Egyáltalán mi az a Warhammer 40 000, ami körül akkora zajt csapnak mostanában, és aminek a figuráit maga Henry Cavill is nagy kedvvel festegeti? Hiánypótlóan lényegre törő bemutatót írtunk, hangsúlyosan nem fanoknak, pláne nem hardcore-rajongóknak – az ő kommentjeiket kifejezetten várjuk, sőt elvárjuk, amivel további fényt kaphat ez a gigantikus világ, és az, hogy miért és hogyan lehet annyira beleszerelmesedni, amennyire ők bele tudtak.

Néhány napja robbant a hír, hogy Henry Cavill elkötelezte magát egy, a Warhammer 40 000 világában játszódó sorozat főszerepére. Cavill büszkén vállalja, hogy gémer és geek, nem is akármekkora. Superman szerepéről például kis híján azért maradt le, mert éppen a World of Warcraft egyik küldetését teljesítette, ezért nem fogadta Zack Snyder hívását.

A színész nemcsak különféle számítógépes játékok rajongója, hanem aktívan hódol a szerepjátékoknak, mint például az AD&D és stratégiai játékoknak is, mint a Warhammer 40 000. De mi ez a bizonyos Warhammer 40 000, vagy népszerűbb írásmóddal Warhammer 40K egyáltalán?

Röviden: a Warhammer 40 000 egy 1987-ben teremtett sci-fi/fantasyvilág disztópikus és horrorelemekkel,

amelyet a brit Games Workshop kiadó tart életben.

Döbbenetes méretű univerzum

Eredetileg a Thatcher-korabeli Anglia végletekig eltúlzott paródiájaként indult, de ahogy múltak az évek, egyre sötétebbé és komorabbá vált. A Warhammer 40 000-mitológia létrehozásának elsősorban természetesen üzleti célja volt, nevezetesen, hogy a főterméket, egy rendkívül összetett táblás játékot minél nagyobb példányszámban adjanak el. A játékban hősökből, alakulatokból, járművekből, démonokból és más lényekből álló seregek ütköznek meg. Az ezeket jelképező fémből vagy műanyagból készült figurák igen magas áron kelnek el,

egy-egy hadsereg bátran kerülhet annyiba, mint egy decens használt autó.

Mivel pedig egy eleven, inspiráló háttér nagy kedvet csinál magához a játékhoz is, hamarosan regényeket is kiadtak hozzá. 2022-re hangoskönyvek és nyomtatott kötetek, antológiák és szabálykönyvek százait lehet elolvasni és meghallgatni, továbbá tucatnyi számítógépes játék is megjelent már, ezek közül néhánynak több tízmillió dolláros volt a költségvetése.

A Warhammer 40 000 világa hatalmas, rengeteg információt tartalmaz. Nem túlzás kijelenteni, hogy

pusztán a mitológiája összemérhető a Marvel- vagy a Star Wars-univerzuméval, számos híres sci-fi-világ pedig elfér egy eldugottabb sarkában.

Nem csoda, hogy a kiadó Games Workshop 2021-es nettó bevétele 121 milló angol font volt.

A Warhammer 40 000-univerzum tehát a játékasztalok után otthonra lelt papíron, e-book- és MP3-formátumban, játékként monitoron és telefonképernyőkön.

Filmen azonban nem kelt életre eddig. Egy-két, rajongók által készített filmecske hozzáférhető, a videójátékokhoz készült cutscene-ek közül néhány pedig kifejezetten látványos, de ezek nyilvánvalóan nem érnek el akkora közönséget, mint egy hollywoodi szuperprodukció vagy egy sikeres sorozat.

Magáról az univerzumról éppen a megjelent anyagok brutális mennyisége miatt nagyon nehéz tömör, lényegre törő leírást találni, ebben a cikkben ezt próbálom meg pótolni.

Az emberiség túlnyomó többsége a nemes egyszerűséggel csak az Emberiség Birodalmának nevezett intergalaktikus államalakulat lakója, amely magában foglalja a Tejútrendszer összes lakható és terraformált bolygóját, amelyek száma több százezerre tehető.

A gigantikus birodalmat az Emberiség Császára hozta létre az időszámítás utáni 30 000. év környékén. Igaz, hogy az emberi faj már évezredekkel a Császár színre lépése előtt szétszéledt a galaxisban, de különféle történelmi sorscsapások miatt megszakadt a kapcsolat az egyes bolygók között.

A Császár megkísérelt egy homogén birodalmat létrehozni, amelynek lakói nem szűkölködnek semmiben, mentesek a vallástól, a babonaságoktól és az idegen lények befolyásától, de mivel ő sem volt mentes az emberi hibáktól, törekvését nem koronázta siker.

Miután az egyik gyermeke (vagy teremtménye?) elárulta, olyan sebet ejtett rajta, hogy a játék jelenében, azaz 41 000 környékén csupán egy trónprotézis tartja életben. A Császár képtelen mozgásra és kommunikációra, de más síkokon nagyon is aktív, például ő tartja fenn az Astronomican nevű jelet, amely nélkül lehetetlen volna a hajók számára a tájékozódás a galaxisban.

