Tetkókkal fedi a fájdalmas emlékeket

Szerző: Balla "Duncan" Zoltán

A tetoválás sokat elárul egy emberről, néha talán többet is, mint amennyit az illető szeretne. És nem pusztán akkor, amikor felvarratod, hanem akkor is, ha leszedeted. Vagy legalábbis ahogyan leszedeted. Szép sztori jön.

 

Lelkileg egészséges ember aligha tudja elképzelni a saját magával szemben érzett megvetésnek, a depressziónak vagy valamilyen feldolgozatlan trauma okozta érzelmi szenvedésnek azt a mértékét, aminek folytán valaki önnön testét kezdi el fogvicsorgatva, fájdalommal terrorizálni. Egy ausztrál kutatás szerint a 16-17 éves lányok közül minden ötödik vagdossa magát. Minden ötödik. A sebek pedig behegednek ugyan, de nem mindig gyógyulnak meg. A kritikus időszakra emlékeztető, fájdalmas forradások nap mint nap eszükbe juttatják az egykori megrázkódtatásokat, nehezítve ezzel a felépülés pszichés folyamatát.

 

Whitney megoldja

Az ausztrál Whitney Develle egy partin találkozott egy lánnyal, akinek a beszélgetés közben sebhelyeket fedezett fel a karján. Egy étkezési rendellenesség nyoma volt, a pengével bőrbe vésett betűk sokatmondó szavakat formáltak: „Ne egyél!” Whitney a segítségadás legkézenfekvőbb, mégis leghatékonyabb módját választotta: a sebhelyre egyszerűen virágokat tetovált, a fogadtatás pedig meggyőzte arról, nem állhat meg itt. Elindította a The Scars Projectet, amelynek keretein belül az ilyen problémával hozzá fordulóknak ingyen fedi el a hegeket, tetkóval.  

Számos hasonló fedést végzett már, de folyamatosan kap újabb kéréseket, a visszajelzések pedig nagyon pozitívak. A Facebook-oldalán rendszeresen közöl megrázó, de tanulságos leveleket, amelyeket a témában kap. A projectnek van egy saját Facebook-közössége, Whitney-nek pedig egy Instagram-fiókja is, ahová posztolja a kész munkákat.

Ha többet szeretnél megtudni a dologról, itt a cikk az ausztrál ABC oldaláról.

 

Itt van még jó kis kontent