod oda azt a 100 Ft borravalót, mintha nem lenne holnap, te pedig a Dallasból jöttél volna. A baj ezzel csak az, hogy a pultos valószínűleg józan, és mivel aznap este már a sokadik ilyen vendég vagy, feltehetőleg csökkent lelkesedéssel kezeli az efféle túlkapásaidat, ami, lássuk be, érthető is.
Ezen felül, ha a hét öt napján hölgy szeretnél lenni, és nem a megboldogult Mónika Show két lábon járó mementója, akkor a hétvégék mámoros estéin se felejtkezz meg magadról, mert mások sem fognak, hiába nyitsz be hétfőn az irodába klasszikus eleganciával és kifinomult jómodorral.
Összességében pedig menj, érezd jól magad, hiszen sose leszel már olyan fiatal, mint amilyen most vagy, és a bőröd meg a májad sem lesz mindig vevő az alkoholos szombat estékre.
