A személyes történetekkel mindig sokkal könnyebb azonosulni, hát még akkor, ha valaki hasonló cipőben jár, mint a sztori mesélője. Ha fodrászatról van szó, akkor pedig pláne sok horrormeséből ismerhet magára az ember. A hajam története ilyen. Szóval elmondom, hogyan csesztem el a hajam röpke 4 év alatt.
Ez idő alatt több hibát is vétettem, amit a mai napig bánok, ezek közül
az egyik legnagyobb vétkem, hogy befestettem magamnak a hajam.
Hiába volt olyan szép hajszínem, amit a fodrászok szerint még festeni se lehetne, nekem nem kellett. A „húdecsodálatosszínevan” kezdetű monológokból pont semmit nem hallottam meg. Mára már mélységesen bánok mindent, amit a hajam ellen követtem el. Legyen a hajkatasztrófám elrettentő példa.
A kezdet
Elkövettem azt a hibát, hogy besétáltam a legközelebbi drogériába, és a legjobbnak vélt dobozos hajfestékkel a hónom alatt csattogtam a kasszához, hatalmas vigyorral az arcomon. Anyukám kezdeti sokkos állapotát, amit a hajfestési kényszerem okozott, viszonylag gyorsan felváltotta az idegbaj, amikor meglátta a túl sötétre sikeredett frizurámat. Nálam már csak ő remélte jobban, hogy minél előbb kikopik az a katasztrofális hajszín, amit sikeresen (és nem mellesleg foltosan) a fejemre applikáltam. Konkrétan úgy néztem ki, mint egy élőhalott.
A folytatás
Miután nagy nehezen megszabadultam az utált hajszínemtől, jött a következő agymenésem: „Most akkor stílust váltok, és padlizsán színű hajat akarok. Vagy vöröset! Vagy mindkettőt.”
Előbbi lett a befutó, és az előzményekből mit sem tanulva ismét nagy vigyorral csattogtam a kasszához, hogy majd én ezt otthon ügyesen megcsinálom, legalábbis mindenképp ügyesebben, mint az előző próbálkozásom alkalmával. Óriási, egyalkalmas gyakorlattal és extrém fodrásztehetséggel a hátam mögött
sikeresen elcsesztem a hajam, ismét.
Nem elég, hogy az első hajfestésem maradványai még itt-ott felfedezhetők voltak a tincseimen, szarul is állt a sötét, mély padlizsánként eladott full lila hajszín.
Saját kárán tanul az ember. Vagy nem.
Sajnos még mindig nem rontottam el annyira, hogy ne próbálkozzak továbbra is bármivel, ami a természetes hajszínem eltüntetésével kapcsolatos. Miután a lila (úgy-ahogy) kikopott, és megfogadtam, hogy soha, de tényleg soha többet nem nyúlok a tincseimhez, ismét bekattant egy hülye ötlet: „Próbáld ki a vöröset”. És ismét:
De nem azt a lángoló vöröset, hanem azt, amelyik alapvetően barna, és van egy kis vöröses beütése, ha ráesik a fény. Itt hozzá is teszem, hogy ez a vágyam tökéletesen le is írta a természetes hajszínemet. Miután a fodrászok összes rémálmát elkövettem,
póthajleszedés után, félig kopaszon, különböző hajfestékmaradványokkal a fejemen úgy gondoltam, ideje rábízni magam egy szakemberre.
Egyetlen feladat volt, amit teljesítenem kellett ott és akkor: kiválasztani egy színt, amit el tudok képzelni magamon. Az alapgondolat megvolt: valami barnás-vöröseset szerettem volna, amiről nem rí le, hogy festett. Szóval legyen természetes, álljon jól, és viselhető legyen. Ja, és ne legyen lenövésem, mert én bizony nem fogok havonta fodrászhoz járkálni. Nem meglepő, hogy ismét elszúrtam, harmadszorra.
Választottam egy olyan színt, amiről a fodrászom már ránézésre megmondta, hogy nem lesz jó. Erőszakos és makacs áprilisi kos lévén hajthatatlan voltam, hogy márpedig nekem az a szín kell, és kész. Hajkatasztrófa lett az eredménye. Lett egy olyan színem, ami inkább volt vörös, mintsem barna, és az istenért sem akart kijönni a hajamból. Merthogy a vörös szín az ilyen. Egészen konkrétan így nézett ki a dolog:
Sírás-rívás otthon, hogy szarul nézek ki − és úgy is éreztem magam. A „kopaszra borotválom a fejem” vagy „felgyújtom a hajam” gondolatok után eljutottam arra a szintre, hogy a létező összes hajkencét és hajfestéket kipróbáltam volna, hogy eltüntessem a vörösséget a fejemről. Visszasírtam a természetes hajszínemet, és aggodalmaskodtam, hogy soha nem kapom vissza az eredeti árnyalatomat, amiért a fél karomat odaadtam volna akkor.
A megoldás
(Brooke elszart haját BoSa, a beautyFY fodrásza rakta rendbe, az alábbiakban az ő kommentárját olvashatjátok. − A szerk.)
Mikor Brooke haját a kezem közé kaptam, az első sokk után jött a hosszas gondolkozás és beszélgetés. Foltos volt, és itt-ott bizony vörös is. Említette, hogy sokszor volt festve a dobozos csodaszerekkel,
mézes karamell és jeges tájfun fantázianevű, a jó ég tudja milyen színekkel.
A póthaj is eléggé megviselte a haját, nem volt két egyforma tincs. Hozzá a kisasszony kommentárja, hogy növeszti, ezért ne vágjak belőle. Hát persze. Természetesen muszáj volt vágnunk is, és jól tette, hogy belement.
Levágtam belőle 10 centit, így sikerült egyformára vágni a végeket. Van olyan, hogy a vendég belátja, hogy amihez ő annyira ragaszkodik, az inkább ronda, mintsem szép. A vágással ilyenkor nincs is gond, ám kitalálni, hogy mit csináljunk ezzel a hajszínnek nem nevezhető akármivel, az már sokkal nehezebb feladat.
A hajfestés
Mivel sokszor volt ismeretlen eredetű festékkel festve a haja (ez elég gyakori példa…), gondolkoznom kellett egy kicsit. Hiába hivatkozik ilyenkor arra valaki, hogy L’Oréal vagy Schwarzkopf volt a dobozos festék,
ezek mindig sokkal gyengébb minőségűek, mint a szalonokban használt szerek.
Tönkreteszik a hajat, és közel sem lehet velük olyan hatást elérni, mint azokkal a termékekkel, amikkel a jobb fodrászatok dolgoznak. A cél tehát most az volt, hogy egészséges legyen a haj, és megszabaduljon a vörös pigmentektől. Mivel Brooke haja már amúgy is eléggé roncsolt volt, és örökre kiábrándult a hajfestésből, festék helyett oxidációs színezővel tettük egységessé a tincseit, így egy natúr, természetes színt kaptunk.
Íme az eredmény, nagyban (Photoshop, filterek meg miegymás nélkül!):
A színezőkről
Sokan, ahogy meghallják a színező szót, arra gondolnak, hogy 2-3 mosás után a haj ledobja a színét, foltos lesz, és ronda. Itt azonban álljunk meg egy szóra. Azok a színezők, amiket a fodrászok használnak, teljesen más összetételűek, mint azok, amiket a drogériában megveszel 800 forintért. Brooke, amennyire csak lehetett, megbontotta a haj szerkezetét (sajnos), ezért inkább arra törekedtem, hogy ezt a folyamatot minél gyorsabban és kíméletesebben zárjuk le.
beautyFY infobox: Savas bázisú, oxidációs színezőt használtam, mert a lúgos festés okozta károsodást a savas bázisú termékek állítják vissza. Ezzel lezártuk a haj felszíni szerkezetét, és még a szín is jobban benne maradt, mint azt vártuk.
Brooke-nak a saját színmélységét kevertem egy picit lilás-kékes színnel, hogy a sárgásvöröset eltüntessük. A festés elméletének elsajátítására egy élet is kevés. Ezt a fodrászsuliban minimum 4 évig próbálják az ember fejébe verni. Vagyis három, YouTube-on talált tutorial megtekintésétől csodát ne remélj.
P.S.: Köszi BoSa, hogy megmentetted a hajam attól, hogy szálanként tépjem ki az egészet!
Ha foglalni szeretnél bármelyik kollégánkhoz, az üzletünk oldalán biztonságosan, pár kattintással megteheted.