Ma, amikor már a sarki gyrosos is szélessávú internetet ajándékoz kapcsolt áruként autentikus török ízeihez, és a közösségi oldalakon az óvodai szerelmünktől a nagymamánkon át a lopva szeretett kollégánkig mindenkit megtalálhatunk, a magány kézzelfoghatóbb hiánybetegség, mint valaha – a pergamenre írt szerelmes levelek időszakát is beleértve. A krónikus egyedüllét ugyanúgy rombolhat, mint ha a tested nem jut elég tápanyaghoz vagy pihenéshez. Viszont a betegségek jelentős részéhez hasonlóan ez is megelőzhető, illetve kezelhető.
Amíg az egyik kezünk hidakat épít, hogy ott is elérhessük egymást, ahol korábban nem tehettük, addig a másikkal leromboljuk azokat az alapokat, amikre előttünk sok generáción át életeket építettek. Az ezeréves barátságok, a sírig tartó szerelmek, az együtt grillező szomszédok, a közösen mulató kollégák és a vasárnapi tyúkhúslevest mindenkinél jobban készítő, állandóan körülöttünk sertepertélő nagymamák helyett sokszor saját szándékunkból, sokszor észrevétlenül, sokszor pedig a legfájóbb szívvel választjuk magunk mellé legmegbízhatóbb társnak a mindennél ridegebb magányt.
Azt a sunyin érkező, csendben gyökeret eresztő és kiirthatatlan kártevőként romboló gyomot, amit az első időkben talán te magad is öntözni kezdesz, hiszen olykori elődjéhez képest sokszor még szépnek is látszik. Tény, hogy vannak a magánynál kártékonyabb gazok, amelyek a szívet, a lelket, az elmét, az egészséget egyaránt csak nyomorítani képesek.
A közöny, a megvetés, a harag, a mindennapi frusztráció mellett a magány szinte virágba borult tulipánfának tűnhet,
aminek az ágai alatt szívesen megpihennél, gyönyörködve színeiben, érezve illatát, kiélvezve hűs árnyékát. Ám ahogy a jóból is megárt a sok, úgy a kevésbé jóból a nem annyira sok is, a coelhói szinteket elhagyva az egyedüllét egyszercsak egészen a csupasz húsodig karcolva tud fájni. Mert ami a lelkedet emészti, az az egészségeden sem rest nyomot hagyni, bármennyire erősen is szeretnél hinni abban, hogy amiről nem veszel tudomást, az nem is létezik.
Lélekfitnesz
Hiába nézed kívülről a képet, ha a hiba belül van. A ma egészségtudatos embere nem dohányzik, nem,vagy csak mértékkel iszik, hetente többször is sportol, odafigyel a cukorbevitelre, a szénhidrátokra, kerüli a mesterséges adalékokat, tudja, mi az glikémiás index, és legalább egy applikáció van a telefonján, amely szól, ha nem ivott elég folyadékot, számolja a megtett lépéseit, elemzi alvásgörbéjét. Aki ma figyel az egészségére, az eljár szűrővizsgálatokra, tudja, milyen vitaminpótlásra szorul a szervezete, és ha észleli, hogy testének bármely pontján akadoznak a fogaskerekek, már be is jelentkezett a kezelőorvosához.
Bezzeg ha a lelke fáj, azt sokszor észre sem veszi.
Vagy ha érzi is, valamiért azt gondolja, az egy olyan terület, amelyről ha nem vesz tudomást, akkor magától gyógyul, mindenféle nyom és mellékhatás nélkül.
Pedig tudósok támasztották alá milliók bevonásával készült felmérések során, hogy a magány rosszabb hatással van az egészségi állapotra, mintha napi 15 szál cigaretta elszívása. Ami azért, lássuk be, rohadt sok. Ezzel a krónikus magány okozta rombolás
előkelőbb helyet foglal el a kártékonysági ranglétrán, mint az alkoholfogyasztás, a sportmentes élet vagy a légszennyezés.
Szóval a sajnálatos helyzet az, hogy lehet valaki a fitneszmagazinok szerint a világ legfittebb embere, korántsem biztos, hogy ő lesz a következő 100+ éves, ha minden fizikai jólétet célzó törekvése mellett a társadalmi elszigetelődést, a magányt és az egyedül élést választja. Márpedig az említett kutatásokból az is kiderül, hogy a krónikus magányosság érzése nem is olyan ritkán felbukkanó jelenség, mint azt elsőre gondolnánk.
Az alattomos magány-kór
Egyes dél-amerikai törzseknél megfigyelték, hogy a büntetésként alkalmazott társadalmi kirekesztés előbb-utóbb fizikai síkon is érvényesül, a kirekesztett egyén hamar összeszed valamilyen betegséget. Emellett az elmúlt évek kutatásainak köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy a magányosság összefüggésbe hozható a vérkeringés romlásával, az infarktus gyakoriságával, az Alzheimer-kór gyorsabb kifejlődésével, valamint hathat a fehérvérsejtek működésére is.
A baj már csak, az, hogy
a magány olyan sokféleképpen lehet jelen az életedben, hogy néha azonosítani sem egyszerű, nemhogy tenni ellene.
Mert mondhatnánk, hogy magányos az, akinek nincs párkapcsolata, de a társas magány is létező és egyre gyakrabban emlegetett fogalom. Vagy hihetnénk azt, hogy aki állandóan otthon ül, az mindenképpen magányosabb, mint az, aki programokkal zsúfolja tele a napjait, pedig ez nem feltétlen van így. Hiszen akit otthon csak azért várnak, hogy gatyát mosson, annak a legjobb menekülés az, ha nem ér rá otthon lenni. És vannak élethelyzetek, amelyekben a kontroll nem a mi kezünkben van, és egy esetleges veszteséget, válást, magánéleti krízist követi az egyedüllét érzése. Az a hűvös magány, amit nem véletlenül neveznek így, hiszen a benne szenvedők még a hőmérsékletet is képesek hidegebbnek érezni az őket körülvevő szeretet hiánya miatt, ezáltal pedig egy fázós, reszkető érzésbe burkolóznak – ez szintén tudományosan alátámasztott tény (a szerk.).
Arról már nem is beszélve, hogy tudatában lenni a magánynak szintén nem veszélytelen. Hiszen amellett, hogy testi szinten is betegségeket idézhet elő a szeretethiányos állapot, további lelki eredetű problémákat is okozhat.
A magány mellé gyakran társul az elhagyatottság, az értéktelenség, a bizonytalanság, a jövőkép nélküliség és az önbizalom hiánya is.
Mindezek tovább ronthatnak a helyzeten – ha engedjük. Hiszen mint annyi más, ez is a fejben játszódó csata. Ha elég erős vagy ahhoz, hogy csatát nyerj a kétségeid felett vagy legalább segítséget kérj, a magány máris feledhető, de legalábbis időleges és pozitív állapottá tehető. Lássuk, mit lehet tenni, ha épp legyőzni készül a magány-kór.
#1 Éld meg pozitívan az egyedüllétet
Nyilván ez abban az esetben feledhető tanács, ha egy szeretted halála miatt alakul ki az érzés, hiszen ahhoz, hogy azt pozitívan élhesd meg, olyan, buddhista szerzeteseket meghazudtoló magaslatokig kellene emelkedned, ami kétségkívül keveseknek menne. Viszont minden egyéb esetben,
akár egy tragédiának tűnő szakítást vagy válást követően is lehet pozitív hozadéka az egyedüllétnek.
Az idő, amit ilyenkor magadra szánsz, a „felépülésre”, a felejtésre, az újratervezésre, a tapasztalatok summázására, az új lehetőségek felismerésére és felkutatására, a béke megtalálására, a nyugalmi állapot újrateremtésére, hasznosabb, mint bármi más lehetne ebben a helyzetben. Ha nem magányként, hanem szükséges énidőként fogod fel ezeket az egyedül töltött napokat, utólag még hálás is leszel értük magadnak.
#2 Ismerd fel, ha már nem tudod pozitívan megélni
Van az a pont, ahol a pozitív hozzáállás mellett is el kell ismerni, hogy mindent kimaxoltál a magány adta lehetőségekből. Ilyenkor sem kell kétségbeesni, hiszen a felismerés fontos állomás, már amennyiben utána nem próbáljuk meg másnak beállítani a helyzetet, mint ami. Ilyenkorm nincs más hátra, mint a következő szintre lépni.
#3 Ismerd be, ha változtatni kell
Felismerni bármit, ami diszkomfortos, már lehet fél siker. Ha ki mered mondani magadnak, hogy valami nem jó, és el mered ismételni ugyanezt legalább egy közeli szerettednek, akkor ténylegesen elindultál a változás irányába.
#4 Válogass a lehetőségek közül
Ha már tudod, mit nem akarsz, azzal egyben azt is definiálod, hogy mire vágysz. Ha az elszigeteltség aggaszt, kezdj el nyitni a világra.
Kezdd online csoportokkal, csoportos edzésekkel, olyan hobbikkal amelyeket másokkal együtt végezhetsz,
aztán ha egy-két embert magad köré gyűjtöttél, már nem lesz gond a péntek esti buli vagy a vasárnapi grillezés, de még az ismerkedés sem.
Viszont ha te pont az vagy, aki ezer programba menekül egy rossz kapcsolat elől, akkor inkább ülj le azzal szemben, aki a lelked őrli, és beszéljétek át, vállalva az esetleges negatív konklúziókat is, mert az, hogy nullára pörgeted magad, nem lesz megoldás. Ha pedig abban az életszakaszban vagy, amikor nem más emberekre szeretnéd alapozni a boldogságod, válassz magadnak egy négylábú társat – sokszor többet kaphatsz tőlük, mint saját fajtársaidtól.
#5 Ne menekülj
Ez talán tényleg mindennél fontosabb. Hiszen
amíg azzal vagy elfoglalva, hogy elfuss a probléma elől, addig esélyed sincs arra, hogy megoldd.
Arról nem beszélve, hogy menekülés közben könnyű rosszul felmérni az irányt, és egy rossz döntéssel újabb pocsék kapcsolatban, nem megfelelő emberek között vagy éppen függőségek fogságában találhatod magad.
#6 Ne siettess semmit
Aminek jönnie kell, az jönni fog, ha nem kergeted, talán még hamarabb. Közhely, de a görcsös akarás tényleg mindent csak elronthat. Nem lehet barátságokat, szerelmeket kierőszakolni csak azért, hogy a kínzó egyedüllét elkerüljön.
Ehelyett azokra a lehetőségekre koncentrálhatsz, amikért egymagad is tehetsz. Statisztikai tény, hogy a kiterjedt szociális hálóval rendelkező emberek 50 százalékkal kisebb eséllyel vesztik életüket idő előtt, szóval ne legyél rest időt áldozni a szeretteidre, és kellően nyitottnak tűnni ahhoz, hogy szeretetteljes kapcsolatokra tehess szert. Ha a saját részét beleteszed, a többi már minden különösebb erőlködés nélkül menni fog.
Aki nekem nem hisz, az járjon utána itt a számadatoknak.
Férfispecifikus kapcsolódó: