„Ez olyan csúnya. Minek hoztad ezt nekem ide?” − kérdezte Dino De Laurentis a fiától olaszul a King Kong castingján 1976-ban. Nem is sejtette, hogy a fiatal színésznő minden szavát érti. A majom markában sikongató szép szőke szerepét ugyan nem kapta meg, de ma már sokan nemes egyszerűséggel a legnagyobb élő színésznőnek tartják. Ő Meryl Streep, akit dívaként és trampliként egyaránt szeretünk.
A német, svájci, angol és ír felmenőkkel rendelkező, 1949-es születésű színésznő annyira normális, hogy szinte érthetetlen, hogyan kötött ki Hollywoodban.
Meryl a gimiben
Nem is készült filmszínésznőnek, miután végzett a Yale drámatagozatán, jó darabig csak színházban játszott. Zenés és prózai darabokban egyaránt sikereket aratott, és már karrierje kezdetén legendássá vált jó memóriája, magas intellektusa, és az által, hogy minden akcentust tökéletesen tudott utánozni. Ez utóbbi szuperképessége mindvégig legfőbb védjegye maradt, és amikor pár éve Belfastban egy újságíró megkérdezte tőle, hogyan képes ilyen tökéletesen elsajátítani az egyes akcentusokat, Streep tökéletes észak-ír kiejtéssel ezt válaszolta:
„FIGYELEK”.
Bár nem vonzotta különösebben a filmezés, Robert De Niro alakítása a Taxisofőrben saját bevallása szerint elementáris hatással volt rá, úgy érezte, ez az a fajta színészet, amit művelni szeretne.
Nem kellett soká várnia, és testközelből is megtapasztalhatta De Niro játékát, ő ugyanis, miután felfigyelt rá egy színházi előadás során, Streepet javasolta a Szarvasvadász egyik szerepére. 1978-ban Streep el is játszotta De Niro barátnőjét a vásznon, és ez meghozta élete első Oscar-jelölését. Na ebből lett még neki 18, amivel ő tartja az Oscar-jelölések rekordját is. Eddig háromszor sikerült elhoznia a díjat, egyszer mellékszereplőként, kétszer főszereplőként, de mindezek mellett bővelkedik mindenféle filmes, tévés és színházi díjakban, Grammyt ugyan nem nyert eddig, de jelölésekből van neki öt.
MI TETTE MERYL STREEPET HOLLYWOOD URALKODÓJÁVÁ?
Fogalmam sincs, és őszintén szólva nem is igazán érdekel. Inkább arról beszélek, én mit szeretek benne. Kritikusai szerint játéka túlontúl kiszámított, szinte mérnökien precíz, és tény, hogy Streep valóban nem egy ösztönállat. Kemény munkával és mérhetetlen alázattal készül a szerepeire, például a brit miniszterelnökről, Margaret Thatcherről szóló, A Vaslady című film forgatása előtt napokig ült a brit alsóházban, és figyelte a parlamenti képviselőket. Az intenzív szemlélődés végül meg is hozta Oscar nagybácsit formázó, aranyozott gyümölcsét 2011-ben.
A szomszéd lány
Szerepformálásai tűpontosak, de sosem mesterkéltek, én személy szerint azt szeretem a legjobban, amikor átlagos nőket játszik. Nem utánozza az általa megformált figurákat, hanem először igyekszik minél többet megtudni róluk, majd teljes személyiségével átlényegül az általa megformált emberekké. Nem egyszer volt példa arra is, hogy a javaslatai alapján átírták a dialógusokat, vagy alakítottak a karakteren.
Ugye milyen csúnya?
Woody Allennel például azért sem tudott igazán jól együtt dolgozni, mert a rendező rendkívül rugalmatlan színészvezetése megfojtotta Streep kreativitását. Legendák szólnak arról is, mennyire fókuszáltan dolgozik, ha forgat, semmi más nem létezik számára. Ha viszont épp nem dolgozik, teljes erőbedobással hétköznapi életet él, időnként simán metróra száll New Yorkban anélkül, hogy bárki felismerné − szerinte csak testtartás kérdése az egész.
A FILMIPAR AMAZONJA
Meryl Streepet harcos feministaként tartják számon, és ő maga is felvállalja ezt a címkét. Ami nem azt jelenti, hogy rendszeresen elégetné a melltartóját, vagy büszkén pózolna borostás lábszárral. Viszont többször felhívta már a figyelmet a filmiparban is jelen lévő szexista hozzáállásra, például arra, hogy negyven körül a színésznők többnyire légüres térbe kerülnek, egyszerűen elfogynak a számukra írt jó szerepek. De nem csak a színésznők sorsát viseli a szívén, 2015-ben alkotóműhelyt alapított kifejezetten negyven feletti forgatókönyvíró nők számára.
Távol Afrikától
Streep mindig tudatosan alakította karrierjét. Ha úgy érezte, hogy egy thriller hiányzik a repertoárjából, akkor nem nyugodott, amíg nem talált egy megfelelő forgatókönyvet, és ugyanilyen tudatosan kereste és találta meg a legizgalmasabb szerepeket negyven felett is. Aztán amikor újra itt volt az ideje egy kis éneklésnek, akkor közel a hatvanhoz bevállalta a Mamma Miát. Jó pár bukásba is sikerült belefutnia, de színészi játéka jellemzően a gyengébb mozikban is kiemelkedő. (Bátyám kosaras hasonlatával élve: aki hármast dob, az homályt is dob. − a szerk.)
Jól áll neki a halál
Mindeközben a magánélete korántsem volt mindig májusi lepkekergetés. A hetvenes évek végén haláláig ápolta szerelmét, akit fiatalon elvitt a csontrák. Nem sokkal később feleségül ment egy szobrászművészhez, és miközben a legnagyobb élő színésznő lett, mellesleg szült négy gyereket. Sőt fel is nevelte őket, lakhelyüket mindig úgy választották meg, hogy Streep munka közben is közel lehessen a családjához. Fia zenész, három lányából kettő színész, egy modell, és férje sem hagyott fel a szobrászművészettel, az otthonukban lévő műteremben továbbra is alkot.
Ami meg a szépséget illeti: lehet, hogy nem Meryl Streepé a legszabályosabb arc vagy a legtökéletesebb alak, mégis ő az, aki egy újabb rekordot felállítva, 62 évesen került a Vouge címlapjára.
Ezt neked, De Laurentis!
De én nem ezért szeretem elsősorban, hanem azért, mert egész pályája azt bizonyítja, hogy kellő alázattal, kitartással és okos döntésekkel lehet boldogulni nőként egy férfiak uralta világban anélkül is, hogy az ember saját magát eltárgyiasítva feküdne alá egy velejéig szexista ipar elvárásainak.
Következzen az 5+1 legjobb Meryl Streep szubjektíven, esendően, szakmaiatlanul:
1. Sophie választása (1982)
Ezt a filmet csak az vállalja be, aki bírja az erőset! Levisz az emberi lélek legmélyére, és nem biztos, hogy tetszeni fog, amit ott találsz. Streep a Kramer kontra Kramer egyik mellékszerepéért már kapott egy Oscart, ezért a filmért pedig begyűjtötte az első szobrot legjobb női főszereplőként. Lefogyott, lengyelül tanult, hatalmas alázattal készült a filmre, amiért nagyon sokat harcolt. A mozi tetőpontjának számító jelenet (nem mondom el, mi az, nézd meg!) annyira megrázó, hogy Streep kérésére csak egyszer vették fel.
2. A szív hídjai (1995)
Az egyik legnagyobb kedvenc. Ez a film nem úgy szexi, hogy tökéletes (dublőr) testek simulnak egymáshoz tökéletes megvilágításban, hanem úgy, hogy nemes egyszerűséggel megmutatja, mire képesek a feromonok. Még akkor is, ha elmúltál húsz. Sőt, főleg akkor. Meg azt is, mennyi mozgástered van középkorú családanyaként a 60-as évekbeli Iowában, és mennyi elfojtás rejtőzhet még a kevésbé képmutató családokban is. Clint Eastwood pedig többet mosolyog, mint az összes korábbi filmjében együttvéve.
