A Universal filmfelelőse elejtette, hogy spinoffot terveznek a sorozat női szereplőivel. Az ilyesmivel az utóbbi években nagyon rossz tapasztalataink voltak.
Nagyon úgy tűnik, hogy zöld utat kap, amit Vin Diesel és a többiek már rebesgettek: új Halálos iramban készül, mégpedig kizárólag női főszereplőkkel. Egyelőre semmi sem konkrét, csak a gyártó Universal elnökének egy elejtett mondata. Donna Langley a Business Insidernek adott interjút, ebben rákérdeztek arra is, hogyan látja a sorozat jövőjét. Ezt mondta:
Szeretnék egy női Fast-filmet. Akárcsak Vin. Sok nagyszerű női szereplője van a sorozatnak, most ráadásul Brie Larson is felbukkan köztük. Szóval nagyon szívesen belevágnék egy női epizódba.
Azzal, hogy „akárcsak Vin„, arra célzott, hogy Vin Diesel már 2019-ben megszellőztette, hogy három (női) forgatókönyvíró elkezdett fejleszteni egy ilyen történetet. Azóta az első három filmben Ramsey-t játszó Nathalie Emmanuel, Ludacris és a Miát alakító Jordana Brewster is elmondta, hogy szükség lenne egy a nőkre koncentráló spinoffra. Langley mostani nyilatkozata után tehát szinte biztosra vehető, hogy valóban lesz egy ilyen.
Nem tudni, hogy a következő két epizód (a 10-edik nemsokára érkezik, az azt követő pedig a Család történetének lezárása lesz) után számíthatunk-e rá, vagy ezekkel párhuzamosan, de az biztos, hogy nem ússzuk meg.
A Halálos iramban az utóbbi évtizedek egyik legszórakoztatóbb filmsorozata (bocsánat: franchise-a), amelynek alkotói egy dolgot vállaltak:
férfiaknak csinálni egy autós-lövöldözős-csajozós filmet, ahogy a csövön kifér.
Ezt pedig teljesítették is évről évre magabiztosan, és szerencsére csak enyhén hullámzó színvonalon. Ha beültél egy Fast-filmre, pontosan azt kaptad, amit vártál: két órányi kikapcsolódást és utazást a kilencvenes évekbe, amikor az akciófilmhősöket még izomtömegben és egysoros beszólásokban mérték, nem sötét, traumákkal teli háttérsztorival és társadalmilag releváns üzenetekkel.
Egyszerű filmek ezek, és szerencsére inkább önironikusak, mint buták, szóval, ahogy mondtuk: szórakoztatóak. Az írók, egyrészt megérezve azt a bizonyos Zeitgeistet, amit Langley is emleget, másrészt azért, mert a történet is így kívánta, egyre több kemény és határozott, a biodíszlet-szerepkörön túlmutató női karaktert mutattak be (azért a nagy Helen Mirren sem adja akármihez a nevét), úgyhogy egy róluk szóló spinoff tulajdonképpen magától értetődik.
Abban talán megegyezhetünk, hogy egy női Fast & Furious nem szentségtörés, senkinek sem árt, senkitől nem vesz el semmit, és ha valaki úgy érzi, hogy a férfiasságát egy ilyen ötlet fenyegeti, azt nagyon sajnáljuk, de van egy olyan tippünk, hogy talán nem is a készülő filmmel van baja.
Nem azért vagyunk szkeptikusak tehát, mert az egész úgy hülyeség, ahogy van. Hanem azért, mert az ilyesmit Hollywood jellemzően nagyon-nagyon rosszul csinálja. Langley az interjúban kulturális környezetet és Zeitgeistet emlegetett, ez pedig általában azt jelenti, hogy középpontba helyezik az emancipált női karaktereket.
A baj az, hogy mindezt arra használják, hogy a közönség szájába rágják Az Üzenetet, és ha valakinek baja van azzal, hogy hülyének nézik (és közben feláldoznak ennek oltárán egy számára fontos filmsorozatot), a producerek és a stúdió nőgyűlöletet kiált, és ezzel elintézi a jogos kritikákat is.
Mind emlékszünk a 2016-os, női Szellemirtók filmre, ugye? Bár ne tennénk: az évtized egyik legcinikusabb húzása volt, hogy a nosztalgiafaktort pénzre váltva elmesélték még egyszer Ivan Reitmann 1984-es történetét, csak nagyon rosszul, annyira, hogy még a nagyszerű (és rettenetes szerepekbe kényszerített) Kristen Wiig és Leslie Jones sem tudta megmenteni.
Ott van még a hasonló koncepció mentén megszületett Ocean’s 8, amely úgy adta át a nőknek a kultikus heistmovie-sorozat következő epizódját, hogy George Clooney karakterét épp csak megemlítették; de ez legalább simán felejthető volt.
És ezt úgy írjuk, hogy imádtuk a női Pinheadet az új Hellraiserben, illetve a fiatal őslakos lánnyal a főszerepben elkészített új Predator-filmben, a Prey-ben is nagyon kellemeset csalódtunk: ez a két (nyilván kisebb, nem nagy stúdiók bizottságai által megrendelt és megírt) film a bizonyíték arra, hogy nők kezébe adni az addig férfias filmsorozatokat nem ördögtől való ötlet, csak ízlés, ész és arányérzék kell ahhoz, hogy jól süljön el. Vannak kétségeink afelől, hogy a Universal fejesei megkapták-e ezt a memót.