A nyugtalanító tendenciát tudományos kutatások is igazolják.
Évekkel ezelőtt vírusként terjedt az angol nyelvű interneten egy ismeretlen palliatív (haldokló betegekkel foglalkozó) ausztrál ápoló posztja. Bronnie Ware a haldoklókkal folytatott beszélgetések alapján arról írt, hogy mi az öt leggyakoribb dolog, amit az életük végén lévők megbánnak. Ezek közül négy leginkább a személyes hiányosságokra vagy az alulteljesítésre összpontosít. Az ötödik azonban így hangzik:
„Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal.”
Ezzel a történettel indítja a Mercatornet.com Max Dickins brit író, színpadi szerző és stand-upos tavaly év végén megjelent könyve, a Billy No-Mates: How I Realised Men Have a Friendship Problem (Magányos fickók – Hogy jöttem rá, hogy a férfiaknak problémájuk van a barátsággal) ismertetését.
A könyvnek már a felütése is érdekes. Dickins akkor döntötte el, hogy megírja, miután megkérte a barátnője kezét, és az esküvő közeledtével rádöbbent, hogy az ismeretségi körében nincs senki, akit szívesen felkérne vőfélynek. Először listázta a szóba jöhetőket, aztán kénytelen volt megállapítani, hogy vagy csak munkaügyben érintkezik velük, vagy egyáltalán nem is beszélnek már egy ideje.
A listából az egykori barátai szimbolikus temetője lett.
„Egy bizonyos ponton vagy elvesztettem a képességemet, hogy kitárulkozzak valakinek, vagy egyszerűen nem is próbálkoztam ezzel. A barátságnak ritmusa van, én pedig elvesztettem. Ennek az lett a következménye, hogy egyszer csak szinte teljesen megszűnt a társasági életem” – írja, hozzátéve, hogy a fellépései ezen mit se változtatnak: a szakmája miatt mások társaságában lenni nem egyenlő a barátsággal.
Dickins felismerése nem új, mi is írtunk nemrég arról, hogy egy sor felmérés szerint – és a bromance-os klisék ellenére – a férfibarátság intézménye a fejlett világban sok helyütt válságban van: ezek az őszinte emberi kapcsolatok gyakran már kamaszkorban elkezdenek leépülni. A tizen- és huszonévesek egyre inkább szenvednek a magánytól, lényegesen kisebb a baráti hálózatuk, mint a korábbi generációk tagjainak.
Elmélet és kísérlet
Dickins nem elégszik meg olyan közhelyekkel, mint hogy az internet begubóztatja az embereket. A könyv egyes fejezetei elméleti és tudományos szempontból vizsgálják a barátságot, az elmúlt évtizedek kutatásai segítségébel, szociológusokkal és evolúciós pszichológusokkal készített interjúkkal. Gyakorlati megoldásokkal is próbálkozik, például csatlakozik egy férfikórushoz, részt vesz egy ölelésterápiás foglalkozáson, majd szó szerint felbérel egy „barátot” egy szombat délutánra, egy kifejezetten erre a célra létrehozott online szolgáltatással.
A kritikus szerint a könyv egyik fő erénye, hogy nem hajlandó a férfiak barátsággal kapcsolatos küzdelmeit azzal letudni, hogy trendi fogalmakkal dobálózna („toxikus maszkulinitás” és társai, ugye).
A férfiasságot és annak biológiai tényezőkben gyökerező értelmezését is méltányosan tárgyalja.
A Magányos fickóknak magyar fordítása természetesen még nincs, az angol kiadás 3500-4000 forint körüli áron rendelhető.
A magány télnyleg pusztító: