Ha azt gondolnád, hogy manapság már senkinek nem lenne töke megcsinálni egy olyan szókimondó és kendőzetlenül edgy sorozatot, mint az Egy rém rendes család, akkor tévedsz. Jön a sorozat rebootja/remake-je/folytatása az eredeti gárdával – animációs formában.

Nem hibáztatlak, ha a néha fanfiction szintet is nehezen megütő Star Wars-pénznyomdák, az ezredjére is ugyanúgy renderelt Marvel-csörték és tiszavirág-életű niche rebootok világában nem fogadod végtelen lelkesedéssel, ha az álomgyár a múlt évszázad egyik legkedveltebb és legnagyobb hatású sorozatát is célkeresztbe veszi. Osztom a cinizmusodat, de figyelj: az Egy rém rendes család animációs folytatása nem egy nosztalgikus Jóbarátok– vagy Harry Potter-stábgyülekezőnek, de még csak nem is egy Így jártam anyátokkal-spinoff szintű bukónak ígérkezik. Az animációs formátum garantálja, hogy ne kelljen a stábtagok megöregedésén méláznod, a narratíva kimaxolásának pedig csak az írói kreativitás szabhat határt. Itt az ideje, hogy a nemlétező sorozatfinálé után végre új esélyt kapjon a széria. Lássuk, mi mindent várunk a Bundy család legújabb polgárpukkasztó visszatérésétől a kisképernyőn.

#1 Cenzúrázatlan humor

Tulajdonképpen senki sem érti egészen, hogy a Fox első nagyot szóló vígjátéka egyáltalán miért szólt nagyot, illetve hogyan maradt adásban több mint egy évtizeden át. Az Egy rém rendes családnál jóval szélesebb rétegeket megszólító, sokkal óvatosabb és közkedveltebb sorozatok hullottak el évadokkal hamarabb, míg Bundyék szarrágó poénokkal, lagymatyag kritikákkal és ingadozó nézetséggel is kitartottak. Sőt, a borítékolható bojkottot és végeláthatatlan hőbörgést is sikerült kibekkelni, ami már tényleg kisebb csoda.

Persze ez nem azt jelenti, hogy amúgy morálisan különösebben szarul kéne éreznünk magunkat azért, mert vinnyogtunk Al és Peggy oda-vissza parasztkodásán, Kelly szőkenős bárgyúságán vagy Bud szexéhes kommentjein.

Egy sorozatnak, ahol a főszereplők ennyire markánsan ostoba, lecsúszott, gonosz, idegesítő és kétszínű karakterek, nem kell megmagyaráznia, hogy ez úgynevezett VICC.

„Minden vicc félig igaz” – tartja a mondás. Bullshit. Viccelődni valamivel nem egyenlő a véleménynyilvánítással. Ha Chappelle vagy Gervais meggyőződésből akarna vérig sérteni minden létező népcsoportot egy-egy Netflix-műsor alkalmával, akkor inkább írnának álnéven véleménycikket valamelyik szélsőjobbos szennylapba. Erről, illetve a cancel culture jelenlegi helyzetéről Duncan kolléga írt nemrég:

A tiszteletteljes kérésünk így hát az lenne a showrunnerek felé, hogy a vakvágányra terelt politikai korrektség zászlaja alá ne tessék beállni, küldjék meg sortűzzel társadalmunk és popkultúránk minden zugát ugyanúgy, ahogy mondjuk a South Park is teszi. A mentegetőzés nélküli, őszinte humoron nehezebb fogást találni, mint a megúszós mismásoláson.

#2 Érzékenyítés, ésszel

Ha egy érzéketlen, szexista taplón és semmirekellő, kvázi-redneck családján keresztül szemléljük a világot, akkor nyilvánvaló, hogy minden szexista, rassziszta, xenofób és egyébként is vállalhatatlan beszólás és kiszólás a paródia műfajába tartozik. Egy-egy valóban, a kontextuson belül is ízléstelennek ható megjegyzés nem mentesülhet természetesen alanyi jogon a kritika alól, de alapvetően itt

nem a szókimondó PC-bombák célpontjain röhögünk, hanem azokon az észkombájnokon, akik a megjegyzéseket teszik: Bundyékon.

Ugyanakkor nem kell végigdarálni mind a 11 évadot, hogy szinte teljes bizonyossággal megmondhassuk: nyilván voltak olyan megszólalások és vélemények, amelyek ma már ezen szemüvegen keresztül nézve se mennének el. Ezzel alapvetően semmi gond, hiszen a hibáinkból tanulunk, na meg volt rá 20+ évünk a sorozat utolsó része óta, hogy a társadalmunk kollektíven upgradelje magát, így reméljük, hogy a nem csak atomparaszt, de ténylegesen sértő genyózás ebből a szériából kimarad.

#3 Eredeti stáb

Elméletileg az egész eredeti cast visszatér, a készítők addig nem is akartak megkörnyékezni streamingszolgáltatókat, amíg ezt nem zsírozták le. Ez egyrészt egy elég jó indikátora annak, hogy az újrázás jó kezekben van, mivel talán a Budot játszó David Faustino kivételével mindenki elég tisztességes karriert futott be sorozatos berkekben: Katey Sagal többek közt a Futurama egyik főszereplőjének a hangját adja, Ed O’Neill a Modern családban vitt sikerre egy újabb apukakaraktert, Christina Applegate pedig legutóbb a Netflix Dead to Me című fekete komédiájában remekelt.

Szóval nem arról van szó, hogy a színészek kifutottak a kessből, és egy vaskos csekk kedvéért ülnek fel a nosztalgiavasútra.

Illetve az is világos, hogy ők semmi problematikusat nem találnak az eredeti sorozat hangvételében. Innen már csak annak kell drukkolnunk, hogy mindegyikőjük nagyjából egyenlő mértékben legyen szerepeltetve, mert a Bundy családi dinamika csak akkor működik igazán, ha ketten ülnek a kanapén, és ketten rohannak fel a lépcsőn a szobájukba.

#4 Halál az aláröhögésre

Ha a klasszikus mocsokhumortól nem is, de egyvalamitől biztosan meg kell szabadulnia a sorozatnak, ha át akar lépni a 21. századba: a kellemetlenül poros és olcsó aláröhögéstől, -huhogástól, és -tapsolástól. Ennek a műfajnak nagyjából addig volt bármi értelme, amíg a TV-szériákat élő közönséget előtt, stúdióban vették fel, mint manapság egy talkshow-t vagy egy SNL-jellegű szkeccsműsort szokás. Az már a 2000-es évek sitcomjainak szégyene, hogy sikerült ezt a régi hagyományt bátortalanul mankónak használniuk, és a poénok időzítéseit ezekhez bemérniük. Kellemetlen példa:

Gondolj erről a technikáról, amit akarsz, de el kell ismerni: a nosztalgiafaktoron túl az egyetlen funkciója, hogy szar poénokat megpróbálja kicsit felpontozni. Egy igazán jó punchline utáni hatásszünetet ugyanis nem kell kitölteni már rég halott emberek stock hahotázásával,

egy igazán fosputtó vicc utáni kellemetlen érzést pedig nincs az a decibelszint, ami elnyomna.

Az Így jártam anyátokkalnak még úgy-ahogy elnéztük (az Agymenőknek már kevésbé), itt már vastagabban fog a piros filc, írjuk kíméletlenül a mínuszokat. De hát ez egy animációs sorozat, itt nem mernék, ugye? Ugye?!

Ha kevésbé ismert remekművek érdekelnek, akkor erre tessék: