Mostanság, a socialplatformok agyonfilterezett, műanyagvilágában otthonosan járó, az avatárjaikat öltöztető tinik virtuális világából kitörni akaró, harmonikus és valóságos párkapcsolatra vágyó fiatalok sokszorosan nehezített pályán indulnak. Testképük sokkal inkább befolyásolja párkapcsolati és szexuális elégedettségüket, mint párjuk irántuk érzett vonzalma.

Különösen igaz ez a külsőségekre és kiegészítőkre, meg a tökéletesre filterezett-photoshopolt képekre általában érzékenyebb nőkre. Egy satnya bicepszet hiába filterezel, azt bizony a teremben kell kipattintani, és a szakállad sem tudod utómunkával groomolni: a férfiaknak sokszor még mindig ott a grund fizikai valóságában is.

Ám a csajok pár műanyag szempillával, némi csillámsminkkel és pontos filterbeállítással úgy érzik (mert úgy éreztetik velük azok, akik hasonló módszerekkel élnek), csodákat lehet elérni az interneten. Még akkor is, ha tudják: a valóságot nem tükröző fotókkal magukat is becsapják.

Műanyag sziget

A ma már az életünk minden pillanatában aktív felületeken a vélt igényeket formáló- és kiszolgáló, túlfogyasztásra és testmanipulációra csábító hirdetésekben tökéletesnek beállított, kivétel nélkül fiatal, valójában szinte mindig anorexiás modelleket látunk. Vagy épp ellenkezőleg: súlyos, az egészségüket veszélyeztető túlsúllyal küzdő, de a píszí jegyében vonzónak beállított nőket.

Az újegyenlőség oltárán áldozva már azt is el kell hallgatni, ha a mindent megmutató ruhákba öltöző barátunk betegesen sovány, vagy éppen érdemes lenne a saját érdekében sportolnia is. Nem csoda, ha a fiatal lányoknál minden korábbinál gyakoribb a tinédzserkorban kialakuló, és aztán az abban szenvedőt egész életében végigkísérő, a természetes testtől, és annak az öregedés során kialakuló, vagy örökletes hibáitól iszonyodó testképzavar.

A nyugati kultúrában a szépség egyenlő lett a fiatalsággal és a csontsoványsággal, amire válaszul pedig

megjelent a komoly hibákat is erényként felmutató másik szélsőség, a szeresd magad bármi áron, ami az általa kiváltott, de a manapság kvázi kötelezően kimondatlan visszatetszés miatt szintén súlyos önértékelési válsághoz vezethet.

Ez pedig megmérgezi a nők önértékelését, pszichéjét, szexuális és romantikus életét egyaránt.

Ha nem tetszünk önmagunknak, másoktól sem várhatjuk el, hogy szeressenek. A pejoratíve elfogult, a valóságot torz szemüvegen keresztül látó önképet szükségszerűen kivetítjük környezetünkre is, azt gondolván, hogy ők is éppen olyan sötéten látják a helyzetet, a testünket, mint mi magunk.

Mindez pedig az amúgy is különösen érzékeny pubertás során, mikor kvázi védtelenek vagyunk a bullyinggal szemben, könnyedén súlyos testképzavarhoz vezethet. Ebben szenvedve felnagyítjuk a testünk tökéletlenségeit, és előbb-utóbb biztosak leszünk benne, hogy nemcsak az idegenek, hanem a legközelebbi hozzátartozóink, barátaink, párunk és élettársunk is undorodni fog tőlünk.

Ez aztán további önbecsapáshoz; a virtuális világ műanyag szigetére, a bolygó minden pontjáról belátható, torz tükrökkel üvegezett elefántcsonttoronyba való elvonuláshoz vezet. Így lehetetlenítve el a még működő kapcsolatunkat, romantikus és szexuális életünket egyaránt.

Egy korábbi kutatás azt vizsgálta, hogy miként hat a fiatal nőknél kialakuló testképzavar a párkapcsolatuk és a szexuális életük minőségére, és az eredmények több mint aggasztóak. A rosszabb testképpel rendelkező lányok meg vannak győződve arról, hogy partnerük sem találja őket vonzónak, még akkor is, ha ez a percepció köszönőviszonyban sincs valósággal, aminek következtében a kapcsolatukkal és a szexuális életükben is kevésbé lesznek képesek megelégedni.

Testképzavar, téves projekció

Nem újkeletű megállapítás, hogy az online-világban való részvétel mértéke, annak fontossága életünkben egyenesen korrelál a testképünkkel. Testképzavarnak nevezünk számos érzést, benyomást, viselkedésmintát, a testünk megjelenése fontosságának (súly és forma) önbecsülésünkre gyakorolt hatását, általános elégedetlenségünket a testünkkel, hibáinak állandó leltárba vételét, az azok megváltoztatására irányuló görcsös törekvést.

Ilyen tökéletlenségek lehetnek arcunk arányai, mellméret, csontszerkezet, zsírpárnáink (akár teljesen függetlenül valós súlyunktól), bőrproblémák, narancsbőr, hegek, ráncok stb.-stb.

A testképzavarosak hajlamosak folyton a tükörben méregetni magukat, mindig reménykedve valami akár csak apró, de azért látható változásban. Mások inkább elrejtőznek, oversized, lógó ruhákba bújnak, messziről kerülik a strandot, vagy épp ellenkezőleg, tüntetni, provokálni kezdenek azzal, hogy kóros-szélsőséges hibáikat a kirakatba teszik.

A reakcióktól pedig tovább romlik az önértékelésük, amit általában nem mutatnak ki, max a párnának, mikor telezokogják, miután feltették az Instára. Ez a struccpolitika, a problémák mélyre nyomása pedig tovább súlyosbítja a zavart, és könnyen anorexiához, bulémiához, az önsanyargatás egyéb formáihoz vezet.

A testképzavar számos mentális betegség kialakulásához vezet, amelynek tünetei szorongás, depresszió, kórosan alacsony önértékelés lehetnek. Ezen problémák kialakulása pedig dokumentáltan jellemzőbb a nőkre,

leginkább azokra, akik táplálkozási zavarban szenvednek, vagy épp többször folyamodtak a testük átalakításához.

Kialakulásában számos faktor játszik közre: ilyen például a média, a minket körülvevő kulturális normák és elvárások, családi nyomás, de mentális betegségek vagy kiváltóik, mint például trauma, veszteség, szexuális vagy párkapcsolati abúzus.

Egy témába vágó, két felmérésből álló kutatás közül az első a téves kivetítés, a testképzavar és a párkapcsolati elégedettség kapcsolatát elemzi, míg a másik az első eredményeit bővíti ki (többek között a szexuális elégedettség faktorának implementálásával).

Összefüggések a testkép és a párkapcsolati/szexuális elégedettség között

Az elsőnél 197 heteroszexuális párt kérdeztek meg, akik átlag életkora 23 év volt (a legfiatalabb 18, a legidősebb 45 volt), és minimum három éve éltek párkapcsolatban; közülük 61 százalék házas- vagy élettársi kapcsolatban volt.

• Testkép: két kérdés egy rövidtávú kapcsolat optimális partnerére vonatkozott, arra, hogy a résztvevő mit gondol, vonzónak minősül-e, illetve jó-e a teste.
• Percepció: két másik arra, hogy a megkérdezett szerint partnere vonzónak találja-e.
• Vonzalom: további kérdések arról szóltak, hogy a kérdezett szerint partnerének jó-e a teste, illetve vonzó-e.
• A záró kérdések bizalomra, szerelemre, romantikára, szenvedélyre, intimitásra, elköteleződésre és elégedettségre, illetve annak a partneri viszonylatban megélt fokára vonatkoztak.

