Történt valami a minap a tengerentúlon. Srácok, legyünk észnél!
A hímsovinizmus rendkívül szórakoztató dolog tud lenni. Ezt onnan tudom, hogy eddigi életem során társaságban a sikeres poénjaim jelentős hányadát a nők kárára sütöttem el. Nem azért, mert utálom őket, hanem azért, mert ilyen műfaj a humor. Legjobbakat mókázni valós vagy vélt, de mindenképpen közkeletű hibákon lehet, ezért szerepel a legnagyobb mulattatók repertoárjában is mindenféle náció, nemi sztereotípia, hivatásokkal kapcsolatos közhiedelem és hitelvi dolgokkal szembeni szarkazmus. Tetszik vagy nem, a jó vicc kötözködik, fogást keres és talál. Az igazi poén oda üt, ahol fáj, viszont nem sajog, csak csikiz.
Védem a mundért
A humor kvázi olyan kritika, aminek az igazságára ráismerve a hallgató lélekben még a homlokára is csap röhögés közben. Ezért is ciki jó tréfán megsértődni, mert azt sugallja, hogy nem értetted az asszociációt. Amikor megírtam az Ápolt férfi becsületét, sok visszajelzést kaptam, amelyek többsége egyetértő volt, de némelyek kritikájukban arra szólítottak fel:
ne általánosítsak.
Hangzatos, nagyon empatikus és elég gyakran használt érv ez, ultima ratio, csak elég nehéz mit kezdeni vele. Rögtön az nem világos például, hogy miért ne általánosítsak. Mi a nyavalyáért ne? Amikor valaki azt mondja, hogy a nők többet tesznek egy kapcsolatba, érzelmesebbek, romantikusabbak, a férfiak viszont csalfák, egoisták, és rendkívül sokat finganak, az talán nem általánosítás? Vagy csak a jó tulajdonságokat illik ráhúzni a „gyengébbik” nemre, a csúnyákat őrizzük meg a főellenségeknek, a kanoknak? Nyilván.
Ártalmatlan. Gondolom.
A másik (és ez a lényegesebb) szempont, hogy az általánosítás mint olyan, természetes pszichés képesség, amit mindenkinek muszáj használnia, ha egy percnél tovább életben akar maradni ebben a világban. Amikor valaki empirikusan következtetéseket von le, okul az eseményekből, tanul az emberektől és az emberekről, logikusan rendszerezi a környezetét (vagy szakszerűbben: spórol a kognitív energiáival), az önmagában nem baj. Az általánosítás nem is azt jelenti, hogy egy ismérv mindenkire, kivétel nélkül vonatkozik, hanem azt, hogy tapasztalatból bizony látok rá esélyt, mert általában megtörténik. Ezért ez a szó maga, eleve.
A kifogásolt gyakorlat, egyben a szó, amit ti kerestek, az
előítélet.
Az előítéletesség az a dark side, a sötét oldal, a hülyék szellemi viszonya az univerzumhoz, amikor a buta a feltételezéseit
automatikusan igaznak véli minden személyre.
Ebből lesz a „Nem kell nekem semmi egy …-tól!” meg az „Én nem tárgyalok egy …-vel„, „Én nem adok kölcsön egy …-nek„. Vagy a legaktuálisabb, a „Nekem egy nő ne mondja meg!„. Ilyenkor degradál valaki másokat tulajdonnévről (Laci, Zsolti, Mari) köznévre (egy pasi, egy mormon, egy kamionsofőr).
Ne légy barom!
Aki ennek a jeleit véli felfedezni magán, annak tudnia kell, hogy éppen hülyül elfelé, kicsit kezdjen tehát odafigyelni. Ő már nem észszerűen mérlegel, hanem az általánosításainak gagyi, fekete-fehér Instagram-filterén át kezdi látni ezt az egyébként remek, színpompás, szerethető világot. Mindenkit annak az 1.0-s modellnek vél, ami a fejében létezik az adott csoportról, mert az agya nem képes nagyobb felbontásra, csak azt a 320×240-et detektálja, amiben az újsághirdetést vagy a tévéreklámot elé rakják. Ebből vannak a gondok.
Aztán beugrott…
…hogy a hímsovinizmusnak is van egy ilyen mértéke. Sajnos. Amíg én korábban azt hittem, hogy a nőkkel való poénkodásom nagyjából fedi a fogalom tartalmát, hogy én ebbéli minőségemben egy ártalmatlan, de szerfelett jópofa fickó vagyok, kiderült, hogy a hímsovinizmusnak is vannak hardcore játékosai, advanced userek, akik annak egy egészen veszélyes mértékéig jutottak el.
Hogy jött ez?
Volt ugye az a botrány pár hónapja, amikor Donald Trump egy hangfelvétel tanúsága szerint azt mondta évekkel ezelőtt, a nőket a „p….juknál kell elkapni„. A balhé közepette egy amerikai lelkész a republikánus elnökjelölt védelmében remek érzékkel summázta a helyi intellektuelek véleményét az ügyről azt mondva:
„Inkább olyan legyen az elnök, aki „elkap” egy vaginát, mint olyan, akinek az van.”
Érted. A kifogástalan normann szakáll ne vezessen félre: ez az ember egy barom. A jelenség nem példa nélküli, a Trump-szavazók és a nőgyűlölet között igen erős a korreláció. A világ legnagyobb fórumoldalán, a Redditen például a Trumpot éltető topikok látogatóinak másik kedvenc aloldalai bizonyítottan a nőfikázó közösségek.
Ezekben az emberekben van néhány közös tulajdonság, amelyek egyébként is indokolják, hogy felnőtt, érett férfiként lehetőleg próbáljunk elzárkózni tőlük.
#1 Szűklátókörűség
Az egész ügyön elgondolkozva így harminc plusszosan jövök rá, hogy eddigi karrierem során a nőkkel szembeni legtöbb tiszteletlenségemet egy gyermeteg korlátoltság táplálta. Annak ellenére, hogy egyébként elképesztően sokat tanultam nőktől szakmai értelemben. A rendkívüli precizitásukon kívül munkabírást, szakmai kompetenciát, higgadtságot és oly mértékű empátiát mutattak, aminek én, a nagyszájú, huszonpár éves kis taknyos (aki értekezleten rimánkodva csaptam rá az ajtót a főnökére, és küldtem el mindenkit − szó szerint − a kurva anyjába) többször az állásom megtartását köszönhettem.
Elismerni, nem megsértődni
Döbbenetesen sok értékes, hasznos tudásért lehetek hálás női vezetőknek és munkatársaknak arról, hogy miért fontos a józanság, miért kell megértőnek mutatkozni, értékelni a tehetséget, elnézőnek lenni, ha lehet, és keménynek, ha muszáj.
Móni, Viola, köszi!
A hardcore hímsoviniszta ilyesmiből tanulni nem tud. Emiatt az életben (hozzád képest) hátrányt szenved, de menet közben, a komplexusaitól fűtve azért szétcseszi, amit lehet. Aki még annyit sem képes felfogni, hogy a tettei határozzák meg az embert, nem pedig az elsődleges nemi jelleg, hogy figyelni kell a szavakra is, nem csak arra, milyen hosszú haja van az illetőnek, pláne nem érti meg, hogy a hazája, gyerekei, barátai, családja, sőt, a saját sorsa függ attól, hogy az infantilis prekoncepciói helyett képes-e a felelős döntést az eszére bízni, az nem való szavazófülkébe. Az ne döntsön olyanról, amihez agy is kell. Meg amin a világ sorsa múlik.
Márpedig a hardcore hímsoviniszták ilyenek.
#2 A rettegés
Nincs ebben semmi szégyellnivaló, de bizony − nemcsak a szakmai karrier során, hanem értelemszerűen a magánéletben is − igaz, hogy
a magabiztos nő baromira ijesztő tud lenni.
A hardcore hímsovinisztával ez a másik gond. Annyira parázik, hogy a hatalmi pozícióját, és ezzel a saját identitását kezdi félteni a női vezetőtől, és sem nem elég bátor, sem nem elég intelligens ahhoz, hogy ezt az érzést leküzdje. Saját férfiasságába vetett hite oly törékeny, hogy már a befolyásos nő közelségére is sarokba szorított kutyaként támad: egyenesen a nővel szemben határozza meg magát. Egyszerűen gyáva. Férfihoz méltatlan.
Ezekkel a valakikkel kerülünk mi, értelmes emberek egy társaságba, amikor magunkat csak úgy tréfásan hímsovinisztaként definiáljuk, vagy hagyjuk, hogy mások ezt tegyék velünk.
No woman could ever fuck things up like this!
Kedves férfitársaim, vissza kell vennünk a hímsovinizmusból! Ez a nagy büdös helyzet. Azért kell visszavennünk, mert a remek szórakozásunkat, ezt a kiváló humorforrást gyökerek tömegei értik félre, veszik komolyan, és hiszik azt, hogy nemi előítéletek alapján érdemi döntések is hozhatók. Ezek az arcok rosszul dekódolják a mókázásainkat. Annyira egyszerűek, hogy ha megnézik a moziban a Terminátort, azt gondolják, olyan a háború, ha az Emmanuelle-t, akkor meg, hogy az a szerelem. Hiedelmeikre támaszkodva vallják, hogy másoknak pusztán a hovatartozásuk miatt nem jár tisztelet, és a véleményalkotásnál gondolkodni sem kell, elég megnézni, hogy szoknya van-e az illetőn. Észhez kell őket téríteni.
Az egyik ilyen marha ugyanis tegnap megnyerte az amerikai elnökválasztást.
Megszavazta a többi.
It’s just a prank, bro!
A hímsoviniszták legrosszabbika, aki gusztustalan poénjaival, gőgös tekintetével, egészen szellemtelen humorával és tenyérbemászó arroganciájával az egészséges férfitársadalmat égeti be, tegnap végső diadalra vitte az egyetemes szűklátókörűséget. A nőkről szóló humor már soha nem lesz olyan, mint előtte volt, mert a minap alulművelt illetők népes csoportja az egész világ szeme láttára köpött le egyet, de nagyon durván. Nekik egy nő ne mondja meg, haha. Egy notórius hazudozó, egy hozzá nem értő bully is jobb, mint egy asszony − szól a lelkesítő üzenet.
Az van, hogy texasi idióták kicsavarták a kezünkből a jogot a régi vicceinkhez.
Donald Trump, ez a képmutató, buta seggfej, egy rasszista, nőgyűlölő, a nyálát kislányokra csorgató valaki, aki azt tanítja nekünk és a gyerekeinknek, hogy „hazudj, minden bűnödet tagadd, bánts másokat, ne ismerd el a tévedéseidet, soha ne kérj bocsánatot, ne tanulj az okosabbtól, ne tűrd a kritikát, ne vállalj közös terheket, mindig tedd és mondd, amit akarsz, bármekkora faszság is, de minden csatát egyedül és csak magadért akarj megvívni, mert így is lehet belőled a világ legnagyobb hatalmassága!”, ez a bohóc, a modern demokráciának az emberi tájékozatlanságon kifejlődött politikai betegsége viszont tanított tegnap egy nagyon fontos dolgot is.
Hogy a mai naptól már ebben sem akarhatunk hasonlítani hozzá.
Kiemelt fotó: AP Photo/Chuck Burton