Az oké, hogy a zsebünkben hordjuk és akár másodpercek elérjük ez emberiség szinte teljes eddig felhalmozott tudását, de mi van a rákgyógyítással, a repülő autókkal, a végtelen energiával, a feneketlen jóléttel és a csillagrombolókkal?
Az alábbi idézet Warren Ellis angol írótól, egy zseniális, cinikus rohadéktól származik, aki a lelke mélyén talán derűlátóbb, mint amilyennek látszik, én pedig többnyire egyetértek vele. Ő mondta/írta ezt …
We only wanted jetpacks because we couldn’t make magic carpets work. / Csak azért akartunk jetpackeket, mert a varázsszőnyegeket nem tudtuk működésre bírni.
Warren Ellis 1968-ban született brit képregény-, forgatókönyv- és regényíró. Társadalomkulturális törekvései minden írásában tetten érhetők, előszeretettel foglalkozik a transzhumanizmussal (vagyis az emberi szellemi és testi képességeinek technológia és tudomány általi boostolásával), nanotechnológiával, krionikával (azaz az ember jövőbe fagyasztásának lehetőségeivel). Írt képregényeket a DC-nek és a Marvelnek is, számos művel magyarul is megjelent.
Nem azt kaptuk a jövőtől, amit a XX. században ígértek nekünk. Sehol nincsenek a repülő autók, a Marson pedig egyetlen kupolavárost sem látok. A rák többnyire gyógyíthatatlan, de akad még jó néhány betegség, amelyik megkeserítheti az életünket vagy akár meg is ölhet, de orvosság, az nincs rájuk. Az időjárást csak rövid időre tudjuk az előnyünkre befolyásolni és azt sem biztos, hogy kellene. Ez nem tűnik valami nagy haladásnak. Csalódott is vagyok, a bennem élő hatéves egészen hisztis.
De miért nem valósult meg az a rengeteg csodálatos ígéret?
Azért, mert emberek vagyunk, és az a természetünk, hogy csak akkor foglalkozunk egy problémával, amikor a már a seggünkbe harap. Szűkében vagyunk a pénznek, az időnek, és nincs valami sok olyan vezetőkből sem, akik tovább látnak, mint egy négyéves ciklus.
Akkor hol tartunk? Mire jutottunk azzal a tudásanyaggal, amit évezredek óta gyűjtögetünk egyre gyorsuló ütemben? Nos, azért nem állunk annyira rosszul. Tovább élünk, mint akár csak száz éve. Többségünk valamivel jobban is, elvégre olyan luxuscikkekhez juthatunk, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még csak nem is léteztek. A halálos kórok száma egyre csökken, a túlélési arányok is javulnak. Egy filléres mobillal hozzáférhetünk a legfrissebb hírekhez, nem is beszélve arról, hogy elérhetjük az emberiség teljes összegyűjtött tudásának túlnyomó részét. Ez azért nem rossz egy falkányi két lábon járó emberszabásútól.
És mi van a rákgyógyítással, a repülő SUV-okkal, a végtelen energiával, a totális jóléttel és a csillagrombolókkal? Nos, türelem.
Sok nagyszerű csoda megvalósul még a mi életünkben, és csak abban érdemes reménykedni, hogy ki is tudjuk használni, és lehetőleg javítunk a segítségükkel a sorsunkon. Ha akár fajként, akár egyénként elérjük mindazt, amire most törekszünk, akkor is elégedetlenek leszünk, és ez így van jól.
Tisztelet mindenkinek, aki hisz abban, hogy a jövőnk jobb lehet, mint a jelenünk, és tenni is képes azért, hogy az a bolygó valamivel jobb hellyé váljon a csupasz majom fajtánknak. Különben kipusztulunk.