A majdnem egymillió bolygóból álló Birodalom a Császár gondoskodásának megszűnése óta stagnálásba süllyedt. A régi korok technológiai csodáit mára senki nem képes reprodukálni, maximum karbantartani. Emberek trilliói élnek nyomorban, rettegésben és tudatlanságban, a Birodalom vezetői pedig lelkiismeret-furdalás nélkül áldoznak fel akár milliárd életet is apróbb előnyökért.

Az agyatlan bürokraták egy-egy teljes bolygó vagy csillagrendszer pusztulásáról is csak évtizedek múlva értesül, és újabb évekbe telhet, amíg hajlandók kivizsgálni a történteket. Vakbuzgó fanatizmus hajtja őket, még akkor sem kötnek szövetséget vagy akár tűzszünetet idegen fajokkal, amikor ez egyértelműen logikus lenne. A Császárt vallásos imádat övezi, pedig szerencsétlent a hideg kirázná attól, hogy istenként tisztelik.

A galaxist persze nem csak a Birodalom fennhatósága alá tartozó emberek lakják. A káosz isteneinek behódolt milliárdok talán már meg is nyerték volna az emberiség ellen vívott háborújukat, ha nem harcolnának egymás ellen is épp olyan lelkesen, mint a Birodalom ellen. Torz, beteges értékrendjük szerint a kímélet nélküli pusztítás, a szenvedésbe olvadó kéj hajszolása, a szadizmus, a rothadás és a cselszövés nemcsak cél, hanem egyenesen a létezésük alapja.

A rovarok és dinoszauruszok legvisszataszítóbb keverékeinek kinéző tyranidák egyedei a végsőkig célszerű, eleven fegyverek, egy-egy hatalmas flottájukat mérhetetlen intelligenciájú bolytudat irányítja. Céljuk a puszta létfenntartás, amint elérnek egy-egy bolygót, minden szerves anyagot felzabálnak, és csak csupasz sziklagolyó marad utánuk.

A necronok egy évmilliókkal ezelőtt élő humanoid faj maradványai, akik feladták szerves testüket és egyéniségüket, mostanra satnya gépi intelligenciával rendelkező fémcsontváz mind. Gondolkodásra csak vezetőik képesek, ők pedig elhatározták, hogy újjáélesztik ősi birodalmukat, és kiirtanak minden birtokháborítót.

Vannak orkok, akiknek nőstényeik sincsenek, mert spórákkal szaporodnak; őket kizárólag a háborúzás és a pusztítás tartja életben. Futnak még az egyre fogyatkozó eldarok, akik kissé talán az elfekre emlékeztetnek, hanyatló civilizációt alkotnak, és bár aktívan ritkán ellenségesek a Birodalommal, lenézik az embereket, és minden vélt vagy valós sérelmet fegyverrel torolnak meg. Rokonaikat, a drukharikat pedig egyenesen más érző lények szenvedése élteti, elevenen a fogságukba esni rosszabb a halálnál.

Ott van még a tau faj, amely talán még a legkisebb rossz, de ők is vad buzgalommal próbálják társadalmuk minden egyedét indoktrinálni valamiféle homályos közjó érdekében. Ilyesmit láttunk már a Földön is, ugye?

Imádnivaló társaság, igaz? A legtöbb sci-fi- vagy fantasyuniverzumban egészen egyértelmű, hogy vannak jók és rosszak. A Warhammer 40 000 esetében már a kérdés is értelmetlen. A bigott, szűklátókörű, fejlődésképtelen Birodalom maga a pokol, a hatalmi játszma összes többi komolyabb résztvevőjére pedig szót sem érdemes vesztegetni.

Ebből aránylag nehéz lesz rózsaszín woke-világot összehozni a képernyőn, és őszintén remélem, az Amazon meg sem próbálkozik ezzel.

Ha valaki esetleg bővebben akar foglalkozni a Warhammer 40 000 világával, mielőtt elkezdi nézni a sorozatot, az könnyedén megteheti, az interneten óriási mennyiségű információt talál. Ha elolvasna néhány regényt vagy novelláskötetet, magyarul is sokat talál, több kiadó jelentetett meg nálunk is könyveket hozzá az elmúlt két évtizedben.

A regények minősége meglehetősen vegyes. Az általam olvasottak közül talán Dan Abnett írásait tudom ajánlani, de természetesen nem zárom ki, hogy vannak még rajta kívül tehetséges írók. Ha a játékok érdekelnek, akkor a híres Dawn of War sorozaton kívül a Warhammer 40,000: Space Marine és a magyar fejlesztésű Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr, meg a Warhammer 40,000: Inquisitor – Prophecy érdekesek és kiválóak a saját műfajukban.

Őszintén, fogalmam sincs róla, mihez kezd az Amazon a Warhammer-univerzummal, de némi bizakodásra ad okot, hogy – amint mi is megírtuk – a pletykák szerint Henry Cavill azért hagyta ott a Witchert, mert a film íróival ellentétben szerette az eredeti regényeket, és nem tetszett neki, hogy a sorozat szerzői nem kezelték kellő tisztelettel az anyagot. De egy jó színész kevés lesz, nem árt egy kiváló írói stáb sem is – reménykedjünk, hogy Cavill nem hagyja majd szétbarmolni a kedvenc univerzumát.

Leginkább a Screenrantról, a Warhammer 40K-Fandomról és a kiadó oldaláról szerzett információkkal dolgoztam.