Donald Trumpról korábban már írtam egy indulatosabbat a nők védelmében, de várható volt, hogy ebben a szégyenletesen ostoba, a hitünket a nyugati civilizációban alapjaiban megrengető amerikai választási kampányban lesz még muníciója a szexista vagdalkozáshoz.
Ahogy haladunk előre a 21. században, úgy egyre égőbbnek tartom, hogy engem bizony régen eléggé érdekelt a politikatudomány. Annyira, hogy sajnos egyetemen is tanultam évekig. Ciki. Ráadásul az amerikai politikai kultúra hagyományait kiemelten tiszteltem mindig is, így pláne fájó írnom erről a mostani sztoriról, az elnökjelölti viaskodás eddigi legszégyenletesebbjéről. Úgy tűnik, a nyugati demokráciákban annyira hozzászoktunk a vásári komédiázáshoz, hogy a vicces hülyéket már nem elküldjük a francba, hanem megtesszük nagyfőnöknek, hogy röhöghessünk rajtuk nap mint nap.
Szexizmus, at its best
A szexizmus kifejezést mostanság sokat hallja az ember, de kevesen ismerik a fogalom eredeti jelentését, tartalmát és jelentőségét például a nők általános szavazati jogának kiharcolásában. A történelemben persze még soha egyetlen „izmusnak” sem tett jót, ha buta emberek kezdték indokolatlanul sokszor használni. Ez a helyzet a szexizmussal is, ami gyakran olyan kontextusban kerül elő, hogy az megmosolyogtató. Nemrég például egy egészen döbbenetes videó jelent meg a neten, amelyen egy hölgy ordítozik (jól hallhatóan az agyérgörcs határán) amiatt, hogy egy illető az utcán köszönt neki. „Hello”-t persze sokféleképpen mondhatunk valakinek, de hogy szerencsétlen pali mennyire hangsúlyozott csábosan, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Az eredménye mindenesetre itt látható (szókimondó, durva szöveg alert):
https://www.youtube.com/watch?v=qW3m03eL7Es
Aki az USA urbánus szlengjében annyira nincs otthon, annak elmondom, hogy főleg csúnya szavak hangoznak el, illetve arra való utalgatások, hogy bizony a nő szexuális zaklatásért fog feljelentést tenni, mert neki csak úgy senki ne mondja, hogy „hello”. Szóval bár buta emberek sokasága bármilyen értelmes fogalmat képes felelőtlenül kiüresíteni, de annyira biztos nem, hogy Donald Trump ne adjon neki új erőt 100 frappáns karakterrel. A minap például ennek a remek fickónak sikerült feldobnia, hogy a Hillary Clintonnal szembeni, mindent eldöntő elnökjelölti tévévitában
az első sorba ülteti Bill Clinton volt szeretőjét.
És akkor ezt ízlelgessük még egy kicsit: kilátásba helyezte, hogy az állítólagos volt szexpartnert látványosan prezentálja ország-világ előtt, hadd kelljen Hillarynek a szemébe néznie mindvégig, miközben gazdaságról, szegénységről, háborúról vagy faji konfliktusokról kérdezik. Höhö. Haha. Mekkora troll. És ez nem egy Will Ferrell-vígjátékban történik, nem is egy alternatív valóságban, ahol választott tisztségre kizárólag arrogáns, de rendkívül egyszerű taplók pályázhatnak. Ez a mi világunkban zajlik, a szemünk láttára, barátaim. Az, hogy egyébként az eredeti posztjában még el is írta a nő nevét (Gennifer Flowersnek hívják, Trump viszont bravúrosan „J”-vel írta), már mellékes.
Mit kellene erre mondani?
Ez a tett annyi aspektusban gusztustalan, hogy azt felsorolni sem lehet, és annyira, hogy azt meg kimondani nem. Egy múltbéli, magánéleti traumával csesztetni az ellenfeledet pont annyira kulturált dolog, mint boxmeccsen konyhakéssel fenyegetőzni, de ez még az ügy magától értetődő része. Amiről kevesebb szó esik, hogy ez egy nő számára mégis mennyire megalázó helyzet. Lehet-e emberi lényt ennél jobban tárgyiasítani? És most nemcsak a feleségre gondolok, hanem az egykori szeretőre is, akit közszemlére tesznek egy graffitivel a homlokán:
ez az asszony volt meg a vén Billynek!
„Ez itt egy kellék, kérem szépen” − szól az üzenet. A gondolat pedig éppen rímel arra a múltkorira, amikor Trump azzal kérkedett, hogy az ő egykori aktmodell felesége mennyivel jobb nő a másik jelölt rút banyájánál. Tartsatok régimódinak, de szerintem ilyen beszólásokat egy nőnek nem kéne pofon nélkül tűrnie. Nem fizikai, de mondjuk olyan digitális pofonnak lenne itt helye, ami nem az arcon csattan, hanem a neten, viszont sokkal hangosabbat.
Ehelyett…?
A szóban forgó hölgy viszont nem kérte ki magának a közösségi oldalon, nem fenyegetőzik perrel becsületsértésért, vagy nyilatkozik a sajtónak, hogy szexizmus, jó hírnév, meg egyébként is kapjabe az ilyen politikus. A válasza ehelyett egy néhány szavas Twitter-bejegyzés volt, ami tömörségében is annyira elbűvölő, hogy álljon itt módosítás nélkül a női önbecsülés örök mementójaként:
Hi Donald. You know I’m in your corner and will definitely be at the debate!…?
— Gennifer Flowers (@gennflowers) 2016. szeptember 24.
Magyarul:
Helló Donald, tudod, hogy a te oldaladon állok, és biztosan ott leszek a vitán!
És a végén egy puszi.
De legalább jól szórakozunk. Not.