A másik felmérésben 97 heteroszexuális pár vett rész, átlagosan 25 évesek (itt a legfiatalabb 18, a legidősebb 56 éves volt), átlagosan négy éve éltek kapcsolatban, 73 százalékuk pedig együtt élt a másikkal.

Itt a következőket vizsgálták:

• Testtömegindex: A testsúly és a magasság kettőséből kiszámolható érték, melynek segítségével megállapítható, hogy az illető kórosan sovány, sovány, normális súlyú, túlsúlyos, vagy kórosan túlsúlyos.
• Saját testtel való elégedettség: itt a résztvevők testükkel ápolt viszonyára kérdeztek rá.
• A partner vonzalmának percepciója: „Mit gondolsz, mennyire talál vonzónak a partnered?”
• Vonzalom: “Mennyire találod vonzónak a partnered?”
• Kapcsolati elégedettség: 16 kérdésben mérték fel a kapcsolati elégedettséget és annak minőségét (izgalmas/unalmas, erős/törékeny stb.).
• Szexuális elégedettség: „Mennyire tartod szexuálisan kielégítőnek a kapcsolatod? Mennyire elégít ki a partnered szexuális aktus során?”

Az eredmények elemzése azt mutatta, hogy egy nő mennyire érzi jól magát a bőrében, azzal korrelál direkten, hogy szerinte partnere mennyire találja fizikailag attraktívnak (lásd első kutatás), és nem azzal, hogy valójában mennyire van így (második kutatás).

Az előnytelenebb testképpel bíró nők ráadásul gyakran vélték úgy, partnerük kevésbé tartja őket vonzónak, ami pedig szinte minden esetben azzal járt, hogy a megkérdezett nők kevésbé érezték kielégítőnek a párkapcsolatukat és a szexuális életüket.

Összefoglalva tehát a torz testkép a partnerre való kivetítése lehet a kulcsa annak a kérdésnek, hogy a testképzavar hogyan erodálja a nők párkapcsolatát és a szexuális életüket. A testükkel elégedetlen nők automatikusan azt feltételezik, hogy partnerük épp úgy látja testüket, ahogy ők, így bizonytalanná válnak kapcsolatukban, önértékelésük pedig torzul. Még egyszerűbben a kutatás megmutatta, hogy

a nőknek sokkal fontosabbak a saját testükkel kapcsolatos érzéseik, mint a párjuk iránt érzett vonzalom. A férfiak esetében a kutatás épp az ellenkező eredményre jutott: esetükben a partnerük iránti vonzalom mutatkozott a legfontosabbnak,

és minden esetben pozitív korrelációban állt a megélt párkapcsolattal való elégedettséggel, és a szexuális élet megélt minőségével is. Sőt: egyenes összefüggést mutatott partnerük szexuális életükkel való elégedettségével is.

Mi, férfiak annyit tehetünk, hogy szeretjük a nőket, úgy, ahogy vannak, és ezt igyekszünk egy-egy keresetlen bókkal lépten-nyomon tudomásukra is hozni. Lánygyermekeink figyelmét hívjuk fel a közösségi média virtuális valóságának hamisságára, tanítsuk őket kritikus szemléletre, dicsérjük meg egészségük érdekében tett erőfeszítéseiket, természetességüket.

Ha viszont kóros esetekkel, soványsággal, túlsúllyal találkozunk, a probléma cinkos elhazudása helyett inkább az érintettel finoman, de beszéljünk róla, segítsük aktívan a másik nemet annak ellenére is, hogy a téma érzékeny, és sajnos a virtuális világ és a média által diktált torz szépségideál egyre kitettebbé teszi majd lányainkat és unokáinkat is.

Ha úgy érzed, hogy testképzavarban szenvedsz, keress fel klinikai szakpszichológust, vagy kérj segítséget a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelésen, ha pedig tudsz ilyenről a környezetedben, hívd fel a figyelmét ezekre a lehetőségekre!