Körülbelül 10 évesen már előtör belőlünk lányokban a sminkelés utáni vágy. Mert ha anya csinálja, akkor nekünk is kell. Aztán pár évvel később eljön a pillanat: anya odaadja a már üres szempillaspirálját, egyetlen jó tanáccsal: „hajrá”.
Mi meg szenvedünk vele, mert azt sem tudjuk, hogyan kell használni. Meg hogy a szemceruzával miért ne alul húzzuk meg a vonalat, felülre meg miért ne túl vastagon. Nem volt kontúrozás, nem volt fél élet kiválasztani a tökéletes alapozót, és még szemöldököt sem rajzolgattunk magunknak. Amíg anyától örököltük a sminkcuccokat, biztosak lehettünk benne, hogy jó minőségű terméket kapunk kézhez. Ingyen, of course.
12 éve minden nap Halloween volt.
Az első nagy vágyakozások között meg ott figyelt a füstös szem. Ehelyett történt az, hogy a fél fejünk fekete maszat lett, mert fogalmunk sem volt, miként kell kivitelezni a dolgot. Anya elmondta, segíteni is akart, de nem hagytuk, mert már akkor is nagyon tapasztaltnak hittük magunkat. Egy volt csak biztos: még több fekete kell. És persze a cicaszem, amit szemceruzával (!) próbáltunk megvalósítani. Most őszintén, miért?
A 13 éves éned sminkelési kultúráját az alábbi összefoglalóban idézheted fel.
Via Popsugar