3. Az ördög Pradát visel (2006)
Ez a történet kb. annyira eredeti és izgalmas, mint virágokat tenni egy tavaszi kollekcióba, mégis hatalmas bevételeket hozott, és a divatrajongók közt abszolút kultfilmnek számít. Szerintem ez 60 százalékban a ruháknak, 30 százalékban Streepnek köszönhető, a maradék 10 százalékon osztozik Stanley Tucci és a zenék. Mégis helyet követel a személyes toplistámon, mert úgy gondolom, az egész filmes gépezet remekül dolgozik alá annak, ahogyan Meryl Streep egymagában megszemélyesíti a divat fogalmát annak minden ellentmondásosságával együtt. Az égszínkékről mondott egy perces eszmefuttatásában benne van minden: lehet felszínesnek és fölöslegesnek tartani mindazt, ami a divattal kapcsolatos, nélküle azonban a világ egy jóval unalmasabb hely lenne. Például én se írnám ezt itt most. És az mennyire rossz lenne már…
Tucci először
4. Julie & Julia (2009)
Igen, ez ugyanaz a nő, aki jégkirálynőként Pradában szívta szegény Anne Hathaway vérét. Önmagában az sem hangzik túl izgalmasan, hogy valaki megfőzi egy fél évszázaddal korábbi szakácskönyv összes receptjét, és blogot ír róla. A végeredmény azonban egy meglepően szórakoztató és szívmelengető film − a gátlástalanul pufogtatott klisék ellenére is. Julia Child mondjuk valamivel nagyobb szakácsikon, mint Stahl Judit, lényegében ő fordította le a francia konyhát amerikaira. Érzékenyebb lelkű vegánoknak nem ajánlom, a madzaggal összevarrt, darált hússal töltött kacsa az én határaimat is feszegette.
Tucci másodszor
Fun fact: Az igazi Julia Child jó húsz centivel magasabb volt, mint Streep, mindenféle trükkökkel mégis sikerült elérni, hogy utóbbi igazi tenyeres-talpas égimeszelőnek tűnjön, többek közt a valójában kicsivel magasabb Stanley Tucci mellett is.
5. A Vaslady
Ha már éltél a nyolcvanas években, elég komoly flash ez a film. Arafat, Reagan, Thatcher − ők mentek esténként a híradóban mindkét létező tévécsatornán, többnyire persze még fekete-fehérben. Ha nem éltél még akkoriban, akkor neked ez leginkább csak egy film egy fura, kissé már szenilis, öreg néniről, aki valaha Nagy-Britannia és az egész nyugati világ első női miniszterelnöke volt. Mégis érdemes megnézni, főleg eredeti nyelven. Nemcsak hajszálpontosan hozza Streep a megfelelő brit akcentust, de még azt is remekül visszaadja, ahogyan a pr-szakértők hatására Thatcher tudatosan megváltoztatja eredetileg magasabb beszédhangját, hogy nagyobb tekintélyre tegyen szert. Nem véletlen, hogy ez a szerep újabb Oscart ért, minden további magyarázat helyett csak álljon itt összehasonlításul egy kép az igazi Margaret Thatcherről:
+1 Mamma Mia! (2008)
Tartozom egy vallomással: én ezt a filmet képtelen voltam végignézni. A hiba egészen biztosan bennem van, nyilván hiányzik belőlem a musicalreceptor-gén. Egy zenés film van, amit szeretek, az is az abszolút érfelvágós Táncos a sötétben. Bár a Mamma Miában is van Stellan Skarsgard, aki a szívem csücske, mégse bírtam belőle negyed óránál többet. Viszont maximális tisztelet a színésznőnek, aki 59 évesen hátközépig érő, bongyor szőke hajjal úgy marhul végig egy filmet a haverokkal, hogy az pályafutása legtöbb bevételét hozza egy Grammy-jelöléssel egyetemben.
És ha lesz a cikk alatt száz lájk, eskü, megnézem.